"Eddig sem tudtak letartóztatni, és a jövőben sem fogják" - Kiss László eltökélten folytatja harcát.

Az utóbbi kilenc hónap során az óbudai polgármester, aki jelenleg előzetes letartóztatásban van, folyamatosan jelentéseket kért az önkormányzati munkatársaktól, intézményvezetőktől és egyéb kollégáitól. Ez a helyzet nagymértékben korlátozta munkavégzésének lehetőségeit. A DK politikai képviselője az InfoRádióban kifejtette, hogy az ellene folyó eljárás nem felel meg a jogállami normáknak, és hangsúlyozta, hogy nem szándékozik lemondani posztjáról, mivel ezzel precedenst teremtene más ellenzéki politikai szereplők üldözésére.

Kilenc hónap után a múlt héten végre megszüntették az óbudai polgármester, Kiss László letartóztatását, akit korrupcióval kapcsolatos bűncselekmények elkövetésével vádolnak. Az ügyészség fellebbezett a döntés ellen, így a politikus szabadlábra helyezése még nem végleges. Kiss László a szabadulását követően az InfoRádióban nyilatkozott, és beszámolt arról, hogyan tudta megoldani a munkáját az utóbbi hónapokban, tervez-e lemondani, és mivel töltötte el az első napjait a szabadban.

Múlt pénteken végre szabadlábra helyezték az előzetes letartóztatásból. Mi volt az első lépése a szabad élet felé?

Első utam a III. kerületi önkormányzatba, a városházára vezetett. Átvettem azokat az ügyeket, amelyeket nem ismertem. Odabentről is sokat dolgoztam, így nem sok új dologgal, teendővel találkoztam. Az elmúlt napokban természetesen sok időt töltöttem a családommal: fociztunk, bevásároltunk, elvittem a kislányomat és a kisfiamat edzésre. Éltem a normális családapák életét. Be kell valljam, nagyon megdöbbentem az árakon, amikor bementem az egyik nagy bevásárlóközpontba. Sok minden kimaradt az életemből ebben a kilenc hónapban. Nem is a végösszeg volt fura, hanem már egy kiló kenyér ára is sokkolt elsőre, hiszen legutóbb nem ennyi volt. Összességében szórakozással, munkával és egy kis meglepetéssel telt ez a néhány nap.

Amíg előzetes letartóztatásban tartózkodott, hogyan tudta figyelemmel kísérni a történéseket? Egyáltalán miként tudott hatékonyan dolgozni? Nyilvánvaló, hogy szüksége volt valamilyen módszerre az ügyek kezelésére és a kerület irányítására.

Természetesen arra nem volt lehetőségem, hogy mindent teljesen kézben tartsak, de az önkormányzat jegyzője az ügyészséggel egyeztetve folyamatosan behozta hozzám azokat a fontos dokumentumokat, amelyeket alá kellett írni. Az más kérdés, hogy az ügyészség ezt felhasználta ellenem, ami nem teljesen érthető számomra, hiszen ők maguk adtak erre lehetőséget nekem. Az elmúlt kilenc hónapban folyamatosan jelentéseket kértem az önkormányzati dolgozóktól, az intézményvezetőktől és más munkatársaimtól. Ezeket a jelentéseket az ügyvédeim mutatták be nekem. Az előterjesztéseket tehát megismerhettem és alá is írhattam azokat, ebből nem volt probléma. Nyilván a napi irányítási tevékenység nem ment. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes értékű munkát végeztem. Minden jogalap nélkül tiltották meg, hogy részt vehessek a képviselő-testület ülésein, amit nagyon fájlalok. Azt is vállaltam volna, hogy akár bilincsben legyek ott az üléseken. Őszintén szólva nem tudom, milyen jogszabály alapján nem tudtam ezt megtenni, de majd bepótolom, amit kell.

A letartóztatás alatt az elektrotechnikai eszközök használatát a körülmények és a szabályozások határozzák meg. Elképzelhető, hogy különböző kommunikációs eszközök, például mobiltelefonok vagy számítógépek álltak rendelkezésére, de ezek hozzáférhetősége és használhatósága szigorúan korlátozott lehetett. Az internet-hozzáférés kérdése is fontos szempont: ha volt lehetősége online információk keresésére, az nagyban befolyásolhatta a munkáját. A munka elvégzésének módja valószínűleg alkalmazkodott a helyzethez: lehet, hogy offline forrásokkal dolgozott, jegyzetelt, vagy más, az adott helyzethez illeszkedő megoldásokat talált ki. A letartóztatás körülményei tehát jelentősen befolyásolhatták a tevékenységét, és a technológiai eszközök használata valószínűleg komoly kihívásokkal járt.

Televíziót tudtam nézni, illetve időnként Skype-on, telefonon vagy személyesen is beszélhettem a feleségemmel, a családtagjaimmal, akár hosszabban is. Legtöbbször nem politikáról beszélgettünk, de azt hiszem, ilyen helyzetben ez természetes is. Korlátozott módon tudtam követni az eseményeket, de például rádiót azért hallgathattam.

Tavaly augusztus óta már kétszer is meghosszabbították a letartóztatását. A múlt héten újra felmerült a lehetőség, hogy ezt folytassák, de végül a bíróság úgy döntött, hogy szabadlábra helyezi. Számított erre a döntésre? Milyen érzésekkel fogadta ezt a hírt?

Meglepett a mostani döntés, mert sajnos Magyarországon már eleve arra kell készülni, hogy nincs jogállamiság. Azért lepődtem meg, mert ezek szerint azért mégiscsak van még valamennyire. Engem jogászként megdöbbentett az egész eljárás. Korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyet meg lehet tenni, és most is elfogadhatatlan számomra, ami velem történik. Az, hogy még ebben a rezsimben is egy olyan döntés született a múlt héten, aminek talán több köze van a jogállamisághoz, azt mutatja, hogy ellen kell állni, mert vannak még keretek. Ha jogi indokok alapján döntöttek volna, akkor én egy percet nem töltöttem volna letartóztatásban.

A legutóbb hozott döntés a szabadon engedésével kapcsolatban még nem véglegesen érvényes, mivel az ügyészség fellebbezett ellene. Milyen következményekkel járhat ez a lépés? Milyen esélyei vannak a fellebbezésnek, és milyen hatással lehet a jövőbeli helyzetére?

Ismét csak azt tudom hangsúlyozni, hogy amennyiben a jogállamiság érvényesül, és a döntések a valós tényekre alapozva, a jogi normák szerint születnek, úgy reálisan számíthatunk arra, hogy a múlt heti határozatot megerősítik. Ha azonban ez nem így alakul, akkor nyilvánvalóan egy eltérő, váratlan döntés fog megszületni. Úgy vélem, hogy az ügyészség eljárásában nem csupán egy lóláb, hanem egy egész ménes is felsejlik. Kíváncsian várom, hogy ez a ménes továbbra is száguld-e, vagy visszatér-e a jogállami keretekhez. Remélem, hogy a bíróság nem fogja meggondolatlanul felülbírálni saját döntését.

Ha mégis úgy alakulna, hogy elfogadják az ügyészség fellebbezését, akkor tudja-e folytatni a munkáját polgármesterként? Egyesek a szabadulása napján is a lemondását követelték. Mi fog történni, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ön tervezi?

Az ügyészség eddigi taktikája most újabb fordulatot vesz. Én viszont visszahúzódok a kis zugomba, ahol szívesen várom a miniszterelnök urat és a többieket. Úgy tűnik, van még hely bőven. Ha úgy alakul, onnan fogom figyelni, hogy mikor születik végre jogállami döntés az ügyemben. A polgármesteri tisztségről semmiképpen nem mondok le. Ha ezt tenném, akkor csak teret adnék azoknak a politikai terroristáknak, akik az én ügyemben is ügyködnek, és akik az ügyészségnél irányítják a folyamatot ellenem. Nem fogom megadni nekik ezt az örömöt. Eddig sem tudtak megtörni, és ezután sem fognak.

Hol áll jelenleg az eljárás? A bíróság legutóbb a kényszerintézkedéssel kapcsolatos döntést hozott. Mikorra várható, hogy legalább az elsőfokú eredmények megszülethessenek?

Nincs fogalmam arról, hogy mi fog történni. Ismétlem: az egész eljárás egyetlen elemében sem jogállami, és nem felel meg a magyar jogszabályoknak, így azt sem tudom, mikorra várhatunk bármiféle eredményt. Úgy érzem, hogy ennek az ügynek nem az ügyészség az irányítója, hanem a miniszterelnöki hivatal. Az ügyészség nem az, aki dönt arról, hogy ki mit tehet és mikor ebben a helyzetben. Az én rálátásom az eljárásra nem nagyobb, mint bárki másé. Nemcsak engem, hanem az ügyvédeimet is folyamatosan hátráltatták. Már önmagában az is figyelemre méltó, hogy most szabadon nyilatkozhatok, hiszen a börtönből még a legegyszerűbb nyilatkozatot is megtiltották számomra, míg egy valódi gyilkos szabadon beszélhet a médiában. Nekem ez nem adatott meg. Furcsa ez, mert nem értem, miért kellene félni egy bűnös ember szavaitól. Ha valóban bűnös lennék, az ügyészség könnyedén cáfolhatná az állításaimat, hiszen már nem lenne lehetőségem reagálni. Ha tehát tényleg bűnös lennék, miért kell félni a nyilatkozataimtól? Arra számítok, hogy a bíróság a jelenlegi státuszt fenntartja, és szabadon enged, amit követően természetesen folytatjuk a munkánkat az önkormányzatnál. De hangsúlyozom: felkészültem arra is, hogy ennek az ellenkezője történik, és akkor bentről folytatjuk a harcunkat.