Ahol a víz és a föld határvonalát a természet festette, ott kezdődik egy új világ, ahol a hullámok suttognak, és a szél mesél. Itt, a part szélén, az álmaink és valóságunk határvonalán állunk, ahol minden pillanat egy új lehetőség, hogy felfedezzük a végt

Vannak olyan periódusok, amikor a politika olyan kiszámíthatóvá válik, hogy szinte előre megírható a végkifejlet. A "bírói nyugdíjak ügye" pontosan ilyen. Ilie Bolojan nem véletlenül döntött úgy, hogy magára vállal egy olyan jogszabályt, amelynek sorsa már eleve a legfelsőbb bírói fórum elé van rendelve! Hiszen éppen hogy hiányzott a Legfelsőbb Bíróság kötelező véleményezése. Enélkül viszont…

Politikai elemzők véleménye szerint az, aki tanácsokat adott Bolojannak, valójában nem tévedett. Egy olyan országban, ahol a bírói nyugdíjak kérdése kiemelten érzékeny téma, egy projektet a Legfelsőbb Bíróság beleegyezése nélkül rákényszeríteni a bírákra vagy naivitás, vagy tudatos politikai stratégia. Ez a helyzet lehetőséget biztosított a Legfelsőbb Bíróságnak arra, hogy visszautasítsa a törvényt, míg a kormány másokra háríthatta a felelősséget, mondván, hogy a PNL akarta ezt, de a PSD megakadályozta.

Tehát a felelősséget a "koalíciós ellenfélre" hárította, kijelentve, hogy "mi megszüntetnénk a kiváltságokat, de ők akadályozzák a reformokat."

Természetesen az ellentámadás sem váratott sokáig magára. Sorin Grindeanu kétségbe vonta Bolojan szándékainak hitelességét. "Ha tényleg reformokat kívánsz, akkor a kormányhatározatot úgy kell megformálni, hogy kiállja az alkotmányossági tesztet, és a határidőket is be kell tartanod" - fogalmazott.

A helyzet társadalmi frusztrációkat szült: az emberek újra és újra azt hallották, hogy csorbítják a "privilégiumokat", de eredmény nélkül. Vagyis igazi reform helyett újabb színjátéknak lehettek tanúi. A vasárnapi templomszentelés során is kimutatták elégedetlenségüket. A katedrális udvarán kifütyülték, letolvajozták, az álszent politikusok menesztését követelték.

A ceremónia során a kormányfő és a PSD elnöke egymás mellett foglaltak helyet, ám a közöttük vibráló feszültség szinte tapintható volt a levegőben.

Grindeanu szombaton hangsúlyozta, hogy a kormánykoalíció iránti elköteleződés nem jelentheti azt, hogy elnyomják a hibákra irányuló észrevételeket. „Nem élünk Észak-Koreában, ahol mindenkinek kötelező tapsolnia, és nem lettünk egyesek politikájának hízelgő csoportjává sem. A koalíció iránti hűség nem zárja ki a kritikát.”

Politikai elemzők szerint meglehet, ez a vég kezdete egy politikai karrier esetében - a koalíciós partnerek egy része Bolojan megbuktatására készül -, de a vég kezdete lehet főként a politikai hitelesség, a kormányzati képmutatás leleplezése szempontjából. Ezt bizonyítja, hogy a rendezvényeken mostanában megszűntek a tapsok, helyüket átvette a hujjogás, hiába vonja össze a szemöldökét, és ráncolja a homlokát a kormányfő, hullámokban jönnek a szűnni nem akaró tiltakozó megmozdulások.

A szocdemek attól is tartanak, hogy Románia 200 millió eurót veszít, ha a különleges nyugdíjtörvényt nem fogadják el. Ezért egy közös munkacsoport létrehozását javasolták a témában.

Mint mondták, a bírák nyugdíjáról szóló törvényt gyorsan, de helyesen kell meghozni, mert az embereknek elege van a kiváltságokból.

Grindeanu azért kezdeményezett egy új munkacsoportot, amelynek tagjai a PSD, a PNL, az USR, valamint az igazságszolgáltatás, beleértve a Legfelsőbb Bíróság, az Alkotmánybíróság Legfelsőbb Tanácsa és a Legfőbb Ügyészség képviselői, hogy megelőzzék a törvény első, a CCR által visszautasított verziójának hiányosságainak újbóli felbukkanását.

Ha jobban belegondolunk, valóban ez lehetne az egyetlen módja annak, hogy előrelépjenek, annak, hogy megszüntessék vagy csökkentsék az egyenlőtlenségeket és aberrációkat. A jelenleg folyó ostoba verseny csak kudarchoz vezethet.

Jelenleg azonban ott tartunk, ahol a part – vagy talán inkább a koalíció? – szétesik, és a szövetségben továbbra is éles küzdelem zajlik, mintha az életük múlna rajta.