Deme Dániel - A migrációs kérdések kezelése nem fogja elnyerni a társadalmi elfogadottságot Az emberi migrációval kapcsolatos problémák megoldása egyre sürgetőbbé válik, azonban a javasolt intézkedések gyakran távol állnak a közmegegyezéstől. A migrációs
Nemrégiben lehetőségünk nyílt egy különleges interjúra Hermann Tertsch EP-képviselővel, aki a spanyol VOX párt politikai színtér egyik meghatározó alakja.
Sok más nyugati konzervatív politikustól kérdeztem már, amit tőle, de ő volt az első, aki nem finomkodott, és teljesen nyíltan válaszolt a migráció és a szélsőbaloldal által sújtott nemzetek legégetőbb dilemmáira. A kérdésem az volt, hogy vajon lehetséges-e ezeknek a társadalmaknak a rehabilitációja, a gyógyulás, vagy az európai identitás és keresztény hagyományok visszaállítása. Sajnos úgy vélem, hogy olyan országok, mint a brit, a francia, a német, a spanyol vagy a holland már túlléptek egy fontos határon. Földrajzilag még mindig az európai térség részei, de kulturális és erkölcsi értelemben egyre inkább eltávolodnak a történelmileg meghatározó európai nemzetek identitásától.
Évekkel ezelőtt feltettem a kérdést Geert Wilders holland politikusnak, hogy szerinte Hollandia még megmenthető-e, amire ő úgy válaszolt: igen, neki hinnie kell abban, hogy ez így van, különben nem lenne értelme politizálni. Én ezt amolyan elkönyvelhető politikai csavar válasznak fogadtam el, de meggyőzni nem tudott arról, hogy tényleg van járható kiút nemzete számára ebből a multikulturális történelemtipró roncsderbiből. Ha végigmegy az ember Malmö, Berlin, Párizs, London vagy Brüsszel egyes negyedein, az egyetlen következtetés, amit az ott látottakból le tud vonni, az az, hogy sakk-matt, vége, ez jóvátehetetlen, újraéleszthetetlen.
Feltettem tehát a kérdést Tertsch úrnak: "Mikor érkezik el az a kritikus pillanat, amikor a károk már visszafordíthatatlanok? Európa arca gyökeresen megváltozott az elmúlt néhány évtizedben, és a hanyatlás, úgy tűnik, egyre gyorsabb ütemet vesz fel, még a hazafias pártok eredményei ellenére is. Ön a saját országában csupán a folyamat lassításáért harcol, vagy rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek segítségével megmentheti hazáját a szakadék széléről?" Tertsch válasza meglepően megnyugtató volt. Valaki végre kimondta, hogy ha Nyugat-Európát meg szeretnénk szabadítani az iszlamista-marxista befolyástól, akkor már rég nem elegendő a régi európai demokratikus konszenzusra és polgári értékekre támaszkodni. A szükséges változások felkavaróak, tragikusak és radikálisak lesznek. De ez az ára, hogy túlélhessük egy gondatlan politikai generáció hibáinak és árulásának következményeit.
Tertsch szerint a megoldás nagyon-nagyon nehéz lesz, de van. Kétségtelen, hogy ez egy traumatikus folyamat lesz, mivel egyes országokban már átlépték azt a határt, amikor humánus módszerrel lehetett volna a problémát kezelni. Ennek ellenére, állítja a spanyol politikus, ezt meg kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy nemzeteink, európai civilizációnk túléljenek. Kétségtelenül számítanunk kell összetűzésekre, de a totális tolerancia politikája már nem fog működni - ez eddig is csak a totális intoleranciához vezetett el bennünket. Felemésztettek minket az ide importált barbár, totalitariánus, kegyetlen kultúrák, ezért kell kitermelnünk a politikai akaratot, amely kiépíti a védelmi sáncot a civilizációnk körül, nyilatkozott Hermann Tertsch.
A válasz, amely felkavaró és megnyugtató egyben, rávilágít arra, hogy a nyugati migránsországokban még mindig léteznek olyan nemzeti politikai vezetők, akik tisztában vannak azzal, milyen árat kell fizetni egy európai rekonkvisztáért – hogy egy spanyol történelmi kifejezést használjak. A régi demokratikus elvek csak egy olyan társadalomban működhettek, ahol mindenki tudta, hogy kötelessége betartani a szabályokat, és ha ezt megszegi, következményekkel kell szembenéznie. A mai nyugati országokban azonban olyan párhuzamos társadalmak alakultak ki, ahol idegen lobogók lengetése és a befogadó nemzet történelmi jelképeinek lerombolása mindennapos jelenség. Ezek a kultúrák nem osztják ezt a gondolkodásmódot, hiszen számukra ez nem érdekes. Már olyan országokban is elérték azt a kritikus tömeget, ahol a befogadó társadalom értékeinek és törvényeinek érvényesítése lehetetlenné vált. Jelenleg csupán az erő és a kényszer tartja egyben ezeket a hatalmas, milliós tömegeket, ám a radikális baloldali politikai szövetségeseik miatt ez a kontroll egyre inkább megingani látszik.
Ha jól olvasom ki a spanyol politikus szavainak értelmét, a Csipkerózsika-álmukból lassan felébredő európai nemzetek csak pontosan olyan mértékben kötelesek tekintettel lenni az erőszakos, betolakodó migránskultúrák iránt, amilyen mértékben vannak azok tekintettel a mi érdekeinkre. Tehát semennyire. A kérés, magyarázás, integráció, érvelés korának vége. Trump Amerikájában ezt már a jelek szerint megértették. Európa ezzel szemben még mindig úgy tesz, mintha nem csak megoldás nem lenne, de probléma sem. És teljesen nyilvánvaló, hogy minél tovább él túl az uniós intézményekben a merkelizmus efféle ostoba szelleme, annál fájdalmasabb lesz a megoldás az így generált európai hanyatlásra.
Tertsch úréknak is jelenleg csak egy nem túl ütős tizenöt százalékos választói támogatottsággal kell egyelőre dolgozniuk Spanyolországban. De ha valami csoda során mégis felébred Nyugat-Európa megszállt nemzeteinek többsége, az ébredés traumatikus lesz és politikai-történelmi szempontból rendkívül költséges. Jó, humánus megoldás erre a katasztrófára már sajnos nincs. De ami van, kétségtelenül jobb, mint az, ami a nyugati nemzetekre vár, ha hamarosan nem cselekszenek.
