"A pedagógus feladata, hogy irányt mutasson, míg a tanulónak az iskolapadban kell helytállnia, és ennyi!"

A félreértések elkerülése végett szeretném hangsúlyozni, hogy a címben szereplő megfogalmazás nem az én véleményem, hanem azoké az embereké, akik most azonnal betiltanák az egyetemista, diák, ügyvéd és tanár tiltakozásokat. Ők egyenesen visszaküldenék a résztvevőket a mindennapi életükbe, arra bíztatva mindenkit, hogy folytassa tovább a megszokott kerékvágásban, abban a reményben, hogy majd idővel kiderül, kik a felelősök az előtető leomlásának tragédiájáért. Talán egy napon felelősségre vonják azokat, akik erőszakkal léptek fel a diákok ellen. Azonban számukra van egy szomorú hírem: a dolgok már nem úgy alakulnak, ahogyan azt ők szeretnék, egy öngerjesztő folyamat már beindult, és ennek következményei elkerülhetetlenek.

Bizonyára sokan emlékeznek arra a figyelemfelkeltő pillanatra, amikor a miniszterelnök határozottan kijelentette: "A második félév január huszadikán kezdődik, és kész!". Ez a hatalom nem igazán szokott ahhoz, hogy az embereknek véleménye legyen, és még inkább elzárkózik attól, hogy ezt nyíltan kifejezzék. Amikor azonban ez megtörtént, a szög végre kibújt a zsákból, és a miniszterelnök világossá tette, hogy a dolgok így fognak alakulni, és ez már nem vitás. Ezzel, bár valószínűleg nem állt szándékában, csak még inkább tüzet szított a viták tüzébe. Így nem csupán egy "pont" született, hanem egy sor "pont, pont, pont" is, amely tovább fokozta az indulatokat.

Nem mindenhol január huszadikán kezdődött el a második félév, és ahol hivatalosan elindult, ott is akadtak meglepő pillanatok. Volt olyan iskola, ahol a hétfő délelőtti váltás úgy zajlott, hogy először rajzfilmeket néztek, majd tartottak egy órát, aztán ismét a mesék világába merültek. Ezt a háromszor negyvenöt percet aznap "tanításnak" hívták, és aztán megjelentek a hatalom által támogatott, tájékoztatási céllal létrehozott propagandatermékek. Ezek sorra gyártották a cikkeket, amelyek azt hirdették, hogy csupán néhány iskola és tanár sztrájkol, de kedden a tanfelügyelők majd meglátogatják őket, és hipp-hopp véget ér a munkabeszüntetés. De a várakozásokkal ellentétben, a világ továbbra is furcsa irányt vett: két tanfelügyelő bejelentette, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt eltervezték, és megtagadták a rájuk rótt feladatokat. Ráadásul, akadtak olyan elszánt diákok is, akik blokád alá vonták az iskolát, ezzel pedig, ahogy a mondás tartja, helyre állították a tanfelügyelőket.

Azok, akik most éppen a diákokra zúdítják a kritikáikat, kijelentve, hogy nem tiltakozniuk kellene, hanem inkább tanulniuk, és hogy a politika nem avatkozhat bele az oktatásba, hol voltak, amikor a szerb kormány váratlanul, egyik napról a másikra, Belgrádtól délre előre hozta a téli szünetet, míg Vajdaságban egy héttel meghosszabbította azt? Hol maradtak a hatalom támogatóinak hangos felszólalásai, hogy megakadályozzák a hosszabb szünetet, követelve, hogy a gyerekek január 13-án már térjenek vissza az iskolapadba? Az az állítás, miszerint a politikának nem szabadna beleszólnia az oktatásba, annyira demagóg és erőtlen, hogy még a hatalmat gyakorlók közül is sokan visszariadnak attól, hogy ezt a kártyát kijátsszák, mert jól tudják, hogy eddig egyetlen választási kampány sem zajlott le anélkül, hogy a párttagok ünnepélyes, kamerák előtt zajló látogatásokat ne tettek volna az iskolákban, még akkor is, ha ezt az oktatási törvény kifejezetten tiltja.

Bár a jogi keretek kifejezetten megtiltják, a VMSZ ezúttal is az iskolák falai között folytatta kampányát.

Nem beszélve arról, hogy ha a tanári kar nem arra a személyre szavaz, akit a pártvezetők alkalmasnak tartanak, akkor semmibe veszik a tanárok véleményét, és azt nevezik ki igazgatónak, akit ők alkalmasnak tartanak a lojalitása miatt.

Az államelnök hétfői nyilatkozatát követően, miszerint kedden még több iskolában folytatódik a tanítás zavartalanul, a helyzet drámaian megváltozott. A topolyai műszaki iskola tanárai sztrájkba léptek, míg Szabadkán a diákok egyhangúlag döntöttek a Svetozar Gimnázium blokádjáról. Magyarkanizsán pedig a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában harmincperces órákra rövidítették le a tanítást...

Szabadságvágy, önbecsülés - hová tűntetek?

Ne felejtsük el, hogy az északi régió mindig is kicsit visszafogottabb tempóra érkezett, mintha az ébredésük kissé késlekedne. Itt a felforgatás és az önálló vélemények kifejezése valahogy háttérbe szorult. De most új szelek fújnak, és fontos, hogy mindannyian emlékezzünk arra, hogy semmi sem marad állandó, csupán a folyamatos változás.

Tüntetés Zentán 2025. január 21-én (Fotó: Mina Delić) – a város szívében, ahol a közösség hangja egyesült, hogy kifejezze véleményét és követeléseit.