A kelet-ázsiai országok egy demográfiai válság küszöbén állnak, ami komoly kihívások elé állítja a társadalmaikat és gazdaságaikat. A népességcsökkenés és az elöregedés folyamatai már most is érezhetők, és ha ez a tendencia folytatódik, hosszú távon jelen
A médiában a demográfiáról szóló hírek továbbra is a túlnépesedés veszélyeiről beszélnek. Ez a félelem bizonyos mértékben megalapozott, mivel a bolygó bizonyos részein, főleg Afrikában, olyan szintű népességrobbanás zajlik, amely példa nélküli a történelemben. Ez a rendkívül gyors népességnövekedés már most is rengeteg helyi háború és konfliktus forrása, a jövőben pedig még intenzívebb küzdelem várható az egyre fogyó erőforrásokért. Azonban Afrika a globális kivétel, nem pedig a szabály. A világ jelentős részén egy kevésbé látványos, de hasonlóan veszélyes trend van kibontakozóban: csökken a népesség és elöregszik a társadalom. A következmények miatt pedig potenciálisan át kell majd formálnunk a társadalmaink és államaink működését, hacsak nem tudjuk megfordítani a folyamatot. Ahogy arról már lapunk is beszámolt, a demográfiai krízis hazánkat és Európát is érinti. Azonban az itteni számok közel sem olyan súlyosak, mint a Távol-Keleten, ahol a folyamat sokkal gyorsabban és pusztítóbban fog lezajlani, mint az Európai Unió tagállamaiban.
Elon Musk, a világ leggazdagabb embere, úgy véli, hogy az évszázad során bekövetkező népességcsökkenés jelentheti a legkomolyabb fenyegetést az emberiség számára. Ezt a véleményét számos interjúban és nyilvános diskurzusban is hangsúlyozta. Aggodalma nem alaptalan: az előrejelzések szerint az évszázad végére Kelet-Ázsia lesz a legnagyobb népességfogyást elszenvedő térség, amely jelenleg Észak-Amerika után a második legnagyobb gazdasági központ a világon.
A kelet-ázsiai államok a globális színtéren a legalacsonyabb termékenységi mutatókkal büszkélkedhetnek. Dél-Korea statisztikai hivatala 2023 során a teljes termékenységi arányszámot 0,72-re állapította meg, ezzel a világ eddigi legalacsonyabb értékét rögzítve.
Japán, amely már évtizedek óta küzd a csökkenő születésszámmal, 1,2-es rátával rendelkezik, ami még mindig jóval a népesség stabilan tartásához szükséges 2,1 alatt van. Kína is rendkívül rosszul áll. Az 1979-ben életbe lépett úgynevezett egy gyermek politika feloldása ellenére a születések száma évről évre csökken. Ezért Hszi Csin-ping kínai elnök 2021-ben bevezette a három gyerek politikát, azonban úgy tűnik, hogy a születésszámot levinni sokkal egyszerűbb volt, mint újra felemelni azt. Emiatt Kína népessége zsinórban a harmadik éve csökken, tavaly mintegy 1,4 millió fővel lettek kevesebben a világ egykor legnépesebb országában.
A csökkenő népesség komoly gazdasági következményekkel jár. Az aktív munkavállalók számának csökkenése miatt a nyugdíjrendszerek és az egészségügy fenntarthatatlanná válhatnak, a munkaerőhiány pedig lassíthatja a gazdasági növekedést.
Japánban, ahol a munkaerőhiány egyre égetőbb problémát jelent, a robottechnológia már most is fontos szerepet játszik az idősgondozás területén. A kormány kénytelen folyamatosan növelni a forrásokat az idősek támogatására, mindeközben viszont az adóbevételek folyamatosan csökkennek. A japán társadalom 30%-a 65 év feletti, és az állam jóléti kiadásainak közel felét nyugdíjakra fordítja. Ez a drámai demográfiai változás hozzájárult Japán gazdasági lassulásához, amelyet a helyiek az "elveszett évtizedek" kifejezéssel illetnek.
2050-re Kínában a nyugdíjasok aránya drámai módon megnő, és minden harmadik ember eléri ezt a kort. Eközben a munkavállalók száma jelentősen csökken, ami komoly belső feszültségeket generálhat az országban. Ez a demográfiai változás nem csupán Kína belső ügyeit érinti, hanem veszélyeztetheti Peking ambiciózus terveit is, hogy átvegye a világ vezető hatalmát az Egyesült Államoktól. Az elöregedő társadalom és a csökkenő munkaerőpiac komoly kihívások elé állítja a kínai vezetést, ami alááshatja a globális befolyásukat.
A három vizsgált ország közül Dél-Korea tűnik a legkritikusabb helyzetben lévőnek, ahol a demográfiai átmenet rendkívüli gyorsaságot mutatott. A koreai háború utáni évtizedekben egy átlagos dél-koreai nő körülbelül hat gyermeket vállalt, míg a jelenlegi generációkban a lányok száma már csak háromra csökkent. A ma élő huszonéves unokák esetében pedig egyre valószínűbb, hogy csupán egy gyermekkel vagy akár gyermektelenséggel terveznek. Ennek következményeként 2050-re a dél-koreai lakosság 40%-a 65 év feletti lesz, ami a gazdasági szakértők szerint a híres dél-koreai gazdasági csoda végét jelentheti.
Míg Dél-Koreában a gyermekvállalási arány csökkenése aggasztó méreteket ölt, addig Észak-Koreában a lakosság folyamatosan növekszik. Ez a demográfiai eltérés hosszú távon destabilizálhatja a két ország közötti, jelenleg Szöul számára kedvező katonai egyensúlyt. Dél-Koreának a jövőben fontolóra kell vennie a sorkatonaság kiterjesztését a nőkre, vagy még inkább támaszkodnia kell a külföldi támogatásra, különösen az Egyesült Államok részéről. Az első lehetőség jelentős munkaerő-elvonást okozna a gazdaságban, és tovább csökkentheti a születési arányokat, míg a második opció az államkincstárra nehezedő nyomást fokozná.
A különböző országok eltérő módon próbálják orvosolni a problémát és növelni a fertilitást. Kína az imént részletezett három gyerek politikától várja a változást, azonban az utóbbi négy évben ez nem hozott eredményt. Az eddig szigorú bevándorláspolitikát folytató Japán kitárta kapuit a külföldi munkavállalók előtt. Tavaly év végén 2,3 millió külföldi dolgozott a munkaerőhiánnyal küzdő országban, ami 12,4 százalékos növekedés 2023-hoz képest. Emellett országos és helyi szinten is próbálják ösztönözni a családokat. Tokió nemrég újabb lépést tett a demográfiai válság enyhítésére, szeptembertől ingyenessé válik a bölcsődei ellátás. A Yuriko Koike kormányzó által bejelentett intézkedés kibővíti a korábbi programot, amely eddig csak a második és további gyermekek után járt.
Tokió célja, hogy a munka és a családi élet harmonikus egyensúlyát elősegítse. A főváros vezetése nemrégiben bejelentette, hogy a közszolgáltatásokban dolgozók számára bevezetik a négynapos munkahetet. Emellett azon szülők, akik kisgyermekekkel rendelkeznek, lehetőséget kapnak arra, hogy két órával rövidebb munkaidőben dolgozzanak. E lépésekkel a város a munkavállalók életminőségének javítását tűzte ki célul.
A nyugat-európai országok a tömeges migrációt választották a demográfiai kihívások kezelésére, ám ez a megoldás alapvetően különbözik a japán megközelítéstől. Japánban csupán azok a munkavállalók kapnak lehetőséget, akik ideiglenesen érkeznek, hogy betöltsenek olyan pozíciókat, ahol helyben nem található elegendő munkaerő. Ezek a munkások a munkaszerződésük lejártával kénytelenek elhagyni az országot. Habár a 2,3 millió vendégmunkás jelentős számnak tűnhet, ez a 124,5 milliós japán népesség csupán 2%-át jelenti. A behozott munkaerő többsége Vietnámból, a Fülöp-szigetekről és más, kulturálisan Japánhoz közel álló területekről érkezik, így a helyi társadalomba való integrációjuk is zökkenőmentesebbé válik.
A bevándorlók egy jelentős része olyan vidékekről érkezik, ahol a kulturális normák és a társadalmi struktúrák lényegesen eltérnek a befogadó országokétól. Ez gyakran integrációs problémákhoz és társadalmi feszültségekhez vezet. Ráadásul sokan nem rendelkeznek a helyi munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakképzettséggel, ami megnehezíti a beilleszkedésüket. Ezzel szemben Japán olyan migrációs politikát folytat, amely a munkaerőpiaci szükségletekhez van igazítva, és szigorú szabályozásokkal biztosítja, hogy a bevándorlás ne befolyásolja az ország társadalmi szerkezetét, így párhuzamos közösségek sem alakulnak ki.
A felsorolt módszereken túl léteznek olyan megoldások, amikkel enyhíteni lehet a gazdaságra és az államkasszára nehezedő nyomást. Ilyen például a nyugdíjkorhatár emelése, vagy az egészségben eltöltött évek számának növelése, ami csökkenti az állami egészségügy kiadásait.
Magyarországot követően a kelet-ázsiai országok is felismerték a demográfiai kihívásokat, és célzott családpolitikai intézkedésekkel próbálják segíteni a gyermekvállalási kedvet a párok körében. Ezek az ösztönző intézkedések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a Távol-Keleten és Európában egyaránt megelőzhető legyen a demográfiai válság. Azonban a jövőbeli demográfiai siker nem csupán a kormányzati támogatási programokon múlik; elengedhetetlen, hogy a munkaerőpiaci reformok, a lakhatási politika és a társadalmi attitűdök is megfelelő irányba változzanak.
