Ha román származású lennék, Isten bizony, komoly kihívásokkal néznék szembe.

A magyaroknak nem volt más lehetőségük, mint távolságot tartani Simiontól.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai vezetője.

Ha román lennék, igazán nehéz helyzetben érezném magam! Isten bizony, fogalmam sem lenne, hogy a jelenlegi jelöltek közül kire kellene leadnom a szavazatomat.

Ebben a történetben semmi és senki nem az, aminek látszik és nem is az, aminek láttatni akarja magát. Csak egyvalami biztos: minden "színpadi" szereplő valahol és valamennyire kötődik a néhai Securitate valamelyik újkori reinkarnációjához.

Az egész történet tavaly novemberben vette kezdetét, amikor Románia kormányzó pártjai, akik akkoriban nagykoalícióban tevékenykedtek, egymásra uszítozták az államfőjelöltjeiket. E célból, hogy a második fordulóban egy szélsőséges jelölttel mérkőzhessenek meg, mindent elkövettek, hogy egymást kiszorítsák. A mesteri terv az volt, hogy egy ilyen második fordulóban a győzelem szinte biztosított lenne számukra. Hiszen a korábbi hat alkalom során már bevált ez a stratégia, így kérdéses, hogy miért ne működhetne éppen most is?

Azonban most elszámították magukat: sem Ciolacu, sem pedig Ciucă nem kerültek a második fordulóba, de helyzetbe hoztak két "futottak még" jelöltet. Georgescuról, akit korábban szinte senki nem ismert, kiderült, hogy amit és ahogy mond, "őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer!".

A 35 éve hatalmon lévő elit annyira megijedt, hogy nem csupán az első forduló, állítólag orosz beavatkozás által manipulált eredményeit érvénytelenítették, hanem magát az egész választási folyamatot is megsemmisítették, új választásokat írva ki. Az sem izgatott senkit – Brüsszelben sem – hogy ennek a lépésnek nem csupán a politikai Antikrisztus, hanem egy nyugati hölgy is áldozatul esett. De hát, ahogy a román mondás tartja: "veszett több is Mohácsnál"!

Aki megpróbálta ezt a helyzetet számon kérni, az azonnal a progresszió ellenfele lett, és automatikusan orosz ügynöknek bélyegezték meg. Később már senkit sem érdekelt, hogy kiderült: Georgescu váratlan sikerét legfőképpen a liberális kampányguruknak köszönheti, akik rajta keresztül kívánták Ciolacu pozícióját megingatni, csak éppen túlságosan is elragadtatták magukat.

De az emberek Romániában sem szeretik, ha hülyének nézik őket, és közel tízmillió, szabályosan leadott szavazatot egy alkotmánybírósági tollvonással eltörölnek, majd pedig a legesélyesebb jelöltet mondvacsinált indokokra hivatkozva megakadályozzák abban, hogy részt vegyen a megismételt választáson.

A román választók így lázadtak az őket manipulálók ellen és adtak még egy esélyt annak a jelöltnek, aki enélkül soha a hatalom közelébe sem került volna. A két jelölt között azonban akkora a különbség, mint a szibériai tigris és a házimacska között. Mind megjelenésben, mind stílusban, mind képességben.

George Simion egy olyan karakter, aki a hőbörgő, ügyeskedő utcai csibészek világából (románul smecher de strada) emelkedett ki, és a fociultrák színteréről lépett a politikai arénába. Politikai pályafutását az úzvölgyi magyar katonatemető meggyalázása és a magyar közösség, valamint intézményeik folyamatos provokálása fémjelezte. Az évek során azonban nyitott a tanulásra, hiszen a korábbi melegítőfelsőjét mára már elegáns zakóra cserélte. Rámenős, sőt, sokak szerint pofátlan módon építi nemzetközi kapcsolatait, ami új dimenziókat ad a politikai stratégiájának.

Crin Antonescu, aki az elmúlt egy évtizedet brüsszeli visszavonultságban töltötte, a decemberben megalakult hárompárti koalíció közös elnökjelöltjeként lépett a politikai porondra. Azonban ezt a lépést még az elvileg Antonescu mögött álló, furcsa koalíciót alkotó szociáldemokrata és liberális szavazók sem tudták könnyen megemészteni. A PSD hívei, köztük a Trump-barát szuverenista Victor Ponta, vagy a populista Simion mellett döntöttek, hiszen nem idegenkedtek a primitív sovinizmustól. A liberálisok - már ha maradtak egyáltalán - inkább a nyugati orientációjú, városias Bukarest főpolgármesterét, Dan-t támogatták, mint a reaktivált, idős politikus Antonescut. Antonescu csak a magyar többségű Székelyföld, Szatmár és Bihar térségében tudott érdemben érvényesülni, ami azt jelzi, hogy a magyar közösség hagyományosan fegyelmezetten szavazott rá. Mindazonáltal ez nem volt elegendő a második fordulóhoz, így a választások másnapján a miniszterelnök gyorsan távozott a kormány éléről. "Utánam a vízözön" - gondolhatta, ezzel pedig még inkább megingatta az ország stabilitását.

Mi, erdélyi magyarok, sajnos nem érezzük magunkat abban a kivételes helyzetben, hogy fityiszt mutathassunk a bizalmunkkal sorozatosan visszaélő bukaresti hatalomnak. Ez a helyzet ismételten rávilágít a kelet-európai kisebbségi lét természetellenes voltára, ahol a mindennapi túlélés a tét. Közösségünk, amely a többség kegyétől függ, nem választhat mást, mint a kisebbik rosszat a nagyobbikkal szemben – pedig tisztában vagyunk vele, hogy valójában nem a jó és a rossz közötti választásról van szó. Magyar ember nem támogathatja Simiont, és a passzivitás sem lehet opció ebben a helyzetben. Nem azért, mert Simion egyszerűen a megtestesült gonosz, aki hatalomra kerülve azonnal apokaliptikus következményeket hozna, mint Románia EU-ból és NATO-ból való kilépése, vagy Putyin ölébe való önkéntes beugrás. Hanem azért, mert a megválasztása mögött álló üzenet rendkívül súlyos következményekkel járna számunkra.

Ezt nem csupán én állítom, hanem a B1 bukaresti hírtelevízióban Traian Băsescu, a volt államelnök fogalmazta meg, aki egyértelműen Nicușor Dan mellett kampányol, és akit nem lehet az Orbán- és Simion-barátok közé sorolni.

Ne áltassuk magunkat, hogy a mély gyökerekkel rendelkező, primitivista magyarellenes nacionál-sovinizmus ne lenne még mindig jelen a román társadalom jelentős részében. Az utóbbi napok eseményei világosan mutatják, hogy ez a jelenség továbbra is aktívan megnyilvánul, legyen szó az utcán tapasztalt megnyilvánulásokról vagy a közösségi média platformjain megjelenő véleményekről.

Nem hagynak ki egyetlen lehetőséget sem, hogy a magyarok mindennapjait megnehezítsék és elviselhetetlenné varázsolják. Úgy érzik, itt ők az urak, míg mi csupán megtűrt, másodrendű állampolgárok vagyunk. A szórványban pedig különösen nehéz a helyzet, ahol a "ha Romániában élsz és román kenyeret eszel, akkor románul beszélj" hozzáállás mélyen gyökerezik. Ha ez nem tetszik, akkor az a tanács, hogy költözz Magyarországra.

Ezt a 90-es évek Kolozsvárját idéző szellemet nem lehet visszazárni a palackba, olyan, mint a fogkrém, amit egyszer kipréseltünk. Dan Simionnal szemben az a jelölt, akit el lehet fogadni; ő, mint a brüsszeli progresszív kátét követő politikus, valószínűleg nem tudja megkülönböztetni az őshonos nemzeti kisebbségeket más csoportoktól (például a szexuális orientáció vagy a bevándorlók tekintetében), de legalább nem mutatna nyílt ellenségességet. Reméljük, hogy a jelenlegi támogatói, az USR, nem fogja újra elővenni a korábbi közigazgatási reformját, amely a magyar többségű megyék megszüntetésére irányult.

A fennálló hatalmi struktúrák és szövetségeseik minden lehetséges, sőt, talán még a legmerészebb elképzeléseket is megvalósítják annak érdekében, hogy megőrizzék pozícióikat – gondoljunk csak a választási eredmények manipulálására. A román nép viszont igazán lenyűgöző, alapvetően nyitott szívű és kedves emberekből áll. Talán a legértékesebb tulajdonságuk az önirónia, amellyel képesek saját magukon is nevetni. E történelmi tapasztalatokból fakadó, kivételes önirónia adja alapját annak a keserédes mondásnak is, miszerint "Románia túl fontos hely ahhoz, hogy sorsát csupán a románokra bízzák".