Buffalo Bill nemcsak a vadnyugat legendás alakja volt, hanem a bölényvadászat és az aranymosás mestere is. Kalandjai során mindkét tevékenységben kitűnt, és sokak számára az amerikai határvidék szellemiségét testesítette meg.

Clint Eastwood nemcsak a vásznon, hanem a rendezői és zeneszerzői szerepében is lenyűgözte Hollywoodot, ezzel új dimenziókat nyitva meg a filmművészet terén.

William Frederick Cody, ismertebb nevén Buffalo Bill, Iowa államának Le Claire városának közelében látta meg a napvilágot egy farmon. Apja 1853-ban az akkoriban a rabszolgatartás kérdése miatt erősen megosztott Kansas államba, Fort Leavenworth-be költözött, hogy új életet kezdjen.

Az idősebb Cody egy rendezvényen a rabszolgaság intézménye ellen emelte fel szavát, amikor váratlanul, többször megszúrták egy késsel. Az esemény után soha többé nem tudott felépülni. 1857-ben, miközben több rabszolgaság-ellenes család Kansasba való települését tervezte, egy légúti fertőzés végzett vele.

A család megélhetése ezután az állandóan betegeskedő, tizenegy éves fiára hárult, akinek el kellett kezdenie a munkakeresést. Először egy szállítmányozó cégnél dolgozott, ahol lóháton szállította az üzeneteket, sürgősen közlekedett a szekérkaravánok között. Később, még kamaszként, felderítőként tevékenykedett az úgynevezett utahi vagy mormon háború során, amely 1857 és 1858 között zajlott.

A tanulékony fiatalemberből hamarosan kiváló lovas, ügyes vadász, tehetséges nyomkereső és a bennszülöttek kultúrájának mély ismerője vált. Állítása szerint első fegyveres összecsapását olyan jelentős csaták nélkül zajló konfliktusokban vívta, ahol az őslakosokkal nézett szembe.

Tizennégy éves korában a fiatal fiú szívét elkapta az aranyláz szele, és Kalifornia földjére vágyott. Azonban az útja során váratlan lehetőség ütötte fel a fejét: futárként csatlakozhatott a legendás Pony Expresshez. 1863-ban, mindössze 17 évesen, a polgárháború vihara közepette találta magát, ahol bátorságát és kitartását próbára tették. A háború végén, 1865-ben végre leszereltek, és új fejezet kezdődött az életében. 1866-ban feleségül vette Louisa Fredericit, akivel négy gyermekük született, de a sors kegyetlen volt, hiszen közülük kettő még csecsemőkorában elhunyt.

Ekkoriban előbb ismét különféle katonai egységek mellett segített be felderítőként, majd 1867-től 1868-ig bölényvadászként gondoskodott a transzkontinentális vasút építőinek élelmezéséről.

Nyolc hónap leforgása alatt 4280 állatot mészárolt le, amiért a Buffalo Bill névvel illették. Ezt követően részt vett egy nyolcórás bölényölő "párviadalban", ahol 69:48 arányban diadalmaskodott, így hivatalosan is a prérik vadászbajnokának mondhatta magát.

A Buffalo Bill's Wild West előadásának hirdetőplakátja egy igazi látványosság, amely magával ragadja a nézők figyelmét. Színes, dinamikus képekben elevenedik meg a vadnyugat varázsa: cowboyok, indián harcosok, lovas bemutatók és izgalmas akciók sorakoznak a plakáton. A nagyszerű tipográfia és a szemet gyönyörködtető grafikák együttesen teremtik meg azt az érzést, mintha a nézők valóban részesei lennének a vadnyugati kalandoknak. A plakát nem csupán egy egyszerű hirdetés, hanem egy időutazás a történelem egy ikonikus pillanatába, ahol a bátorság és a kaland szelleme mindenki előtt megnyílik.

A hadsereg a jövőben is számított a szolgálataira az indiánokkal folytatott harcok során, különösen felderítő és hírvivő szerepkörben. Egy emlékezetes alkalommal mindössze 58 óra leforgása alatt 350 mérföldet (560 kilométert) tett meg négy katonai erőd között, mindezt ellenséges földeken átkelve.

1872-ben bátorságáért a Kongresszusi Becsületrendet kapta meg, amely a legmagasabb katonai elismerés az Egyesült Államokban. Azonban 1917-ben, mindössze három héttel halála után, az 1896-os új szabályozás értelmében megfosztották ezt a kitüntetéstől. Az indoklás szerint a kitüntetés körülményei nem voltak kellően tisztázottak, és az érintett akkoriban nem állt hivatalosan a hadsereg aktív szolgálatában. Családja az évtizedek során folyamatosan harcolt a döntés ellen, mígnem 1989-ben az unokája sikerrel járt, és elérte, hogy a kitüntetést visszaadják. Így ő ismét a legmagasabb katonai kitüntetés birtokosainak körébe került.

Házassága, hiába született belőle négy gyermek, boldogtalan volt. Hírneve a róla megjelent írások, elbeszélések nyomán egyre nőtt, de huszonöt évesen még mindig csak egy szegény nyomkereső volt, aki soha életében nem járt a Mississippitől keletre.

Amerikai őslakosok lóháton, 1905 táján. A háttérben megjelenő épületek arra utalnak, hogy a felvétel valószínűleg egy vadnyugati bemutatón készült, ahol a tradicionális kultúra és életmód elevenedik meg.

A nagy változást 1872 januárja hozta meg, amikor részt vett Alekszej Romanov orosz nagyherceg vadászatán, amelyet a sajtó hatalmas érdeklődéssel kísért. Még 1869-ben megismerkedett a filléres regényíró Ned Buntline-nal, aki előbb folytatásokban megjelenő regényt írt Cody kalandos életéből (valójában többnyire Buntline által kitalált események sorából) Buffalo Bill, King of the Bordermen címmel, ezt 1872-ben színre is vitték.

A darab során ő is színpadra lépett egy másik nyomkereső, Texas Jack Omohundró társaságában. Az első előadás Chicagóban zajlott, ahol hatalmas sikert arattak, bár a kritikusok a teljesítményét nevetségesnek ítélték.

A közönséget azonban egyáltalán nem zavarta a kritikusok véleménye: Cody igazi showman volt, akit a nézők egyszerűen imádtak. Először a legújabb produkciójukkal, A nyugat nyomkeresői című darabbal vágtak neki a turnénak, majd a csapat összetétele is megújult.

Buffalo Bill 1880 körül

1873-tól kezdve új néven, Buffalo Bill Combination néven indultak turnéra, míg az év másik felében Cody a nyomkeresésre összpontosított. Ezen időszak alatt tizenhat csatában küzdött az indiánok ellen.

1883. július 4-én debütált Buffalo Bill lenyűgöző produkciója, a "Buffalo Bill's Wild West", amely négy órán át tartott és 1200 szereplőt vonultatott fel. Ez a grandiózus előadás diadalmas útra indult Amerikában, majd hamarosan a világ minden tájára eljutott, varázslatos élményekkel gazdagítva a közönséget.

A kültéri előadásban valóban lenyűgöző látványosságokban volt részünk: élő bölények, szarvasok, medvék és szarvasmarhák tűntek fel a színpadon. A produkció során életre keltek a történelem izgalmas pillanatai, például bemutatták, hogyan érkezett a Pony Express révén Lincoln megválasztásának híre, valamint azt is, miként támadtak indiánok a nyugatra tartó szekérkaravánokra. A beszámolók szerint az előadás csúcspontja Custer hírhedt Little Bighorn-i vereségének dramatizálása volt, amelyben a vitatott tábornok szerepét Cody alakította, így a közönség szemtanúja lehetett a vadnyugat viharos eseményeinek.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Ez egy igazi világcsoda!"

A harci táncot járó vagy postakocsit üldöző, rikoltozó indiánok mellett fellépett a puskás amazon, Annie Oakley és a legendás sziú törzsfőnök, Sitting Bull, vagyis Ülő Bika is 20 harcosával együtt. Az előadásokon a tehenészfiúk és -lányok is izgalmas mutatványokkal szórakoztatták a közönséget.

A látványosság 1886-ban New Yorkban lenyűgözte a közönséget, hiszen egymillióan voltak kíváncsiak rá. Egy év elteltével már Angliában is vendégszerepeltek, ahol újabb élményeket szereztek. 1890-ben Drezdában a nézőtéren ült Karl May, a neves német író, aki a látottakat felhasználva három év múlva megalkotta híres művét, a Winnetout.

1893-ban Cody újra átnevezte az előadását, amely mostantól Buffalo Bill's Wild West and Congress of Rough Riders of the World néven futott. Ez a produkció már nemcsak amerikai, hanem külföldi katonák és lovasok sokszínű bemutatóit is felvonultatta, köztük a török harcosokat, argentin gauchókat, mongol lovasokat és grúz tradicionális versenyzőket.

Az előadás fő felvonásai mellett eljátszott lóversenyek, karneváli attrakciók, és ügyességi bemutatók is láthatók voltak. Buffalo Bill előadásainak óriási szerepe volt a "vadnyugat" közkeletű képének formálásában, így hatása az amerikai és nemzetközi kultúrára a mai napig szinte felbecsülhetetlen. Fellépésüket 1887-ben, majd 1892-ben még Viktória brit királynő is látta.

Buffalo Bill különleges hírnevének egyik alapköve a gyerekek iránti szeretete volt, hiszen turnéi során számos ingyenes belépőt juttatott el az árvaházak számára. Elkötelezett harcostársa volt a nők jogainak érvényesítésének, támogatva az azonos munkáért azonos bér elvét, valamint kiállt a nők szavazati jogáért is. Rendkívül népszerűsége csúcsán, 1895-ben a Yellowstone Nemzeti Park közelében alapított település az ő tiszteletére vette fel a Cody nevet.

A városkában ma múzeum nyílt, amely Cody életét és munkásságát mutatja be. Cody, akinek népszerűsége a mai szupersztárokéval vetekszik, gyakran szerepelt olyan festményeken, ahol vágtázó lovon üldözött indiánokat, miközben fehér nőkkel szemben tanúsított erőszakos magatartást. Ennek ellenére ő maga az indiánok kultúrájának tisztelőjeként határozta meg magát, és az őslakosok számára, akik az előadásaiban szerepeltek, ez volt az egyik legjobb lehetőség a megélhetésre.

A vadnyugati hős hírneve még a legviharosabb magánéleti események közepette sem ingott meg - a korabeli társadalom számára igazi szenzációt jelentett, amikor válásra adta a fejét, ám végül visszakozott. A filmes ipar, mint a szórakoztatás új formája, elhúzódott mellette, miközben az élő előadások már nem tudtak felvenni a versenyt a mozival. Élete végére sajnálatos módon vagyonának jelentős része eltűnt.

Buffalo Bill 1917. január 10-én Denverben halt meg veseelégtelenség következtében. Temetésén 25 ezren vettek részt, Denver közelében lévő sírját és Cody városát ma is sok turista keresi fel. Emlékét számos irodalmi és filmes alkotás őrzi.