"Egyszer olyan erős vérzés tört rám, hogy az végigcsorgott a lábaimon. A menstruáció nem csupán biológiai jelenség, hanem a belorusz börtönökben a kínzás egyik eszközévé vált."

A belorusz börtönökben a menstruáció nem csupán fizikai fájdalommal jár, hanem a hatóságok által alkalmazott megalázás eszközévé is vált. A higiéniai termékek hiányában a fogvatartott nők kénytelenek kreatív és gyakran szomorú megoldásokat keresni, miközben az őrök gúnyos megjegyzésekkel fűszerezik szenvedésüket. A helyzet így nemcsak a testi, hanem a lelki terheket is fokozza, felerősítve a bezártság és a kiszolgáltatottság érzését.

Belorusz sorsa 1994 óta Alekszandr Lukasenka vasmarka alatt áll. Az egykori kolhozelnök, aki az autoriter rezsim első és eddigi egyedüli elnökeként uralkodik, a 2020-as választások során megfigyelhető csalások következtében brutális módszerekkel fojtotta el a demokráciáért kiálló tüntetők hangját. A hatóságok több ezer embert tartóztattak le, sokakat pedig kegyetlenül bántalmaztak. Azóta az ellenzéki politikai szereplők, újságírók és civil aktivisták folyamatos zaklatásnak és üldözésnek vannak kitéve, a szabadságjogok kemény korlátozása alatt élnek.

Lukasenka szoros kapcsolatokat ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, aki politikai és gazdasági támogatásával segíti a belorusz rezsim fennmaradását. 2023-ban Belarusz tovább erősítette Moszkvával való együttműködését, beleegyezve orosz taktikai nukleáris fegyverek telepítésébe, valamint részt vállalva az Ukrajnából elhurcolt gyermekek titkos átköltöztetésében. Eközben a belorusz hatóságok szigorították a politikai pártok működésének kereteit, így már csupán négy, a kormányhoz lojális párt működhet hivatalosan. A szabadságjogok szinte teljes mértékben felszámolódtak, a független újságírók és civil szervezetek pedig szélsőséges címkézéssel és üldözéssel néznek szembe. Alkotmánymódosítások révén Lukasenka biztosította, hogy hatalma akár 2035-ig is megmaradjon.

Belaruszban jelenleg több mint 1200 politikai foglyot tartanak börtönben – tájékoztat a Viasna Emberi Jogi Központ. Az egykori foglyok beszámolói alapján a körülmények elviselhetetlenek, különösen a női rabok esetében. Ők nemcsak az alapvető orvosi ellátás hiányával küzdenek, hanem higiéniai termékekhez való hozzáférésük is drámaian korlátozott.

A menstruációval járó megaláztatások és testi szenvedések a fogvatartottak számára sajnos mindennapos jelenségek, amelyeket gyakran kísérnek az őrök gúnyos megjegyzései. A helyzetet tovább súlyosbította egy 2023-ban bevezetett szabályozás, amely csupán évente kétszer teszi lehetővé higiéniai termékek, például menstruációs betétek és tamponok szállítását a rabok számára. Az ilyen korlátozások igencsak megnehezítik a nők életét a börtönökben, ahol a körülmények pokolian nehezek. Az egykori foglyok beszámolói szívszorítóak: a fizikai és lelki szenvedések mindennaposak, és a méltóságuk megőrzése szinte lehetetlenné válik.

Ezeket a történeteket Jevgenyija Dolgaja, a Politvyazynka projekt megálmodója gyűjtötte össze, aki közvetlen kapcsolatba került az érintettekkel. Az orosz Meduza angol nyelvű beszámolója is részletesen foglalkozik ezzel a témával. Cikkünk elkészítéséhez a független médiában megjelent írásokat vettük alapul.

A 2020-as belorusz demokráciapárti tüntetések során a minszki Valadarszkaja és Okresztin utcák előzetes fogvatartási központjai hírhedtté váltak. Itt tartják fogva azokat, akiket a Lukasenka-rezsim kritikája miatt letartóztattak. A foglyok embertelen körülmények között, takaró és matrac nélküli zárkákban kénytelenek várakozni, miközben az alapvető higiéniai lehetőségektől is meg vannak fosztva. Az éhség és a fagy mellett a nőket különösen fájdalmas megaláztatások érik menstruációs ciklusuk alatt, ami tovább súlyosbítja már amúgy is elviselhetetlen helyzetüket.

"Amikor őrizetbe vettek, éppen menstruáltam" - mesélte Aljona, akit 2022-ben tartóztattak le, mert részt vett egy tüntetésen. "Először az otthonomhoz vittek, ahol házkutatást végeztek, majd a GUBOPiK irodájába szállítottak, ami a Belarusz Belügyminisztérium Fő Igazgatósága a Szervezett Bűnözés és Korrupció Ellen. Ezt az intézményt gyakran használják politikai ellenzékiek elnyomására. Az otthonomból csak néhány dolgot vihettem magammal: három alsóneműt, öt pár zoknit - mert sejtettem, mi vár rám -, és egy csomag betétet. A fogkefémre is szükségem lett volna, de azt azonnal elkobozták. A betéteket viszont szorosan magamhoz öleltem, és mindenhova magammal vittem: az irodai kihallgatásra, és még a kerületi rendőrségre is."

Miután elérkeztem Okresztinába, mindenemet elvették, kivéve a betéteket, amiket határozottan követeltem vissza. Közöltem, hogy ha nem adják vissza, akkor komoly következményekkel fenyegetem őket. Végül az őrök hajlandóak voltak visszaadni, de más értékem már nem maradt. A kihallgatások és az adminisztratív büntetések után egy zárkába zártak minket, ahol semmi sem volt, még vécépapír sem. Nyolcan osztoztunk egyetlen palack vízen. A falon lévő csapból csupán hideg víz folyt, és esélyünk sem volt a mosakodásra.

"A hideg és a körülmények miatt állandóan fáztunk, és éjszaka a betonon fekve éreztük, hogy a veséink kezdenek kihűlni. Az utolsó öt betétemet végül nem menstruációra használtam, hanem a derekunkra ragasztottuk őket, hogy megvédjük a veséinket. Ezt az ötöt is úgy kellett beosztanom, hogy senki más nem adott semmit. Néha jött egy ápoló, és azt mondtuk neki, hogy mindenki egyszerre menstruál. Akkor mindenki kapott egy betétet, amit végül a leginkább rászorulók kaptak meg."

A börtönökben a nők menstruációval kapcsolatos igényeit gyakran figyelmen kívül hagyják, ami komoly problémát jelent. Például Volha Loikát 2021 májusában tartóztatták le, és Valadarkában tartották fogva egészen 2022 márciusáig. Az ilyen helyzetek rávilágítanak arra, hogy a női fogvatartottak szükségletei sokszor nem kapják meg a megfelelő figyelmet és támogatást.

A börtönbüfé kínálata meglehetősen korlátozott volt, hiszen a betétek vásárlására csak ritkán nyílt lehetőség. A rendelkezésre álló termékek többsége vékony és gyenge nedvszívó képességgel bírt, ami nem igazán felelt meg a szükségleteknek. A maximális nedvszívó képességű vagy éjszakai betétek, valamint a tamponok csak csomagban voltak elérhetők, amelyeket kívülről kellett beszerezni, így a családi vagy külső támogatás nélkül élők rendkívüli nehézségekkel szembesültek.

Volt egy cellatársam, akinek az édesanyja csupán apró méretű betéteket küldött. Ezekkel próbált meg boldogulni a mindennapokban, de éjszaka gyakran aggodalommal töltötte el a gondolat, hogy ha átázik, akkor szégyenkeznie kell. Amikor végül elhagytam a börtön falait, minden megmaradt higiéniai termékemet neki adtam. Hálásan megköszönte, és azt mondta: "Ezeket a bírósági tárgyalásokra fogom félretenni."

A foglyok gyakran kényszerültek arra, hogy saját kezűleg készítsenek eszközöket szenvedéseik enyhítésére. Az egyik rab például arról mesélt, hogy kenyér és műanyag felhasználásával próbálta megoldani a helyzetét, és "betétet" készített magának. Ezt egy darab vécépapírba csomagolta, hogy csökkentse a szivárgás kockázatát. "Amikor Okresztinába kerültem, nem kaptam semmiféle betétet. Egyik éjjel kenyérből, műanyagból és vécépapírból próbáltam meg valamit összerakni, hogy megóvjam a ruháimat. Bár ez sem bizonyult hatékonynak, de más lehetőségem nem volt" – osztotta meg tapasztalatait.

Ezek az improvizált megoldások gyakran nemhogy enyhítették volna a helyzetet, hanem újabb problémák forrásává váltak. A higiénia teljes hiányában a fertőzések veszélye folyamatosan fenyegetett, azonban a börtön személyzete ezt láthatóan figyelmen kívül hagyta. A Meduza videója bemutatja, hogyan alakultak ki a börtön falai között a saját készítésű higiéniai eszközök:

Tatjana egy pólóját áldozta fel, mert nem volt hozzáférése menstruációs eszközökhöz. "A letartóztatás után a rendőrségre vittek, ahol a jelentésemet vették fel. Kértem, hogy hadd használjak egy betétet, mert tudtam, hogy menstruálnom fog. A rendőrök azonban elutasították a kérésemet, és közölték, hogy erre nincs lehetőség. A cellában nyolcan tartózkodtunk, és az egyik rab ruhájában tetvek mászkáltak. Az első napot egyetlen betéttel kellett átvészeljem, amit a rendőrségen kaptam. Másnap, amikor már nem volt más választásom, kénytelen voltam egy pólómat széttépni, hogy betétként használhassam. Az őrök csak mosolyogtak, és gúnyolódtak rajtam, miközben a cella hideg és piszkos volt. Amikor végre kiszabadultam, teljesen megalázottnak éreztem magam."

Számos fogoly számolt be arról, hogy menstruációjuk rendszertelenné vált, elhúzódó vérzések és erős fájdalmak gyötörték őket, és a szükséges segítségnek nyomát sem látták. Daria Afanaszjeva, aki 2024-ig volt börtönben, így mesélt tapasztalatairól: "Mielőtt rács mögé kerültem, a ciklusaim teljesen normálisak voltak. De a börtönben minden megváltozott: hónapok teltek el anélkül, hogy menstruálnom kellett volna, majd hirtelen visszatért, és akár két hétig is eltartott. Az első és az utolsó napok különösen elviselhetetlenek voltak. Emlékszem, egyszer annyira fájt a hasam, hogy alig tudtam megállni a reggeli sorakozónál."

Amikor fájdalomcsillapítóra volt szükségem, el kellett zarándokolnom a gyógyszertári ablakhoz, ahol azonban csak recept birtokában kaphattam meg azt. Az orvosi időpontok megszerzése hosszú heteket követelt, és ha nőgyógyászati vizsgálatra vágytam, az még tovább húzódott. Mindenki tisztában volt vele, mennyire nehézkes ez a rendszer, de mégis úgy tettek, mintha ez nem az ő felelősségük volna. Ott álltam, összegörnyedve a fájdalomtól, miközben a fájdalomcsillapítók kényelmesen várakoztak az ablak mögött, de én nem juthattam hozzájuk.

A foglyok menstruáció idején sem kaptak mentesítést a nehéz fizikai munka alól. "Egy reggel havat kellett lapátolnom órákon át, miközben tudtam, hogy átázott a ruhám" - elevenítette fel Daria. "De nem volt választásom, mert ha nem dolgozom, megbüntettek volna." Más rabok hasonló tapasztalatokról számoltak be.

Volha Klaszkovszkaja, aki a magánzárka négy fala között töltötte büntetése jelentős részét, így mesélte el tapasztalatait: "Egy nap annyira elviselhetetlen vérzésem támadt, hogy a lábaimon végigcsordogált. Az őrök csak nevetgéltek, és közölték velem: 'Hát nem kellett volna áthágni a törvényt!'"

A higiéniai termékek hiánya, az orvosi ellátás hozzáférhetetlensége és a folyamatos megaláztatás mélyen aláássa a foglyok emberi méltóságát. "Soha nem tapasztaltam még ilyen mértékű értéktelenséget. Nem az a lényeg, hogy túléljük-e ezt a helyzetet, hanem hogy megőrizzük-e emberi voltunkat" - osztotta meg Aljona.