Ha ezeket az 5 alapelvet követed, jelentősen csökkentheted a pároddal való viták számát.
A szerelem első időszaka - azt mondják, kb. az első két év - lehet felhőtlen és eufórikus. Mivel sokféle szerelem létezik, még csak azt sem mondhatjuk, hogy ez minden kapcsolatban így van. Azt pedig pláne nem, hogy ami ezután jön, az már nem szerelem. Lehet ugyanannak az útnak egy másik szakasza, és bizony a nehézségekre is szükség van ahhoz, hogy egyre értékesebb és mélyebb legyen két ember viszonya. Magunk és a másik tudatos megismerése nélkül is szerethetjük egymást akár egy életen át, és az is személyiségünkön múlhat, hogy együttélésünk milyen mértékű és mennyiségű kisüléssel jár. Vannak, akik látszólagos erőfeszítések nélkül élnek folyamatos harmóniában. De hát ők vannak kevesebben. A jó hír az, hogy a szeretetet és a békét magunk is megteremthetjük. Íme néhány ötlet, amely segíthet ebben.
Bizonyára te is átélhettél már olyan pillanatokat, amikor észrevetted, hogy valamit túlzottan reagáltál le. Ennek egyik leggyakoribb és legfontosabb magyarázata, hogy a válaszod nem a jelen eseményeire, hanem egy régi, gyermekkori élményre reflektál. A valóságbeli történések gyakran felidéznek bennünket olyan mélyen eltemetett emlékekre, amelyek a reakcióinkat irányítják. E jelenség hátterében a sémáink állnak: ezek a mélyen rögzült mintázatok formálják önmagunkról alkotott képünket, amelyeket temperamentumunk és gyermekkori tapasztalataink formáltak. Amikor egy kapcsolatban szélsőségesen negatívan reagálunk a másik szavára, amely kívülről nézve talán nem is tűnik olyan súlyosnak, valószínűleg egy sémánk aktiválódik. Ezt gyakran úgy jellemzik, hogy "megnyomta a piros gombomat". Éppen ezért fontos, hogy minél több ilyen piros gombot felfedezzünk magunkban és a másikban. Egyrészt így elkerülhetjük, hogy egymáson nyomogassuk ezeket, másrészt pedig a konfliktusok után lehetőségünk nyílik arra, hogy kifejezzük, miért is bántott minket annyira a másik viselkedése. A konfliktusaink mögött húzódó okok szétszálazása – hogy miért bántottak meg minket, milyen félelmek vagy véletlen egybeesések vezettek a helyzet elmélyüléséhez – sémáktól függetlenül is érdemes feladat. Természetesen nem mindenki vágyik arra, hogy ilyen mélységekbe merüljön a beszélgetések során, de mindenkinek érdemes nyitnia saját magának és a másiknak a mélyebb megismerésére, még akkor is, ha ez nem feltétlenül a természetes igénye. A konfliktusok megértése kulcsfontosságú eszköz ahhoz, hogy önmagunkat és a másikat jobban megértsük.
Eric Berne amerikai pszichiáter fejlesztette ki a tranzakcióanalízis (TA) elméletét, amely különböző énállapotokat azonosít. Mindannyiunkban jelen vannak ezek az énállapotok: néha gyermekként viselkedünk (akár sírva, akár boldogan), máskor felnőttként, és időnként a szülői szerepünket öltjük magunkra, amely lehet szabályozó vagy gondoskodó. Amikor dühöt vagy kétségbeesést érzünk, valójában a síró gyermek énállapotát tapasztaljuk. Mennyivel kevesebb vitát zárhatnánk le időben, ha tudnánk, hogy az ilyen érzelmi állapotban lévő személlyel nem érdemes konstruktívan diskurálni! Más szavakkal: hiába próbáljuk meg bizonyítani az igazunkat! Ha azt szeretnénk, hogy a másik valóban meghallja, amit mondunk, előbb ki kell őt emelnünk ebből az énállapotból, amit empátián keresztül érhetünk el. Vagy ha éppen mi is síró gyerekek vagyunk egy vitában, legalább adjunk egymásnak teret, amíg le nem higgadunk. Menjünk inkább át a másik szobába, és verjük ki a díszpárnát!
Mick Cope coach, a 7C modell megalkotója, könyvében bemutatja a megszakítás gomb modelljét, amely kiváló eszköz lehet azok számára, akik gyakran belemerülnek olyan viselkedési mintákba, amelyeket később megbánnak. Vegyük például a veszekedéseket: ilyenkor hajlamosak vagyunk verbális agresszióval reagálni, és gyakran a partnerünket személyesen támadjuk meg, mintha ő lenne minden baj forrása. A megszakítás gomb módszere egy összetett, több lépcsőfokból álló megközelítést kínál az események kezelésére, amely a következőképpen bontakozik ki:
Az a feladat, hogy tekintsük át a velünk történt eseményeket ebben a sorrendben. Le is lehet rajzolni a felfelé, majd lefelé tartó görbét, bejelölhetjük az állomásokat. Arra kell törekedni, hogy valahol a görbén nyomjuk meg a megszakítás gombot, vagyis lépjünk ki abból a pszichés sablonból, amit ilyenkor bejárunk. Abszolút értékelhető teljesítmény, ha kezdetben az ötös pontnál nyomjuk meg, vagyis tudatosítjuk, hogy mi is történt valójában. Határozzuk el, hogy legközelebb a négyes pontnál avatkozunk közbe. Majd a hármasnál... annál tovább nem is kell feltétlenül menni.
Vannak olyan kapcsolatok, amelyekben mély ellentétek húzódnak meg, legyenek azok vágyak, szokások vagy éppen az emberi természet különbözőségei. Ezekben a helyzetekben különösen fontos, hogy megpróbáljuk megérteni a másik fél érzéseit és nézőpontját. Az ilyen típusú problémák nem oldhatók meg könnyedén egy kis kompromisszummal vagy egyszerű elfogadással, hiszen lehet, hogy olyan alapvető kérdésekről van szó, amelyek feladása a saját identitásunk elvesztésével járna. Ráadásul ezek a konfliktusok gyakran felszínre hozzák legmélyebb félelmeinket is, és megkérdőjelezik, hogy valóban együtt tudunk-e maradni.
Mielőtt véglegesen döntést hoznánk, szánjunk egy kis időt arra, hogy valóban megértsük egymást.
És ha ez kölcsönös, akkor lehet, hogy mégis tudunk éppen csak annyira finomítani a helyzeten vagy átkeretezni megélésünket, hogy az elviselhetővé váljon. Pál Feri szokta hangsúlyozni: a legnagyobb problémáinkat nem megoldjuk, hanem megtanulunk együttélni velük.
Sokan elgondolkodnak azon, hogy miért is érdemes házasságra lépni, ha nem vagyunk vallásosak, és valóban fontos ez a kérdés. Talán éppen az adja meg a válasz kulcsát, hogy a házasság egy olyan szövetség, amelyben anélkül hozunk döntést és teszünk ígéretet, hogy a Transzcendensre támaszkodnánk. E szavaink súlya meghatározza, hogyan éljük le az életünket. Nem mindegy, hogy amikor egy veszekedés során annyira elkeseredünk a másik miatt, hogy szavakra sem találunk, akkor a szívünk mélyén megőrizzük-e az iránta érzett szeretetet, vagy hagyjuk, hogy a harag és a csalódás végleg eltávolítson tőle. Fontos, hogy ne engedjük, hogy érzéseink és a körülmények irányítsanak minket, hanem inkább egy közös elköteleződésből született értéket – a kapcsolatunkat – tartsuk szem előtt. Ez az érték képes arra, hogy együttműködésre és kompromisszumokra ösztönözzön minket, és végső soron formálja a legmélyebb érzéseinket is.
