Dunaferr: Dunaújváros kabinetvezetője úgy véli, hogy a kormánynak aktívan közbe kell lépnie.

Államosítást ígértek a város vezetője szerint már 20 éve, de nem tartották be. A kormány által erőltetett piaci "megmentő" viszont csak egy évig húzta.

Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatának kabinetvezetője, Medgyesi Miklós, nemrégiben nyilatkozatot tett közzé a Dunaferr és utódvállalatainak nehéz helyzetével kapcsolatban. Az indiai Liberty Steel, amely tavaly állami támogatással vásárolta meg a céget, most fizetésképtelenséggel küzd. Ahogy azt már említettük, a kormány eddig legalább 70 milliárd forintot költött erre az indiai befektetésre, és körülbelül 3000 munkavállaló várja, hogy a helyzet pozitívan alakuljon. Jelenleg azonban nem világos, milyen lépéseket tervez a kormány, ha egyáltalán létezik ilyen stratégia.

A kabinetvezető nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy a 2023-as privatizációs folyamat során a kormány mindent elkövetett, hogy a Liberty cég számára kedvező helyzetet teremtsen, és végül a Dunaferrt is neki adta el. Csak egy év elteltével azonban világossá vált, hogy azoknak volt igazuk, akik már előre figyelmeztettek a Liberty európai szintű problémáira, és kétségesnek tartották, hogy a cég a megfogalmazott ambiciózus ígéreteit be tudja tartani. A Liberty végül Dunaújvárosban sosem indította újra a gyártást, a munkakörülmények soha nem látott mélységbe süllyedtek, és legutóbb a munkabérek kifizetése is problémásá vált – tette hozzá a kabinetvezető.

A múlt újraértelmezése már javában zajlik a kormányzati színpadon, de fontos emlékeznünk arra, hogy 2022. december 14-én a magyar kormány hivatalosan is fizetésképtelenné nyilvánította egy működő gyárat. Ekkor már régóta ismertek és aggasztó problémák merültek fel, azonban a munkavállalók időben megkapták bérüket, a cég teljesítette adókötelezettségeit, és zavartalanul folytatta termelési folyamatait. A kormány azonban a le nem adott beszámolóra hivatkozva megfosztotta a céget a további működési lehetőségektől. Miközben korábban az állami tulajdonba vétel mellett érveltek, a Liberty cég saját szavaival élve, végül behívták a Libertyt, hogy vegye át a helyzet kezelését.

át a gyár működtetését. 2023. júniusában, miután minden más érdeklődőt kizártak a pályázatból, odaadták a gyárat a Libertynek. A Liberty első dolga volt leállítani a termelést, bár erről még augusztusban - papíron legalábbis - a kormány által kirendelt felszámolóbiztos döntött. Azt is írja, hogy a Dunai Vasművet a kormány tudtával, beleegyezésével és egyetértésével állították le.

Még a legutolsó időkben is arról érkeztek hírek kormányzati forrásokból, hogy a folyamatos leállások és leépítések valójában kedvező jelek, és hamarosan újra talpra áll a gyár. Mindenkit, aki ezt kétségbe vonta, azonnal elmarasztaltak, beleértve azokat a dolgozókat is, akik a legnehezebb időkben is kitartottak és hittek a kormányzati ígéretekben. A biztos, ami biztos alapon, a kokszoló bedöntését a választások másnapjára időzítették – emlékeztetett.

Bár a kormányzati kommunikáció továbbra is azt hangsúlyozza, hogy a bérek kifizetése a kormány felelőssége, a valóság ennél sokkal összetettebb. A munkavállalók által befizetett járulékok képezik ugyanis a Bérgarancia Alap forrását, amelyet a felszámolási eljárás során prioritásként kell visszafizetni. Ez azt jelenti, hogy a vasmű vagyonának értékesítéséből származó bevételek először a Bérgarancia Alapot kell, hogy fedezzék, és csak ezután jöhetnek a többi hitelező kifizetései. Tehát, aki a pénzére vár, az sajnos csak a bérgarancia kifizetése után számíthat arra, hogy hozzájuthat a követeléséhez – ha egyáltalán marad még miből fizetni.

Kormányzati körökből közel 20 évig hallgatták a dunaújvárosiak az elhibázott privatizációról szóló vádakat és a Vasmű állami kézbe vételének szándékát. Legkésőbb 2022-ben lehetőség nyílt az állami kézbe vételre, még akkor is, ha a folyamatos vészjelzések és figyelmeztetések ellenére a kormány az utolsó pillanatig halogatta a beavatkozást. Állami tulajdonba vétel helyett azonban a kormányzat a privatizációt választotta,

Végül azok, akik oly sokáig és kitartóan bírálják a hibás privatizációt, egy olyan vállalatnak adták át hazánk utolsó acélgyárát, amely soha nem gyártott acélt. E vállalat bedöntötte a kokszolót, majd alig egy év elteltével csődbe ment, jelentős köztartozást halmozva fel. Nemcsak az adók, hanem a közüzemi díjak megfizetését is elkerülték, miközben a megszerzett szén-dioxid kvótáikat gyorsan értékesítették, hamis ígéretekkel kecsegtetve az elektrokemence telepítéséről és a termelés fellendítéséről.

A kormányzat a jószándékú figyelmeztetésekre eddig arrogáns kioktatásokkal reagált, ám most úgy tűnik, hogy kénytelenek elismerni:

Valóban, a mi nézőpontunk helyesnek bizonyult.

Számunkra ez a téma továbbra is túlmutat a politikai diskurzuson; lehetőséget adtunk a kormánynak, hogy szabad kezet kapjon, és minden lehetséges támogatást megadtunk ahhoz, hogy kezelni tudja ezt az alapvető jelentőségű ügyet. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem csupán Dunaújváros számára jelent kihívást, hanem az egész térség és a nemzetgazdaság szempontjából is kulcsfontosságú.

Eljött az idő, amikor nem tűrhetjük tovább a halogatást: a kormány végre lépjen és vegye állami irányítás alá a dunaújvárosi vasművet! A jelenlegi kihívások közepette óriási stratégiai hiba lenne, ha acélgyár nélkül maradna Magyarország.

De, ami még fontosabb: az elmúlt időszak kormányzati ígéretei után nem engedheti meg Magyarország Kormánya, hogy utcára tegyen közel

Ötezer magyar állampolgárt.