Gombnyomásra, akár a végsőkig – Digitális átalakulás | Demokrata

Sokféle véleményt hallottam már arról, hogy az ügyintézés katasztrofális állapotban van, és az emberek nem igazán kapnak megfelelő támogatást. Az a döntés, hogy a DÁP-ot így, ilyen formában rátessék az egész társadalomra, óriási hiba volt. Az utolsó negyedévben több csalódást éltem át, mint az elmúlt két évtized során összesen. Biztos vagyok benne, hogy a közvetlen környezetemben sem találkozik ez az irányvonal széleskörű támogatással.

Ha nem akarok vele foglalkozni akkor, megbízok valakit. Igen ám, de kell többféle meghatalmazás, jóváhagyás. Tudom én, fő az adatbiztonság. A Hivatal közli, minőségbiztosítás miatt az összes létező dolgot rögzíti és tárolja rólam és az elhangzottakról. Okmányirodában ha csak kérdezni akarok, rögtön kérik a személyit. Bármihez nyúlok: jelszó, PIN-kód, azonosító. 22-nél tartok; ha nem írom fel, nem tudok továbblépni, ha felírom, nem biztonságos. (A telefon az? Nagyon okos eszközzel mellém áll valaki, és az összes adatomat leszívja a telefonomról. Élőben volt szerencsém figyelni, hogyan működik ez.)

Képzeletbeli jövőmben húsz év elteltével a belépés feltétele egy rajzolt tulipán. Az emberek azonban már nem tudják ezt megtenni, mivel életük során csupán a képernyők érintésére szoktak rá. A 16 éves unokatestvér például képtelen lenne aláírni egy egyszerű papírt... Néha a dolgok túlzásba vitele többet árt, mint használ; az emberi kreativitás és kifejezésmód elhanyagolása pedig igencsak aggasztó!