Fico vétójának visszavonása: új irányok és lehetőségek nyílnak meg.

Az Európai Tanács múlt pénteken zöld lightot adott az Oroszország ellen bevezetett 18. szankciós csomagnak. A Kreml ellen irányuló újabb uniós intézkedések kapcsán végül Szlovákia is lemondott a vétó jogáról. Összegyűjtöttük, milyen belpolitikai hatásokkal kell szembenéznie Robert Fico kormányfőnek a vétó elengedése után.

Uniós tisztviselők véleménye alapján a legújabb szankciós csomag Oroszország ellen a legszigorúbb lépéseket foglalja magában, amelyeket eddig bevezettek. A célkeresztben az orosz energia-bevételek, bankok, valamint a hadiipar szereplői állnak, amelyekre különösen nagy figyelmet fordítanak.

Kaja Kallas, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, aki a brüsszeli "külügyminiszter" szerepét tölti be, úgy véli, hogy a legújabb büntetőintézkedések tovább csökkenthetik a Kreml anyagi lehetőségeit, amelyeket az ukrajnai konfliktus finanszírozására használ. Kallas reményei szerint ezek az intézkedések jelentős nyomást gyakorolnak majd az orosz hadiiparra. A célkeresztbe kerülnek az orosz árnyékflotta további 105 tartályhajója és üzemeltetőik, ezzel együtt pedig szigorítják az orosz bankok hozzáférését a finanszírozási forrásokhoz.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke határozottan kijelentette, hogy az intézkedésekkel az EU célja, hogy Oroszország háborús gépezetének legmélyebb gyökerébe vágjon.

A nyomás jelentős - jelentette ki az uniós bizottság elnöke, hozzátéve: mindez addig tart, amíg Vlagyimir Putyin orosz elnök be nem fejezi a háborút.

A figyelmes olvasó számára a kemény és határozott nyelvezet mögött némi kétség is felsejlik. Az eddig bevezetett tizenhét szankciós csomag hasonló ígéretek kíséretében született, ám a háború továbbra is tart. Ennek egyik oka, hogy Moszkva az elveszített európai piacok helyett Kínához és Indiához fordul energiahordozóival, míg másrészt a Kremlnek sok esetben sikerült kijátszania a szankciókat. Az átcímkézett orosz energiahordozók jelentős része végül indiai közvetítéssel, drágábban, de mégis visszakerült az európai piacra.

Tehát az eddigi szankciók valószínűleg nem értek el céljukig, hiszen nem hatoltak az orosz háborús gépezet belső működésébe. Ezzel szemben az amúgy is gyenge lábakon álló európai versenyképességet súlyosan érintették. Az újonnan bevezetett szankciós csomag arra törekszik, hogy a korábbi kiskapukat lezárja, ám ezzel párhuzamosan tovább súlyosbítja az EU versenyképességi problémáit.

Az Európai Bizottság június 10-én terjesztette elő a 18. szankciós csomagot. Azonban a június 26-i uniós csúcson nem sikerült döntésre jutni, mivel Szlovákia és Magyarország a Külügyek Tanácsában megvétózta az intézkedéseket. Múlt pénteken viszont mindkét ország végül zöld fényt adott a szankciós csomagnak.

Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere a döntést megelőzően hangsúlyozta, a Brüsszellel folytatott tárgyalások eredményeként minden olyan szankciós intézkedést sikerült kivenni a csomagból, amely magyar nemzeti érdeket sértett volna akár gazdasági, kereskedelmi, vagy főleg energia-ellátási és biztonsági szempontból.

Robert Fico a múlt héten még bizonytalanságot keltett azzal, hogy Szlovákia megfontolja a szankciós csomag vétóját. Végül azonban múlt csütörtökön, a döntés előtti napon, bejelentette, hogy az ország lemond a blokkolásról. Fico hangsúlyozta, hogy a vétó fenntartása nem segítené Szlovákia érdekeit, ugyanakkor megjegyezte, hogy a szankciós csomag elfogadását az orosz gázbehozatallal kapcsolatos garanciákhoz kívánja kötni.

Robert Fico helyzete a Brüsszellel folytatott tárgyalások során nemcsak a nemzetközi nyomás miatt volt bonyolult, hanem azért is, mert a koalíciós partnereire is tekintettel kellett lennie. Amikor Fico végül lemondott a vétóról, Andrej Danko, az SNS elnöke, azonnal kifejezte csalódottságát. Érdekes módon Danko dühének célkeresztjében leginkább Peter Pellegrini állt, akit azzal vádolt, hogy inkább PR-kampányt folytat, mintsem hogy Brüsszelben a kormány oldalán küzdjön a nemzeti érdekekért.

Csak a margóra jegyezzük meg, a mélyen a parlamenti küszöb alá süllyedt Szlovák Nemzeti Párt elnöke olykor egészen szórakoztató felvetéseket képes kiagyalni. Danko múlt heti bejelentése, miszerint a parlament szeptemberi ülésén javasolni fogja, hogy a köztársasági elnök fizetését felezzék meg, igazi gyöngyszem.

Az SNS ötletrohamai fölött az átlagpolgár könnyedén elnyomhat egy félmosolyt, a kormányfő arcizmai az ilyen esetekben azonban aligha a mosolytól rándulnak össze. A stabil kormányzáshoz szükséges biztos parlamenti hátország Fico számára - látva Danko manővereit - továbbra sincs kőbe vésve.

Valószínű, hogy a nyári szünet után a kormányfő még intenzívebben fog dolgozni azon, hogy egyesítse a koalíciós szavazókat, és megszabaduljon a rá nehezedő kényelmetlen koalíciós tehertől.

A koalíció persze nem csak Fico hátára nehezedik teherként, jócskán érzi azt a Hlas-SD is. A második legerősebb kormánypárt az újabb szankciós csomag körüli vitákban kutyaszorítóba került. A Hlas alapvető érdeke lenne, hogy megkülönböztesse magát a Smer-SD-től, de a koalíciós együttműködés miatt aligha teheti meg, hogy az "Európa-barát" szavazók kegyeit keresve nyíltan keresztbe tegyen a kormányfőnek a Brüsszellel folytatott vitában.

Summa summarum, öles léptekkel haladunk afelé, hogy a kormányoldalon egy soron következő választások alkalmával csak a Smernek legyen biztos belépője a pozsonyi törvényhozásba. Amiben biztosak lehetünk, a következőkben forró nyári hetek várnak ránk, utána pedig még forróbb őszi politikai évad.

Megjelent a Magyar7 2025/29. számában.