Hitébresztés: Sajgó Balázs atya gondolatai az évközi 27. vasárnapra - Vatican News Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 27. vasárnapra mélyen elgondolkodtató üzeneteket hordoz. Az igehirdetés során a hit és a remény fontosságát hangsúlyozza, kiemelve,

A "felnőtt hit" azt jelenti, hogy hiszek Istenben a saját elképzeléseim szerint, de végső soron én irányítom az életemet. Ez egy önálló hit, amely saját magában bízik, de amikor elérkezik az első igazán nagy próbatétel, már nem képes helytállni, mivel a hit nem csupán emberi erőfeszítés, hanem Isten ajándéka, amelyet Ő táplál és növel. Éppen ezért a gyermek hite elegendő: ő nem tudja bizonyítani Isten létezését, és nem is filozofál róla sokat, csupán tudja, hogy Ő van!

Egy idős házaspár az egyik faluban többször beszélt Jézus szeretetéről. Ez egyeseket bosszantott is olyannyira, hogy páran a fiatalabb legények közül kitervelték azt, hogy majd ők megpróbálják ennek az idős házaspárnak a hitét!

Eltervezték, hogy egyik éjjel leszedik a házukról az összes cserepet. Aztán, ha majd beázik a házuk, akkor majd kiderül, hogy milyen hívők is ők. Neki is láttak a munkának, szorgalmasan szedegették a cserepeket és az idős bácsi ezt hajnalban észre is vette. Szólt is a feleségének, hogy készítsen elő sok élelmet, mert nagy munkában vannak a fiúk s biztosan megéheznek reggelre. Megterítették az asztalt és szóltak is reggel felé, hogy annyi munka után szeretettel várják reggelire, így aztán jobban bírják majd a munkát.

A fiúk összenéztek vidáman és gúnyosan, aztán leültek az asztalhoz és akkor az idős bácsi elkezdte szokásos asztali áldását, amelyben névszerint minden fiút megemlített, hogy ismerjék meg ők is Jézus Krisztust, hiszen nagy szükségük van rá.

A reggeli elfogyasztása számukra igencsak megterhelő feladatnak bizonyult. Miután csendben befejezték, lassan felálltak, és gondosan visszahelyezték a cserepeket a helyükre.

Tisztában vagyok vele, hogy nem szabad annyira naivnak lennünk, hogy azt higgyük, ez mindig így működik. Előfordul, hogy eltávolítják a dolgokat, és nem helyezik vissza őket, sőt, akár el is távolítják a cserepet. A világ, ahogy az évközi időszak huszonhetedik vasárnapjának írásában is olvashatjuk, gyakran a farkastörvények szerint működik.

A két idős ember mégis képes volt bárányként megélni életét egy farkastörvényű világban. Ennek az volt az oka, hogy valaha találkoztak az Isten Bárányával, és hittek Neki abban, hogy bármilyen nehézség jön is, sosem fognak egyedül maradni.

Ez nem csupán naiv meggyőződés, hanem egy tiszta, gyermeki hit, amely bár törékeny és sebezhető, mégis létezik. Olyan apró hit ez, amely képes hegyeket megmozdítani.

A "felnőtt hit" azt jelenti, hogy hiszek Istenben a saját elképzeléseim szerint, de végső soron én irányítom az életemet. Ez egy önálló hit, amely saját magában bízik, de amikor elérkezik az első igazán nagy próbatétel, már nem képes helytállni, mivel a hit nem csupán emberi erőfeszítés, hanem Isten ajándéka, amelyet Ő táplál és növel. Éppen ezért a gyermek hite elegendő: ő nem tudja bizonyítani Isten létezését, és nem is filozofál róla sokat, csupán tudja, hogy Ő van!

Ismerek egy családot, ahol Istenről sosem esik szó. Ha mégis említik, az mindig valami lehangoló, eltávolító kontextusban történik. A szülők úgy érzik, hogy már túlléptek az ilyen "gyermeteg" hiteken, és a saját életüket teljes mértékben kontrollálják, mintha ez lenne a felnőtté válás kulcsa. Egy ismerősöm mesélte, hogy egyszer észrevette, amint a legkisebb gyermekük, mielőtt elvégezne egy feladatot, keresztet rajzol a homlokára, majd komoly arccal néz maga elé. Nem is sejtette, hogy figyelik őt. Ekkor felmerült a kérdés: ha ez a család és a kisgyermek nem gyakorolják a hitüket, honnan ered ez az ösztönös gesztus?

Felfedezted már valahol?

Meglehet, de valójában itt sokkal többről van szó: arról, ami bizonyított tény, hogy az első hét évben az embernek nemcsak nagy képessége van rengeteg nyelvet megtanulni könnyedén, hanem "automatikusan" hisz is. A hit "képessége" benne van az emberben! Magával hozta!

A hit benne van az emberben, mint szunnyadó erő. Amikor Jézus csodát tesz, ezt a szunnyadó erőt ébreszti fel.

Amikor a hitem meginog, és az irányt veszítem, rájövök, hogy egyedül nem találom meg az utamat. Ekkor Jézushoz fordulok, és arra kérem, hogy ébressze fel bennem a gyermek szívének tiszta hitét, és segítsen újra felfedezni az élet csodáit.

Az ember számára elengedhetetlen ez a felsőbb erő! Kérnünk kell, ahogyan azt a tanítványok is tették: Uram, erősítsd meg bennünk a hitet, mert magunktól nem tudunk előrelépni. Amikor képesek vagyunk elfogadni gyengeségeinket, akkor végre megnyílunk a hit előtt! Isten az, aki életre hívja bennünk a hit lángját!

Ez a hit még az idősebb éveinkben is velünk marad, és frissességet kölcsönöz életünk minden pillanatának.

Urunk, kérünk, hogy erősítsd meg hitünket. Ne legyen a mi erőfeszítésünk elegendő, mert az nem vezeti el a célhoz. Te tápláld és gyarapítsd bennünk a hitet, Urunk!