A Volán Fehérvár két fiatal tehetsége átvészelte a próbát, és most már a tűzkeresztségen is túlvannak.
A fehérvári Varga Orsolya a selejtező teljesítése után érkezett a célvonalhoz a budapesti világkupa-viadal keretein belül.
Márciusban jobban ment a két pentatlonistának a magyar fővárosban, a fedettpályás, nemzetközi viadalon mindketten döntőztek, igaz, jóval szerényebb mzőnyben. Azt mondják a világkupa-verseny komoly tanulságokkal szolgált mindkettejüknek.
-A selejtezőt a körvívással kezdtük meg, amiben sajnos sok tus benne maradt, de mivel megnyertem a csoportom küzdelmeit az akadálypályán, azaz az OCR-ben, egyetlen pillanatra sem kellett izgulnom a továbbjutás miatt. Az elődöntőbe a 11. helyen sikerült kvalifikálnom, a csoportomban a harmadikként továbbjutótól is mindössze három másodperccel voltam lemaradva, a selejtező során csak a legjobb 18-ban maradás és az energia spórolása volt a fő cél. A körvívásban nem teljesítettem rosszul, sőt voltak kifejezetten jó találataim, és így a középmezőnybe sikerült érnem a végére, de ez csak annyit jelentett, hogy a másnapi tábla, azaz bónuszvíváson hova is rangsorolom magam, kivel kell majd vívnom a folytatásban. A táblavíváson a kezdeti kiegyensúlyozottság után, egy rossz tempó miatt az utolsó 10 másodpercben kaptam egy találatot, ami már csak kapkodáshoz vezetett, így sajnos a 16 között búcsúztam. Már akkor mentálisan kicsit szétcsúsztam, ami az elrontott OCR- pálya után még rosszabb állapothoz vezetett.
A legnagyobb fájdalmat az okozta számára, hogy a legnehezebb versenyszámában, az akadálypályán vétett egy hibát, ami miatt nem tudott előrelépni a vívásban elért teljesítménye szintjéhez képest.
A fizikai számok előtt már régóta vágyakoztam a döntőbe jutásra. A középdöntő során rengeteget kivett belőlem a mentális megterhelés, de örömmel tölt el, hogy ezeket a hibákat itt tapasztaltam meg. Most már sokkal nagyobb odafigyeléssel tudok majd rajthoz állni a fő versenyeimen. Nem titkolom, hogy amikor átléptem a középdöntős célvonalat, hatalmas csalódás fogott el a kiesés miatt, és a gyenge teljesítményem miatt. Azonban néhány nap elteltével bátran kijelenthetem, hogy rengeteg tapasztalatot szereztem az első világkupámon, és semmi olyasmi nem történt, ami miatt csalódottnak kellene éreznem magam. Továbbjutottam a középdöntőbe, végigcsináltam egy kemény napot, amely nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is óriási kihívást jelentett. Egy pillanatra sem adtam fel. Erősebben és gazdag tapasztalatokkal a hátam mögött távoztam, tudom, hogy ez csak egy állomás volt az utamon. Szükséges, hogy tovább haladjak az álmaim megvalósítása felé. Egyértelmű számomra, hogy a fizikai teljesítményemet tovább kell fejlesztenem, és még jobban ki kell tudnom zárni a környezetem hatásait, hogy a legjobb formámat tudjam nyújtani.
