Elengedhetetlen, hogy a fiatalokat aktívan bevonjuk a Csemadok közösségi életébe, hiszen ők jelentik a jövőnket és a folytatásunkat. Az utánpótlás nem csupán a tagság bővülését jelenti, hanem friss ötleteket és új energiát is hoz, amelyek gazdagítják a sz

Végh Piroska, a Csemadok Felsőszeli Alapszervezetének elnöke is Csemadok Közművelődési Díjban részesült a januárban megtartott magyar kultúra napi ünnepségen. A Galántai járásban több jól működő alapszervezet van, az egyik ilyen a felsőszeli alapszervezet. A díjátadás kapcsán beszélgettünk.

A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete izgalmas új színdarabbal készül, amelyben az alapszervezet különböző csoportjai is részt vesznek. A színjátszás ötlete egy közös vágyból született: hogy a közösség tagjai kreatív módon fejezhessék ki magukat, és együtt alkothassanak valami maradandót. A színház nemcsak szórakoztat, hanem lehetőséget ad a kulturális örökség megőrzésére és a helyi történetek feldolgozására is. E projekt révén a résztvevők nemcsak a színpadon, hanem a közösség életében is aktívan részt vehetnek, erősítve ezzel a csoport összetartását és az együttműködés szellemét.

Az első ötlet egy galántai Csemadok-konferencia után még 2022-ben merült fel. Akkor beszéltünk arról, hogy 2023-ban Petőfi-emlékév lesz. Átgondolkoltam, hogy emlékezhetnénk meg Felsőszeliben. Aztán jött az isteni sugallat: volt egy Erzsébet nevű osztálytársam, akit én Erzsóknak hívtam, Petőfi Sándor A helység kalapácsa szereplője, Szemérmetes Erzsók után. Megcsörrent a telefonom, ő hívott, ekkor jutott eszembe, hogy ebből a műből rendezhetnénk egy előadást. A vezetőségnek elmondtam, érlelődött bennünk a gondolat, hiszen van tánckarunk, van énekkarunk, vannak énekeseink, citerazenekarunk, fiatalok, szerettünk volna mindenkit bevonni. Megbeszéltük, kik szerepeljenek, ki mit tud vállalni.

Kérlek, tedd fel a kérdést: lesz-e folytatása az új darabnak?

A Petőfi Sándor művével vettünk részt a Szepsiben megrendezett Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon, ahol nemcsak a helyi közönséget varázsoltuk el, hanem néhány közeli faluban is bemutattuk előadásunkat. Nagy örömünkre a siker sem maradt el; a szereplők is élvezték a produkciót, és fiatalok is érdeklődtek, például egy 17 vagy 18 éves fiú, Szabó Donát, akinek az volt a mondanivalója, hogy szívesen kipróbálná magát a színpadon.

Nagy örömmel fogadtam a felajánlást, főleg mert két-három fiatal is csatlakozott hozzánk. Különösen izgalmas volt, amikor Nagy Anita, aki táncosként szerepel a Petőfi-darabban, inspirációt nyert, és bemutatta nekünk az általa írt forgatókönyvet. Felsőszeliben élnek áttelepültek, akiknek a beszéde egyedi, hiszen sokszor félig magyar, félig szlovák elemeket tartalmaz – ebből merítette az ötletét. Nagyon tetszett a darab, de tudtam, hogy egy kis időre van szüksége a finomításra. Aztán Anita elhatározta, hogy megvalósítja a tervét. Örömmel támogattam, mondván, csak csinálja! Jelenleg már zajlanak a próbák, és fiatal tehetségek is színpadra lépnek. Április 5-én lesz a bemutató, és készülünk a nagyfödémesi Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztiválra is, ami külön izgalmat ad az egész projekthez!

Hazai szinten számos rendezvény zajlik, miközben a különböző csoportok is igyekeznek fejlődni. A csemadokosok például aktívan részt vesznek a kis citeracsoport oktatásában. Milyen módon lehetne ezt a kihívást sikeresen kezelni?

A kis citerásokat Jakubecz Orsolya tanítja. Egyszerűen csinálni kell. Az évzáró taggyűlésen mindig elmondjuk a terveinket, ismertetjük a nagyobb rendezvényeket, a nótaestet, a nyári fesztivált, a szüreti felvonulást. Minden évben emlékezünk és koszorúzunk nemzeti ünnepeink és gyásznapjaink alkalmából: a kitelepítések, Trianon évfordulója kapcsán. Közben vannak író-olvasó találkozók, kirándulások, színházlátogatások, év végére nagyjából 30 rendezvényt tudunk a hátunk mögött.

A nemzeti ünnepek és megemlékezések méltó helyszínen vannak, hiszen több emlékjel van a faluban, ezek egy részét a Csemadok állította. Miért fontos ez?

Lényeges, hogy emlékeket állítsunk, és nyomot hagyjunk a következő generációk számára, ezzel erősítve nemzeti identitásunkat. A Csemadok megalakulásának hatvanadik évfordulójára márványkövet állítottunk, amelyen egy Wass Albert idézet olvasható. Most, a hetvenötödik évfordulóra egy különleges kopjafát készítettünk, amely a könyvtár melletti parkban található. A kitelepítés évfordulójára emlékoszlopot állítottunk, és a fájdalmas Trianon emlékére is készítettünk egy emléktáblát. Ezek az alkotások azért fontosak, hogy a fiatalok számára láthatóvá tegyük a múltunkat, és lehetőséget adjunk arra, hogy emlékezzenek és tisztelegjenek.

Az alapszervezet számos könyvet publikált, amelyek a Csemadok történetét és a falut bemutató írásokat tartalmaznak. A helytörténeti kiadványok célja, hogy megőrizzék és népszerűsítsék a helyi kultúrát, valamint a közösség történelmét. Ezen írások révén a fiatalabb generációk számára is elérhetővé válik a múlt, erősítve ezzel a helyi identitást és összetartozást. A kiadványok nem csupán információt közvetítenek, hanem a közösségi élet gazdagítását is szolgálják, lehetőséget adva a párbeszédre és a hagyományok továbbörökítésére.

Elengedhetetlen, hogy alaposan megismerjük a múltunkat, hiszen ezáltal tudhatjuk meg faluink történetét. A helytörténeti kiadványok között találhatók olyanok is, melyek Danajka Lajos magánkiadásában jelentek meg. Például, A két tűz között című könyvében részletesen ír a leventék háborús elhurcolásáról, és személyesen beszélgetett a túlélőkkel, hogy hitelesebb képet nyerjen az eseményekről. Emellett megjelent az alapszervezet története is. Jelenleg egy új könyvön dolgozunk, amely Bagoly András gazdag gyűjteményéből készült. András bácsi Felsőszeliből Mágocsra került családjával, majd Dombóvárra, végül Pécsre telepítették őket. Fényképgyűjteménye több mint 2000 darabból áll, és 2008-ban ennek egy részéből kiállítást szerveztünk a kultúrházban. Az volt a célunk, hogy a rengeteg munka ne vesszen kárba, ezért úgy döntöttünk, hogy egy képeskönyv formájában adjuk közre, három nyelven: magyarul, szlovákul és angolul. A fotók a felsőszeli emberek mindennapi életét örökítik meg: bemutatják a mezőgazdasági tevékenységeket, az udvarokat, az állattartást, az iskolát és az egyházakat. András bácsi elkötelezetten kereste fel a kitelepítetteket, és kérte őket, hogy hozzák elő régi fényképeiket, amelyeket ő digitalizált. Az elmúlt két évben folyamatosan próbálkozunk forrást találni a könyv kiadásához. Mély szomorúsággal tölti el a szívemet, hogy András bácsi már nem élhette meg ezt a pillanatot, hiszen sajnos időközben elhunyt.

A kitelepítettek folyamatosan visszatérnek Felsőszelibe. Rendszeresen szerveznek találkozókat is, amelyekben a Csemadok is aktívan részt vesz.

Felsőszeliben minden család érintett a kitelepítettek történetében. Ötévente tartunk egy találkozót a kitelepítettek hozzátartozóinak, és a következő rendezvény már csak két év múlva esedékes. Sajnos, a kitelepítettek közül már csak kevesen élnek, hiszen azóta hetvennyolc év telt el. Talán a családtagok még eljönnek, hogy megemlékezzenek. András bácsi például mindössze kétéves volt, amikor a családját kitelepítették, de ő gyakran visszatért Szelibe. Minden látogatásakor ellátogatott a temetőbe, hogy lerója kegyeletét a rokonai előtt. Gyakran mesélt, és egyszer különösen emlékezetes történetet osztott meg: elmondta, hogy Mágocson is szeliesen beszéltek. Az iskolában, amikor megkérdezték tőle, hol sütik a rétest, ő határozottan rávágta, hogy a kohóban. Felsőszeliben ez a spolhert sütő része, de Magyarország más tájain egészen más jelentése van. Szegény András bácsi emiatt csak nevetést kapott válaszul.

Az alapszervezet együtt dolgozik a többi egyesülettel a faluban.

Amikor hívnak minket, örömmel lépünk fel, így támogatva a közösségi eseményeket. A Felsőszeli Mátyus Néptáncműhely a Csemadok szárnyai alatt indult, ahogy a Bendő zenekar is, melynek első hangszereit a Csemadok alapszervezete biztosította. Az iskolánkkal való együttműködés is zökkenőmentes, de sajnálattal tapasztalom, hogy a búcsúzó kilencedikesek már nem lépnek automatikusan be a Csemadokba. A fiatalok utánpótlása rendkívül fontos számunkra, igyekszünk bevonni őket a programjainkba, és örömmel látjuk, hogy a színjátszócsoportban is aktívan részt vesznek. Jó lenne, ha még többen csatlakoznának, hiszen tele vannak kreatív ötletekkel, és szívesen segítenénk azok megvalósításában. Ugyanakkor tudom, hogy mindenki más tempóban érkezik erre a pontra. Én például 18 évesen lettem Csemadok tag, és jól emlékszem, hogy Deák Béla és Mészáros Magdus is fiatalon csatlakoztak a közösséghez. Az iskolában élénk társasági életet éltem, de aztán hiányzott valami, ezért elmentem a kultúrház egyik rendezvényére, ahol egy énekkar lépett fel. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék én is ennek a közösségnek a része lenni. Bejelentkeztem, és ezzel kezdetét vette egy új fejezet az életemben. A Csemadoknak rengeteget köszönhetek, köztük három életre szóló barátságot is.

Amikor egy alapszervezet körül ennyi különböző csoport tevékenykedik, az egyrészt azt jelzi, hogy folyamatosan tud programokat kínálni a közösség számára, másrészt pedig lehetőséget teremt arra, hogy a tagok másokkal együttműködve részt vegyenek egymás rendezvényein, fellépésein. Éppen ezért a Csemadok egy különleges és értékes közösségi platform.

Természetesen, szívesen átfogalmazom a szöveget: Igen, rendszeresen részt veszünk különböző Csemadok rendezvényeken, ahol fellépünk és bemutatkozunk, ugyanakkor mi is szeretettel hívunk meg csoportokat más helyszínekről. Sajnos, a pályázati folyamatok egyre összetettebbé válnak, de szerencsére az önkormányzat és a polgármester támogatását élvezzük. Jó lenne, ha lenne egy tágasabb Csemadok terem, mert a jelenlegi helyiség sajnos eléggé korlátozott. A kultúrházban számos csoport próbál, így gyakran időbeosztásra van szükség; előfordul, hogy a citerások a nyugdíjas klubban gyakorolnak, de szerencsére őket mindig segítőkészen fogadják. Talán az egyik legfontosabb dolog, hogy támogassuk egymást, és együttműködjünk.