Géczi János "Terzinák, Rómáról" című műve egy különleges utazásra invitál bennünket a város szívébe. Az író szavain keresztül felfedezhetjük Róma titkos zugait, a történelmi emlékeket és a modern élet pezsgését. A terzinák, mint lírai formák, lehetőséget

A lovag páncélja zörrenve csilingel minden lépésénél.

A platán ága a Teveréhez hajlik, mintha titkos beszélgetést folytatna a vízfelszín tükrével.

A lovag páncélja zörejlik, mint a harangok fémes dallama.

A platán ága a Teveréhez hajlik, mintha titkos beszélgetést folytatna a vízfelszín tükrével.

Minden pillanatban a képét bámulja.

A platán ága a Teveréhez hajlik, mintha titkos beszélgetést folytatna a vízfelszín tükrével.

Minden korszakban a tükörképét tanulmányozza.

Állni, mint a középkor lovagjai, akik büszkén viselték páncéljukat, és megtestesítették a bátorság és tisztelet eszményét.

Minden pillanatban a képét bámulja.

Állni, mint a középkor lovagjai, akik büszkén viselték páncéljukat, és megtestesítették a bátorság és tisztelet eszményét.

Ahogy a nap lemenő fényei árnyékokat szőnek, úgy emelkedik a lélek a végtelenbe.

Állni, mint a középkor lovagjai, akik büszkén viselték páncéljukat, és megtestesítették a bátorság és tisztelet eszményét.

Repülni, mint ahogyan az alkony színe a horizonton lebeg.

Legyél az erdő, melynek fái titkokat suttognak, és kővé válj a parton, ahol a hullámok mesélnek az időről.

Ahogy a nap lemenő fényei árnyékokat szőnek, úgy emelkedik a lélek a végtelenbe.

Legyél az erdő, melynek fái titkokat suttognak, és kővé válj a parton, ahol a hullámok mesélnek az időről.

Sétálni egy Ruth Keller-versben.

Legyél az erdő, melynek fái titkokat suttognak, és kővé válj a parton, ahol a hullámok mesélnek az időről.

A Ruth Keller-vers hangulatát idézve, elképzelek egy sétát, ahol a természet minden zugából sugárzik az élet. A fák lombjai susognak, mintha titkos üzeneteket suttognának, a levelek között játszadozó napfény pedig aranyszálakkal szövi át a világot. A lábam alatt roppan a fű, és minden lépés egy új felfedezést rejt, akár egy rejtélyes térkép lapjain. A levegő tele van virágok illatával, és a madarak csicsergése olyan, mint egy távoli zene, ami kísér minket ezen a csodás úton. Érintem az érdes kérgeket, és érzem, hogy a természet történetei mind ott rejlenek, csak arra várnak, hogy felfedezzem őket. Ahogy haladok, minden pillanat egy újabb vers, amit csak a szívemmel olvashatok, és minden lépés egy újabb sor, amit a világ papírjára írok.

A víz lágyan csordogál, miközben a dankasirályok büszkén vonulnak.

Ahogy a természet lágy ölén sétálok, úgy érzem, mintha a Bachmann-vers szavainak dallamában lépkednék. A fák susogása a gondolatok árnyait hozza elő, és a szellő halkan mesél a múltról. Minden lépés egy új versszak, minden pillantás egy új kép, amit a szívem rögzít. A világ színei élénkebbé válnak, ahogy a költői képek életre kelnek, és a csendben is hallani vélem a szavakat, amelyek a lélek legmélyéből törnek elő. Mintha a sétám nem csupán fizikai mozgás lenne, hanem egy belső utazás, ahol a gondolatok és érzelmek táncot járnak a lélek színpadán.

Folyik a víz s a dankasirályok.

Róma állandóan változatlan, mintha az idő megállt volna körülötte.

A víz lágyan csordogál, miközben a dankasirályok büszkén vonulnak.

Róma állandóan változatlan, mintha az idő megállt volna körülötte.

A sötét égbolton, mint egy titokzatos szellem, az esthajnalcsillag fagyos fényével határozottan ragyog.

Róma állandóan változatlan, mintha az idő megállt volna körülötte.

Vakít mogorván az esthajnalcsillag.

A lovag páncélja zörrenve csilingel minden lépésénél.

Az esthajnalcsillag mogorván vakít.