Hónapról hónapra, 6. rész: A Tisza áradása egyre inkább teret nyer Ahogy telnek a hetek, úgy a Tisza folyó vize is folyamatosan emelkedik, és már-már tarolni kezd a partjain. A természet ereje megmutatkozik, ahogy a folyó szorgosan viszi magával a tavasz

Aranyigazság: az év vége a számvetés ideje, mi is ezt tesszük 12 részes sorozatunkkal, amelyben sorra vesszük, az idén melyik hónapban mi volt a legfontosabb/legérdekesebb/legizgalmasabb/legkomolyabb következménnyel járó történés. Ezúttal júniust vizsgáltuk meg és győzött a Tisza, amely a június 9.-i választások valódi győztese volt. Felbukkanása és előretörése sok tényezőnek tudható be. Benne van a 15. éve kormányzó Orbán által hazavágott gazdaság, az életkörülmények mélyrepülése, az egyre növekvő elégedetlenséglenség az emberek körében, akiknek a zöme - leszámítva Orbán hívő tagozatát - is belátja, rosszul mennek a dolgok idehaza. De az emberek az ellenzékből is kiábrándultak, s Messiásként vártak egy új erőt. Magyar Péter pedig elképesztő munkával, ellenállóképességgel és innovatív megoldásokkal, gyakorlatilag a közösségi médiára és a szájhagyomány útjára alapozva mára - a kutatások szerint - az ország (egyik) vezető pártja lett.

A csoportban pezsgő diskurzus indult február 12-én este, amikor Magyar Péter a Partizán élő adásában merész kijelentésekkel sokkolta a nézőket. "Ez elképesztően kemény... ha érdekel, mindenképp nézd meg... tényleg durva... remélem, van életbiztosításuk... ez teljesen eszelős... 70 ezer néző nézte... nagyon tanulságos volt követni... látszik, hogy nem kedveli a Rogánt. Hát, megértem." - írták a WhatsApp-csoportban, miközben a politikai dráma kibontakozott. Magyar teátrálisan lépett ki a NER árnyékából, és sokakat meglepett, amikor őszintén kifejtette véleményét a rendszerről: "Nem akarok egy olyan rendszer része lenni, ahol az igazi felelősök a nők szoknyája mögé bújnak, ahol Tónik, Ádámok és Barbarák önfeledten röhögnek, miközben gondolkodás nélkül feláldozzák azokat, akik sohasem a saját hasznukért, hanem a hazájukért és honfitársaikért dolgoztak." Később kiderült, hogy ez csupán a bemelegítés volt, és ami ezután jött, az még inkább sokkoló volt...

Az interjút másnapra már egymillióan látták (máig 2,6 millióan), Magyar Facebook-oldalán folyamatosan pergett felfelé a követők száma (e sorok írásakor már 414 ezren vannak), ő maga pedig egy posztjában tudatta, hogy nem egyszeri kirohanás volt részéről a NER ellen, hiszen mint írta: "régen nem éreztem magam ilyen motiváltnak, hogy végre megtisztítsuk a közéletet attól és azoktól, amitől és akiktől meg kell". Ennek a bejegyzésének a végén jelent meg első ízben az egyik emblematikus mottójává vált "Ne féljetek!", azaz "#neféljetek!" Onnan kezdve felgyorsultak az események, amelyekkel a kezdetekben Magyar Péter még leginkább sodródott, de amelyeket néhány nap elteltével már ő befolyásolt, gyakran irányított, eleinte talán ösztönösen, ám egyre tudatosabban felépítve magát, mozgalmát, majd pedig a pártját.

A Magyar Péter NER-rel való szembefordulásának hátterét és okait részletesen kifejtettük ebben a sorozatban, amelyet itt olvashatsz.

Egy hónap alatt Magyar eljutott/elsodródott (?) odáig, hogy - március 15-én - több tízezer ember előtt az Andrássy úton tartott demonstrációján bejelentette, hogy új mozgalmat, majd pártot és az azt finanszírozó alapítványt hoz létre. Egyben egyértelművé téve, hogy nem csak Orbán, hanem az általa "Óellenzéknek" nevezett ellenzék kiebrudálása is a célja. Bejelentette, hogy indul az Európai Parlamenti választáson, ami egyértelművé tette, hogy a majdani pártja élén bejelentkezik Orbán (és ahogy ő mondja, az "óellenzék") kihívójának. A Talpra Magyarok! szlogen kis túlzással kezdett országszerte ismertté válni, miközben a közösségi médiában rendkívül ügyesen megteremtett állandó jelenlétének és persze a kőkemény, kihívó, harcias megfogalmazásainak köszönhetően a független médiának is folyamatosan témát adott. (A kormányközeli média jobbára negligálta még.) Habár az ellenzék, a civil társadalom által évek óta váltig hajtogatott, bírált és támadott jelenségekről, folyamatokról beszél(t) Magyar is, az ő szavát valamiért meghallotta a magyar, a mondandója jobban célba ért. Állandó témái a korrupció, az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátás, s az általa is meglovagolt gyerekvédelem, azaz, az ország legsúlyosabb problémái. Neki jobban elhitték, elhiszik az emberek a mondandóját, talán azért is, mert ő "bentről" jött, egy az Orbánban és a rezsimjében csalódott embernek tartva, hitelesebbnek vélik a kritikáját és a szándékait, mint azoknak, akik évek-évtizedek óta küzdenek Orbán és a rezsimje ellen.

Eltelt egy hónap, és Magyar újabb mérföldkövet ért el: április 10-én de facto átvette a Tisztelet és Szabadság, más néven Tisza Pártot. Jogilag még csak alelnöki pozícióval rendelkezett, de máris bejelentette, hogy szeretne részt venni a júniusi Európai Parlamenti választásokon. Azonban az idő szorítása miatt nem volt lehetősége saját pártot alapítani, ami a Fidesz által dominált politikai környezetben a jogi bonyolítások révén könnyedén megakadályozható lett volna.

Majd következett egy elképesztő két hónap: Magyar Péter "ámokfutóként" beszáguldotta az országot, napi két-három-négy helyszínen tartott egyre több embert vonzó gyűléseket, a legtöbbször az ikonikussá vált, az őt az első perctől kezdve támogató Nagy Ervin színész piros-fehér-zöld színekkel kifestett "oldtimer" kisteherautójának a platójáról. Népszerűsége egyre nőtt, részben azért, mert a gyakran meglehetősen demagóg módon, időnként indulatosan (agresszívan?) előadott mondandója valóban rezonál(t) az emberek véleményével, s azért is, mert odafigyel(t) arra, hogy minden helyszínen felvessen olyan témákat is, amelyek a helyben lakókat érintik, érdeklik. És mindig, minden ilyen lépését élőben közvetítette a Facebookon.

Mire elérkezett a június 9-i európai parlamenti választás, valamint a hozzá kapcsolódó magyarországi önkormányzati választás, a Tisza Párt már a legnagyobb ellenzéki erőként tűnt fel. Annak ellenére, hogy Magyar Péterék unortodox módszert alkalmaztak a képviselőjelöltek kiválasztására, hiszen pályázati úton döntöttek, és az önkormányzati választáson csupán Budapestre, azon belül is kizárólag a Fővárosi Közgyűlésre állítottak listát, az eredményeik felülmúlták a várakozásaikat. Csupán három hónapnyi szervezési munkával és országos hálózat nélkül a Tisza Párt 1,3 millió szavazatot kapott az EP-választáson, ami 29,6%-os eredményt jelentett és 7 képviselői helyet biztosított számukra Strasbourgban. A fővárosban pedig 216 ezer szavazó ikszelt a Tiszára, amellyel a Közgyűlésben a második helyet szerezték meg.

Magyar Péter, immár EP-képviselőként elkezdte építgetni a külföldi kapcsolatait is, aminek első lépéseként a Tisza csatlakozott az Európai Néppárthoz, ahhoz a pártcsaládhoz, amelyből pár éve kikényszerítték Orbán Fideszét.

Október 23.-án pedig bejelentkezett a 2026-os országgyűlési választásokra, s a közvélemény-kutatásokat nézve, jelen állás szerint nagyon jók az esélyei. Nem fog rajta a durva lejárató kampány - merthogy az Orbán-média menetközben azért már elkezdett foglalkozni a személyével, ami leginkább ócsárló, álhírekkel operáló, manipulált hangfelvételekkel történő támadásokat jelent. Nem fog rajta, mert ő a NER-ből jött, ott tanulta meg a "Tónika show", a Habony-propaganda eszközeit, a leghatásosabb kommunikációs kliséket, s nem csak azt tudja, hol képes a legmélyebb ütéseket bevinni az ellenfelének, hanem azt is, hogyan lehet kivédeni a támadásokat. Ahogy a Fidesz gépezete sem képes őt megállítani, s nem talál rajta hatásos fogást, úgy nem fog rajta az "óellenzék" egyes képviselőinek (jelesül főként Gyurcsány Ferencnek) az ellene folytatott ugyancsak durva kampánya sem.

Mindenesetre fél év leforgása alatt a következő eredményeket tudta elérni:

Pártpreferenciák alakulása fél év során a különböző kutatóintézetek elemzése alapján:

A Magyar Péter jelensége napjainkban számtalan kihívást és lehetőséget teremt a jelenlegi és jövőbeli történészek, kutatók és politológusok számára. Bár még nehéz megjósolni, meddig juthat el a NER egykori prominens, szürke eminenciás haszonélvezője, egy dolog már most biztosnak tűnik: ha nem következik be valami váratlan esemény (ami az ő eddigi pályafutását ismerve nem tűnik lehetetlennek), a 2026-os választások során ő lehet az, aki végre 16 év után leváltja Orbán Viktort és csapatát.

A sorozat során eddig megjelent írások:

Hónapról hónapra 1. rész: A 23 éve tartó Visegrádi együttműködés jövője egyre inkább kérdésessé vált.

Hónapról hónapra 4. rész: Orbán Gáspár csádi missziója és az orosz érdek

Hónapról hónapra 5. rész: Egy hivatalosan meg nem ünnepelt 20. évforduló Ahogy telnek a hónapok, úgy egy különleges időszakhoz érkezünk: a huszadik évfordulóhoz. Habár ez az évforduló hivatalosan nem kapott ünneplést, mégis, a mögöttünk álló két évtized tele van emlékekkel, tapasztalatokkal és tanulságokkal. Ez a különleges mérföldkő sokak számára egyfajta mérlegkészítést jelent. Az idő múlásával az apró pillanatok és nagy események egyaránt formálták életünket, és bár az ünneplés elmaradt, a jelentősége nem csökkent. Együtt nézzük vissza az elmúlt 20 évet, és idézzük fel mindazt, ami miatt érdemes megemlékezni erről az időszakról. Közös élményeink, kihívásaink és sikereink mind hozzájárultak ahhoz, hogy a jövő felé lépjünk, és e nélkül a huszadik évforduló nélkül talán nem is lennénk azok, akik vagyunk. Ez a nap, bár nem ünnepelt, mégis lehetőséget ad arra, hogy értékeljük a múltnak ezt a kis szegletét, és elgondolkodjunk azon, mit hozhat a következő húsz év.