A mellnagyobbítás folyamata két fő megközelítéssel valósítható meg: nem csupán a szilikonos implantátumok jelentenek lehetőséget. Fedezd fel, hogyan zajlik a beavatkozás és milyen alternatívák állnak rendelkezésre! - Házipatika
A mellnagyobbítás az egyik leggyakrabban végzett plasztikai beavatkozás világszerte, amely egyaránt történhet implantátum és saját zsírszövet beültetésével.
A mellnagyobbítás fő célja a mellek méretének növelése és formájuk formálása, amely sok nő számára fontos aspektusa a nőiesség kifejezésének. A mai társadalomban a vonzó keblek sokak szemében elengedhetetlenek a női identitás teljes megéléséhez. Ennek következtében egyre többen keresnek lehetőséget arra, hogy a természet által adott fizikai adottságaikon változtassanak, hogy azok jobban megfeleljenek saját elképzeléseiknek. Az esztétikai beavatkozások ebben az esetben komoly támogatást nyújthatnak, hiszen hozzájárulhatnak a nők önbizalmának növeléséhez és a mindennapi életük minőségének javításához.
A Clevelandi Klinika ismertetése szerint a mellnagyobbítás két fő módszerrel valósítható meg. A legelterjedtebb technika az implantátumbeültetés, amely során egy apró bemetszésen keresztül, jellemzően szilikon alapú mellimplantátummal történik a mellek volumenének növelése. Az eljárást altatásban végzik, és az implantátum a plasztikai sebész szakmai ajánlása alapján helyezhető el a mell mirigyállományában vagy a nagy mellizom alatt. A bemetszés helyét illetően lehetőség van a mell alatti redőre, a mellbimbó körüli területre, vagy akár a hónalj természetes redőjére is. A különböző technikák közül az orvos az előnyök és hátrányok gondos mérlegelésével, valamint a páciens egyéni jellemzői és igényei figyelembevételével választja ki a legmegfelelőbb megoldást.
A második jelentős módszer a mellnagyobbítás terén a saját zsírral végzett eljárás, amely először zsírleszívással kezdődik. E folyamat során a test különböző területeiről eltávolított és gondosan megtisztított zsírsejteket injektálnak a mellszövetbe, ahol azok fokozatosan integrálódnak. Bár sokan vonzó alternatívaként tekintenek az implantátumok nélküli megoldásra, fontos megjegyezni, hogy ennek a technikának számos korlátja van. Elsősorban, vékonyabb testalkatú nők esetében a zsírtranszfer nem kivitelezhető, mivel elegendő mennyiségű zsírszövet szükséges ahhoz, hogy a beavatkozás sikeres legyen. Továbbá, a saját zsírral végzett mellnagyobbítás jellemzően kisebb mértékű (0,5-1 kosárméret) növelést tesz lehetővé. A beültetett zsírsejtek egy része ráadásul felszívódik, ami miatt a végeredmény előrejelzése sok esetben nehézkes. Ezért, bár a módszer természetesnek tűnik, alapos mérlegelést igényel, mielőtt valaki döntést hozna.
Az operációt követő felépülés implantátumbeültetés esetén átlagosan 6-8 hetet, sajátzsír-beültetés esetén 3-5 hetet vesz igénybe, míg végleges formájukat a mellek nagyjából 6-12, illetve 4-6 hónap alatt veszik fel. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy a keblek megjelenését a többi között a várandósság, a jelentős mértékű fogyás, vagy éppen a változókor is megváltoztathatja a későbbiekben. Ezenkívül idővel szükségessé válhat az implantátumok cseréje, valamint a zsírtranszfer megismétlése.
A kockázatok szempontjából az implantátumbeültetés után előfordulhat mellfájdalom és a bimbók fokozott érzékenysége. Emellett véraláfutás, vérzés és duzzanat is jelentkezhet. Komolyabb komplikációk, amelyek azonnali orvosi beavatkozást igényelnek, többek között a fertőzés, a sebgyógyulási problémák, valamint a műtét helyén kialakuló vérgyülem (hematóma) lehetnek. Hosszú távon hegesedés, az implantátumok megereszkedése, sőt, akár ki is szakadhatnak, továbbá folyadékgyülem (szeróma) is képződhet körülöttük. Amennyiben saját zsírral történik a mellnagyobbítás, szintén számolni kell a vérzés és véraláfutások kockázatával, valamint a fertőzés lehetőségével. Továbbá előfordulhat, hogy a befecskendezett zsírsejtek egy része elvándorol a test más részeire. Ezen kívül jóindulatú mellciszták és kalciumlerakódások is megjelenhetnek az emlőkben.
