A miskolci színház színpadán egy különleges és titokzatos lény lépett elő: a kétfejű fenevad. Ez a lenyűgöző teremtmény nem csupán a mitológia része, hanem a nézők képzeletén keresztül életre keltett karakter, amely izgalmas kihívás elé állítja a színésze
A Miskolci Nemzeti Színház izgalmas új bemutatóra készül, amelyet Szőcs Artur rendezett. Weöres Sándor lenyűgöző történelmi panoptikumát, A kétfejű fenevadat, december 14-től élvezhetik a nézők a Kamaraszínház varázslatos falai között. Ne hagyja ki ezt a különleges élményt!
Budavár visszafoglalásának idején, miközben a német-római császár serege a török szultánéval birkózik, egy kálvinista deák menekül át az országon, s viszi magával messzi és tarka világokról szóló, szerelmes történeteit. Leányok és asszonyok bújtatják, míg el nem jut egészen Pecsevi, azaz Pécs városáig, ahol a török szóba magyar, a magyarba német és olasz keveredik, Ibrahim kádi háza pedig helyezkedő szultáni tisztek, magukat muzulmánnak tettető keresztények és zsidók, valamint bujkáló magyar nemesek szerelmetes enyelgéseitől és durva szitkaitól visszhangzik.
Weöres Sándor 1972-es drámája, amelynek bemutatóit a kommunista hatalom egészen 1984-ig megtiltotta, a magyar színművészet kivételes alkotása. Bravúros nyelvi megoldásaival, mély emberi megértésével és fergeteges humorával egy olyan zűrzavaros időszakot elevenít meg, ahol a történelem viharai közepette mindenki a túlélés fortélyait kutatja – és ahol senki sem az, akinek elsőre tűnik.
A Miskolci Nemzeti Színház társulata lenyűgöző csapatmunkával, a szerző egyedi nyelvezetét és mondatait az utolsó részletig hűen életre keltve idézi meg Weöres történelmi panoptikumát. A dramaturgiai munka, amelyet Sándor Júlia irányított, kulcsfontosságú szerepet játszott ebben a folyamatban, biztosítva, hogy a szöveg mélysége és gazdagsága megfelelően érvényesüljön a színpadon.
- Dramaturgként a munkám soha nem áll meg a szöveggondozásnál, de tény, hogy ennél a drámánál maga a szöveggel való foglalatoskodás kicsit mást jelentett, mint általában szokott. Nagyon színes, kreatívan használt, szellemes nyelve van ennek a drámának, ami összhangban van azzal a nagyon színes világgal, amelyet Weöres ábrázol. Ez viszont azzal is együtt jár, hogy rengeteg idegen nyelvű kifejezés, sőt mondat is van a szövegben. Fontos volt, hogy a színészek mindig értsék, mit mondanak, és hogy a néző se érezze sose elveszettnek magát, még ha időnként nem is ért mindent szóról szóra. Máskor a szöveggondozás része lehet, de itt sosem fordítottam semmit magyarra vagy a mai köznyelvre, hiszen jelentősége és jelentése van, hogy Weöres így beszélteti a szereplőit. Sőt, sokszor humora is! Egy-egy kifejezést persze időnként kicsíptünk, és nagyon apró húzások is voltak, de fontos, hogy minden egyes mondat, amely az előadásban elhangzik, Weöres Sándoré. A nézők majd látni fogják, hogy a többnyelvűség az előadás különleges vizualitásának is része, ezzel is volt dolgom - avat be a részletekbe Sándor Júlia dramaturg.
Szőcs Artur rendező is mesélt az előadásról: - Weöres Sándor azt a műfaji megjelölést adta a drámának, hogy "történelmi panoptikum", és mi ezt komolyan vettük. A történet ugyan Buda visszafoglalása idején játszódik, de nagyon sok pillanatában a mindenkori emberi viselkedés köszön vissza. Lényegében a világtörténelmet, az azt alakító emberi folyamatokat láthatjuk működés közben, amelyek kísértetiesen hasonlóak minden korban. Mi ezt más korszakok megidézésével is szerettük volna megerősíteni. A főhősünk egy olyan zűrzavaros világban menekül, amelyet a címben is szereplő kétfejűség jellemez. Hogy ez mi mindent jelenthet és hogy meddig lehet ép ésszel kibírni, fontos kérdésünk volt, és reményeink szerint az előadásból is kiderül majd. Mindezt ráadásul Weöres nagy klasszikushoz méltóan, meglehetősen szellemesen és eredeti módon tálalja, és mi igyekeztünk ebben is hűnek lenni hozzá.
