"A Hunyadi sorozatban minden egyes zászlónak kifogástalannak kellett mutatkoznia."

Hogyan válik valakiből zászlókészítő? Mi az az út, ami elvezet ehhez a különleges mesterséghez? Az én történetem talán segíthet megérteni ezt a folyamatot. Mindig is vonzott a kreativitás és a kézművesség, azonban a zászlók készítése csak később került a látóterembe. Egy utazás során találkoztam egy hagyományos zászlókészítő műhelyével, ahol lenyűgözött a színek, formák és szimbólumok harmóniája. Ekkor döbbentem rá, hogy a zászlók nem csupán textildarabok, hanem történetek és identitások hordozói. Kezdetben csak hobbiként foglalkoztam a zászlókészítéssel. Kísérleteztem különböző anyagokkal és technikákkal, míg végül kialakult a saját stílusom. Az emberek reakciói és az általam készített zászlók jelentősége motiváltak, hogy tovább mélyedjek ebbe a világba. A mesterség elsajátítása során sokat tanultam a kultúrákról, a szimbólumok jelentéséről és a történelmi kontextusokról. Mindezek összessége tette lehetővé, hogy a zászlókészítés ne csak munkám, hanem szenvedélyem is legyen. Így lettem zászlókészítő – egy olyan úton, amely tele volt felfedezésekkel és kreatív kihívásokkal.

Édesapám a '70-es évektől ballagási tarisznyákat gyártott, és én gyerekként rendre ott segédkeztem mellette. Még nem létezett digitális technológia, mindent kézzel készítettünk, csőtollal pauszpapírokra rajzoltunk címereket, grafikákat. Valószínűleg akkor alakult ki a kézügyességem. Szép fokozatosan kezdtünk el zászlókat is készíteni rendezvényekre, önkormányzatoknak. Ez később, a millenniumi évben indult be igazán, amikor az összes önkormányzat saját címert kapott. Gimnazistaként egyre többet dolgoztam a cégben, mert apukám egy igazi kétfedelű repülőgépet is épített egymaga, ami sok idejét lekötötte. A főiskolát már kimondottan azért hagytam abba, mert olyan sok megrendelésünk volt. Más azért tanul, hogy dolgozhasson, nekem meg annyi munkám lett, hogy nem értem rá tanulni.

Emellett a jövőben egy új szenvedélyre is időt kellett szentelned: a fotózásra...

Díjakat is nyertem vele, bedolgozom a National Geographic-nak, drónfotózom, drónvideózom. Közben a Magyarország a magasból című filmet is elkészítettük Papp János színművésszel. Kiállításaim is futnak rendszeresen, most éppen a Liszt Ferenc Repülőtéren.

A fotós látásmódom a repülésből ered, amire szerencsére sok lehetőségem volt, gyakran láttam a világot fentről.

Apukám vitorlázórepülő-oktató is volt, motoros repülővel is repült, sokszor ültem mellette. Amint megjelentek az első kamerával felszerelt drónok, nekem nagy szerelem lett a madarak szemével bemutatni a tájat. Azokat az eldugott helyeket rögzítem különleges napszakokban, amiket az emberek nem látnak ebben a rohanó világban, hiszen mindenki siet, fut, telefonál, autópályán száguld, senki sem áll meg lazítani.

Hogyan kerültél a filmek varázslatos világába a zászlóiddal?

Amikor a nagyobb filmes stúdiók megkezdték magyarországi forgatásaikat, elsőként a Vörös veréb című film kapcsán kerestek meg, hogy tudnék-e orosz és CIA-zászlókat előállítani, amelyekhez hímzést és festést is kellett végezni. Persze, mondtam, hogy szívesen vállalom! De a rendező és a producer végül úgy döntöttek, hogy ugyanazokat a zászlókat Amerikából és Angliából rendelik meg. Két héttel később érkezett egy e-mail, amelyben közölték, hogy a külföldi zászlók a kukában végezték, mert a mi termékeink minőségben messze felülmúlták azokat. Ekkortól több megkeresést is kaptam ettől a filmes cégtől. Aztán jött a Terminátor: Sötét végzet, aminek a forgatásán lehetőségem nyílt személyesen átadni a zászlókat.

Találkoztam a rendezővel, a producerekkel, a szereplőkkel, Linda Hamiltonnal, Mackenzie Davis-szel, Gabriel Lunával is.

A komáromi forgatás börtönjeleneténél lehettem ott, hatalmas élmény volt, de több hasonló látogatás sajnos nem fért bele az időmbe.

Ennyire szoros a napi rutinod?

A forgatások kapcsán mindenképp. A Hunyadi forgatásakor csak egy-két nap jutott egy-egy zászlóra, alighogy elkészültem, sokszor meg se száradt a festék, már vitték is, és jöhetett a következő. Volt, hogy az antikolást már nem is én végeztem, hanem a filmesek. Olyan is, hogy jelenetet cseréltek, és borult a sorrend, vagy napközben változtattak a méreteken, és mindent elölről kellett kezdenem. Így hiába hívtak a koronázási vagy csatajelenetekhez, végül nem jutottam el, mert késő éjjelig dolgoztam.

Mennyire befolyásolta a döntéseidet, hogy mi és hogyan kerül a zászlókra?

Amikor leadtam a megrendelést, érkezett egy terv, amelyet több történész is felülvizsgált. Azonban akadtak olyan részletek, amelyeknél jeleztem, hogy nem minden stimmel, hiszen a zászlónak nem így kell kinéznie. Például a vaskapui ostrom zászlói kapcsán felmerült a kérdés, hogy a Hunyadi-zászló kék árnyalata nem pontosan megfelelő, és a sraffozás sem illik rá. Ekkor azt a visszajelzést kaptam, hogy szabad kezet kaptam a tervezéshez, és alkothatok a saját elképzeléseim szerint. Igazán megtisztelő volt, hogy ennyire bíztak bennem, és örömmel tapasztaltam, hogy a végeredmény mindenki tetszését elnyerte.

Honnan erednek ennyire gazdag történelmi ismereteid?

Sok történelmi zászló megalkotásában vettem már részt korábban. Például a Bocskai Múzeum számára az eredeti zászlófoszlányok alapján kellett újraalkotnom különböző zászlókat, figyelembe véve a korabeli részleteket és szimbolikát.

A Szulejmán-zászlót is én alkottam meg a Szigetvári Zrínyi-vár számára, kézzel festve, majd a lángok szikrái, az ágyú pernyéjének tüze életre keltette, így még hitelesebbé vált a történelmi pillanat.

Az Egri Vár Dobó István-zászlaját, illetve sok 1848-as honvédzászlót, huszárzászlót is készítettem, így ragadtak rám a történelmi ismeretek. Meg mindig utána is kutatok az adott témának. Azt is megkapom, milyen felvételeken, jelenetekben fog szerepelni egy-egy zászló, mert egy közelinél, ahol a kamera végigpásztázza, nagyon részletesnek kell lennie, de egy távolinál, egy csatajelenetben lehet valamivel elnagyoltabb. A Hunyadi sorozatban minden zászlónak tökéletesnek kellett lennie.

Milyen anyagokból készülnek a zászlóid?

Minden zászlónak megvan a maga története és egyedi jellege. Az önkormányzati zászlókhoz például kültéri selyem anyag szükséges, míg a díszzászlók esetében a szaténselyem, bársony vagy brokát választása a legideálisabb. A történelmi zászlókhoz viszont fontos, hogy az adott korszak anyagait vegyük figyelembe, így például hernyóselyem vagy lepedővászon jellegű pamutszövetek jöhetnek szóba. Filmforgatások során különösen oda kell figyelni az alapanyag fényáteresztő képességére, mivel a nem megfelelően választott anyag a kamerán nem mutat jól. Ezen kívül, a zászlók festésénél is különös gondossággal járok el: magam keverem ki a festékeket, ügyelve arra, hogy ne alkalmazzak teljes hőkezelést. Az antikolás során ugyanis létfontosságú, hogy a zászló képes legyen viselni az idő múlását, hiszen a kopás, a repedések és a patina mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a zászló valóban élethű és karakteres legyen.

Az antikolás a zászlók esetében egy izgalmas és részletes folyamat, amely lehetővé teszi, hogy a zászlók régi, időt álló megjelenést nyerjenek. Először is, a zászlót különböző anyagokkal, például festékekkel és textilkezelő szerekkel kezelik, hogy elérjék a kívánt öregített hatást. A folyamat során a szakemberek gyakran használják a koptatást, hogy a szövet felületén kopott, elhasználódott hatást érjenek el. Ezen kívül a színek fakításához különleges festékeket alkalmaznak, amelyeket a napfény és az időjárás hatását imitálva választanak ki. A zászlók szélén a varrásokat is elősegítik, hogy azok úgy tűnjenek, mintha évtizedek óta használnák őket. Az antikolás során figyelembe veszik a zászló történelmét és jelképiségét is, így a végső eredmény nemcsak esztétikus, hanem a múlt emlékét is hordozza.

A "leöregítés" egy speciális eljárás, a különböző anyagoknál megvannak ilyenkor a trükkök a rozsdásítástól kezdve a sarazáson át akár addig is, hogy meggyújtjuk a zászlót. Speciális anyagokba kell ilyenkor belemártani, de nem árulhatom el, hogy pontosan mikbe, mert ez szakmai titok.

A Hunyadihoz több mint 150 darab zászlót alkottál. Mennyire időigényes volt ez a folyamat számodra?

Ezek több hónapig készültek, időben jól elosztva.

Ezek a zászlók és lobogók igazán változatos méretekkel bírtak: akadtak dárdazászlók és a lándzsák végére tűzött jelképek, mint például a Hunyadi-címerek, valamint a lovasok által hordozott, magukkal vitt zászlók is. A lovasok zászlói például másfél méter hosszúak voltak, míg a templomban a koronázás során felvonultatott lobogók már három méterre nyúltak.

Említetted, hogy hollywoodi produkciókban is dolgoztál, dolgozol - a Vörös verében és a Terminátoron kívül melyekben?

A milliárd dolláros forráskód egy Netflix-sorozat a Google Maps világáról, amelynek számos jelenetét hazánkban forgatták. Ennek érdekében például amerikai zászlót is készítettem. Jelenleg új sorozat munkálatai is folyamatban vannak, de erről még nem oszthatok meg részleteket. A már leforgatott filmek között említhetem Ryan Reynolds Mayday című alkotását, valamint Johnny Depp és Al Pacino közös munkáját, a Modi: Three Days on the Wing of Madness-t, melyekhez szintén kaptam megbízást. Amikor a Terminátor forgatására érkeztem, szinte megelevenedett a gyerekkorom, hiszen ezek a filmek formálták a felnőtté válásomat. Egyszer csak ott álltam a díszletek között, és az utcáról belépve egy mexikói börtön területén találtam magam, FBI ügynökökkel és katonákkal körülvéve – egészen szürreális élmény volt. Texasi, reptéri és határzászlókat készítettem ehhez. Aztán az ember izgatottan várja a moziban, hogy mikor tűnik fel a saját zászlója a vásznon, vagy éppen már ott van az akció közepette!