A Garzonmagány lírai világában a magány sötét árnyai bontakoznak ki, ahol az egyedüllét fájdalmas képei elevenednek meg.
Parcsami Gábor 1990 óta dolgozik újságíróként, szerkesztőként napi-, hetilapok, folyóiratok hasábjain. Jelenleg az MTVA szerkesztője. Eddig megjelent kötetei: Gyermekcsontok (Unió Szerkesztőség, 1991), ZanZánia (Folyam Alapítvány, 1992), Vigyél haza (versek, Omnis Fabula, 1993), Orgyánia (Rím Könyvkiadó, 2001), Fehérlábú cigányok (Tordas Kiadó, 2017).
Pósa Zoltán mindig is titokzatos lírikusnak érezte Parcsami Gábort. - Szemezgetve a versekből, a valódi társ hiányának vagy csak távollétének ordító kínját jelképező, üres boros- és sörösüvegek garmadája mindőnk ifjúságából ismerős konkrét metaforaként köszön vissza, ám az az igazi varázslat, amikor minden út menti hordalék és törmelék, konkrét és irodalmi emlék látomássá finomul - írja Pósa Zoltán.
Parcsami Gábor megosztotta, hogy az utóbbi években csak néhány alkalommal ült le verseket írni. Akkor is csupán apró cédulákra vetette papírra gondolatait, amelyeket felesége gondosan megőrzött. Ezeket a kis sorokat később felhasználta, hogy új életet leheljen beléjük. - A legtöbb vers, ami mostanában született, tavaly készült.
A mai kor emberei sokszor magányosnak érzik magukat. Hiába van meg szinte mindenünk, mégis gyakran egyedül találjuk magunkat. Ez a magány nem csupán a fizikai távolságokra vonatkozik, hiszen sokszor még a legkisebb közösségekben is elszigetelve érezzük magunkat. Lelkileg is elzárkózunk egymástól, mintha egyfajta védőburkot vonnánk magunk köré. Az életünk kis zárt egységekben zajlik, ami a begubózás érzését kelti, és így nehezen találunk kapcsolatokat, amelyek valóban gazdagíthatnák életünket.
A kötet borítóját és a versek illusztrációját a tehetséges Párkányi Raab Péter álmodta meg. Az est házigazdája Szondi György lesz, aki Parcsami Gáborral folytat beszélgetést. A versek hangját pedig Pásztor Edina, a Jászai Mari-díjas színművész adja át, míg a zenei aláfestést Vázsonyi János saxofonjátéka varázsolja elénk.
