A vadvirágok megóvása érdekében egyesülnünk kell! | National Geographic
A világ vadvirágai egyre inkább veszélybe kerülnek, de a botanikus kertek együttműködésével lehetőség nyílik arra, hogy megőrizzük ezt a gazdag sokféleséget, amely elengedhetetlen a természetes ökoszisztémák fenntartásához.
A botanikus kertek nem csupán a lélek megnyugtatására szolgáló zöld oázisok, ahol az ember a fákkal árnyékos sétákat tehet és a virágágyások üdeségét élvezheti. E helyek mögött komoly tudományos tevékenységek zajlanak világszerte. A legújabb, a Nature Ecology & Evolution folyóiratban publikált kutatás figyelmeztet arra, hogy sürgős együttműködésre van szükség a világ legveszélyeztetettebb növényfajainak megmentése érdekében. E fontos kutatást a Cambridge-i Egyetem végezte, és hangsúlyozza, hogy a kollektív erőfeszítések elengedhetetlenek a kihalás fenyegetésével szemben.
A kutatás során egy évszázadnyi (1921-2021) adatot elemeztek, hogy feltérképezzék, hogyan alakultak át a botanikus kertek és arborétumok növénygyűjteményei az idő múlásával. A szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a jelenlegi élő növényekből álló gyűjtemények valószínűleg elérték maximális kapacitásukat. Továbbá, mivel a vadon élő növények gyűjtését a veszélyeztetett fajok védelme érdekében korlátozzák, ezek az intézmények nem lesznek képesek megfelelően fenntartani e fajok szükséges genetikai sokféleségét sem.
Az adatok arról vallanak, hogy globális szinten ezek az intézmények nem tudják gyűjteményeikben a veszélyeztetett fajokat megőrizni, holott egyre nagyobb a kockázata azok kihalásának. Ez azt jelenti, hogy a botanikus kerteknek sürgősen össze kell fogniuk e cél érdekében.
A környezeti változások és a klímaváltozás radikálisan átalakítják a növényi közösségeket. E folyamat során nemcsak új kihívásokkal kell szembenézniük a növényeknek, hanem sokan közülük komoly veszteségeket is elszenvednek. Különösen azok a fajok merülnek veszélybe, amelyek nem képesek emberi beavatkozás nélkül új, megfelelő élőhelyet találni. Ahhoz, hogy hatékony támogatást tudjunk nyújtani e fajok számára, elengedhetetlen, hogy a botanikus kertek átgondolt és koordinált módon kezeljék gyűjteményeiket, amelyekben a különböző növényfajok találhatóak.
A Riói Egyezmény (1992.), amely pont a biológiai sokféleség megtartását célozta meg, gyakorlatilag ellehetetlenítette a növények begyűjtését akkor is, ha azok pont a sokféleség védelmét szolgálnák. Az egyezmény gyakorlatilag megfelezte a vadonból begyűjthető növények mennyiségét, és azok nemzetközi cseréjét is megakadályozta. Míg ezek rendkívül fontos eredmények akkor, ha arra gondolunk, hogy például a magánkertekbe kerülnének át a vadvirágok, az összehangolt védelmüket sem teszi lehetővé a szakmai szervezetek számára.
A világ növényi sokféleségének 40 százaléka veszélyben van, ám az egyes botanikus kertek önmagukban nem elegendőek a védelmükre. Alapvető fontosságú a kutatók szerint, hogy az egyedi helyszíne élő gyűjteményeit afféle globális, közös gyűjtemény részeinek tekintsék, csak így lehetne hatékonyan megóvni e fajokat.
A déli féltekén is sürgető szükség lenne jelentős gyűjtemények létrehozására, mivel itt is rendkívül gazdag a biológiai sokféleség. Bár léteznek már néhány ígéretes kezdeményezés, ezek még mindig meglehetősen szórványosak, és a helyzet javítása érdekében elengedhetetlen a szervezett összefogás. Csak így érhetjük el, hogy ezek a példák ne csupán kivételek maradjanak, hanem általánossá váljanak.
A klímaváltozás hatásai a botanikus kerteket sem kerülik el, ezért elengedhetetlen, hogy a növények védelmének kialakításakor ezt a tényezőt is figyelembe vegyük. Előfordulhat, hogy bizonyos védendő fajok számára a jövőben már nem lesznek ideálisak a jelenlegi élőhelyek éghajlati viszonyai. Ezért kiemelten fontos a nemzetközi együttműködés, hiszen minél több helyszínen őrzik meg egy faj példányait, annál nagyobb eséllyel maradhat fenn a faj, különösen akkor, ha a populációk genetikai sokfélesége is biztosított.
