HEOL - „Hinnünk kell Istenben” – mondja a visszaeső bűnöző, aki Eger utcáit is megjárta, hogy betöréseket kövessen el.
Károly életének sötét fejezetei és bűnözői múltja ellenére képes volt felfedezni a visszatérés lehetőségét. Története arra tanít, hogy soha nem késő újraírni a sorsunkat, és mindenkinek van esélye egy új kezdetre, ha bátran megnyitjuk a szívünket a változás előtt.
A Fejér vármegyei hírportál egy negyvennyolc éves férfivel készített interjút, aki huszonhét évet börtönben töltött. Tizennégy és fél évesen csukták le először, az eltelt harmincnégy esztendőből csupán hetet volt szabadlábon, azt is csak kis szakaszokban. Élete arra példa, hogy egy ilyen rettenetesen hosszú, rácsok mögött töltött időszak után is létezik visszatérés, csak hinni kell benne. Helyesebben hinni kell Istenben: őt és leendő áldozatait is ez mentette meg. A férfi, aki Egerben is többször betört, a beszélgetés közben elsírta magát.
Az első bűncselekmény története mindig izgalmas és tanulságos. Ez az esemény nem csupán jogi, hanem társadalmi és pszichológiai szempontból is jelentőséggel bír. A bűn fogalma nem csupán a törvények megszegésére korlátozódik, hanem mélyebb etikai és morális kérdésekre is rávilágít. Az első bűncselekmény gyakran a társadalmi normák és értékek határvonalát feszegeti, és kérdéseket vet fel az igazságosságról, a büntetésről és a megbocsátásról. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen körülmények vezettek e bűncselekmény elkövetéséhez, és milyen hatással volt ez a közösségre. Az első bűncselekmény így nem csupán egy jogi eset, hanem egy mélyebb társadalmi jelenség is, amely folyamatosan formálja a közgondolkodást és a jogrendszert.
Ahogy az interjú során elhangzik, Budapesten, Kőbányán látta meg a napvilágot, és gyermekkora meglehetősen boldog pillanatokkal volt tele. Kezdetben egy szófogadó és jól nevelt kisfiú hírében állt. Soha nem volt pimasz, és a trágár szavakat is került, ám ez a békés időszak nem tartott sokáig. Különféle iskolákban tanult, mivel kilenc-tíz éves korában elkezdtek felbukkanni a gondok: állandóan költöznie kellett, verekedésekbe keveredett, és sajnos a lopás is része lett az életének. Már akkoriban figyelmeztette az édesanyja, hogy a viselkedéséből baj fog származni, és előbb-utóbb intézetbe kerül. Az idő őt igazolta.
- Az első bűncselekmény története mindig izgalmas és tanulságos. Ez az esemény nem csupán jogi, hanem társadalmi és pszichológiai szempontból is jelentőséggel bír. A bűn fogalma nem csupán a törvények megszegésére korlátozódik, hanem mélyebb etikai és morális kérdésekre is rávilágít. Az első bűncselekmény gyakran a társadalmi normák és értékek határvonalát feszegeti, és kérdéseket vet fel az igazságosságról, a büntetésről és a megbocsátásról. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen körülmények vezettek e bűncselekmény elkövetéséhez, és milyen hatással volt ez a közösségre. Az első bűncselekmény így nem csupán egy jogi eset, hanem egy mélyebb társadalmi jelenség is, amely folyamatosan formálja a közgondolkodást és a jogrendszert.em egy pénztárcalopás volt egy kocsmában: valaki letette a pénztárcáját a játékgép mellé, és amikor nem figyelt oda, elvettem. Ez nagy sikerélményt jelentett, mert sok pénz lapult abban a tárcában, hetvenvalahányezer forint, annyi ezres és ötszázas, hogy azt se tudtam, hová tegyem - emlékezett vissza. Mint mondta, ennyi már kevésnek számított, egyre többet kellett lopnia, semmi pénz nem volt elég. Szeretetet nem kapott, csak arra való indíttatást, hogy minél több pénzt vigyen haza. Kihasználták, mert gyerek volt, és nem fogta fel, mi történik vele. - Zsebeléssel fogtak el először, de akadt egy-két betörésem, és ja, egy surranás is. Amikor bevittek a börtönbe, az még csak meg sem rendített. Két hétig előzetesben voltam a VIII. kerületben, onnan vittek át a Nagy Ignác utcába, mert bent is kezelhetetlen voltam, nem bírtak velem az őrök - mesélte Károly.
Az utazó bűnöző Eger gyönyörű városában is több alkalommal elkövette a betörés bűntettét.
A bűnözés világában megtett utam javarészt Budapestre vezetett, ahol a bűncselekmények elkövetése során egyre ismertebbé váltam. Mivel a főváros viszonylag kicsi, és az emberek hamar felfigyelnek a gyanús alakokra, úgy döntöttem, hogy vidékre térek. Azóta sokan csak "utazó bűnözőnek" hívnak. Bejártam a Velencei-tó környékét, Székesfehérvárt, Győrt, Debrecent, Eger városát, és az ország szinte minden szegletében megfordultam. A betörés lett a fő szenvedélyem, de gyakran más bűncselekmények is születtek a terveim mentén - mesélte. Tizennégy éves koromtól tizennyolcig alig töltöttem szabadon hat-nyolc hónapot, és ez csak gyűlöltebbé tette a világot, amely körülöttem létezett. A börtönben is folyamatosan azt terveztem, hogy ha szabadulok, miként válhatok a legügyesebb bűnözővé, és mindig azon járt az eszem, hogy mi lesz a következő lépésem.
