Kádár L. Gellért szavai szerint nem a megfelelés hajtott, hanem az alkotás varázsa és a játék iránti szenvedély éltetett a kamerák fényében.

Az életem alapja a hit - fogalmazott Kádár L. Gellért, magabiztosan és természetes könnyedséggel, a 16. Kolozsvári Magyar Napok közönsége előtt szombaton. A Hunyadi Jánost megformáló színész szavai mintha láthatatlan ajtókat nyitottak volna meg: a Refo Udvarban zsúfolásig megtelt nézőtér érdeklődő hallgatósága nem csupán alakításának titkaiba nyert bepillantást, hanem életének számos fontos állomásáról is mesélt. Beszélt pályája kezdeti, ugyanakkor reményteljes lépéseiről, a nagyszabású történelmi sorozat forgatásán szerzett tapasztalatairól, valamint arról a mindennapi, de mégis különleges világról, amely a színpad és a kamera fényei mögött formálja életét. Ahogy Tussay Szilárd kérdései mentén bontakozott ki a történet, egyre világosabbá vált, hogy van egy erős alap, amely mindent összekapcsol – ez pedig a hit. Kádár L. Gellért akkor lépett a színpadra, hogy megformálja Magyarország egyik legnagyobb történelmi alakját, amikor még a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat tagjaként készült az estéről estére való fellépésre. Az út a színpad deszkáitól a mozivászonig hosszú és kanyargós volt, tele kétségekkel, várakozásokkal és fokozatosan kibontakozó lehetőségekkel.

Kádár L. Gellért története egy különös adatbázissal kezdődött, amelyet az erdélyi magyar színházak igazgatói állítottak össze - ebben tartották nyilván a hazai magyar ajkú színészek névsorát. Gellért neve is felkerült a listára, amely később a Hunyadi-sorozat produkciós csapatánál kötött ki. Innen indult az a hosszadalmas folyamat, amely végül Hunyadi János alakjának megformálásához vezette. "Egy telefonhívás után videókat és jelenetfotókat kellett küldenem magamról. Aztán néhány hónap elteltével fölmentem Pestre egy találkozó erejéig, ahol már a Hunyadi-forgatókönyvből olvastunk fel. Újabb hónapok múltán visszahívtak, hogy bekerültem a végső fordulóba, ami háromnapos válogatás volt. Amikor ez is lejárt, ismét hónapokig nem jelentkeztek, majd újra felhívtak, hogy megnéznék, miként mutatok öregítve. Ezután sem árultak el semmit, egyszerűen visszaengedtek Vásárhelyre" - idézte fel a színész.

Mint mondta, mire ez a másfél-két évig tartó, idegeket próbára tevő válogatási folyamat véget ért, már azzal a gondolattal tért vissza Marosvásárhelyre, hogy nem lehet véletlen a hosszúra nyúlt kiválasztási folyamat. Lassan remény költözött a szívébe, s ez a remény végül valósággá érett, ugyanis Hunyadi János arca immár elválaszthatatlanul Gellért vonásaiban öltött testet. Egy egészen hétköznapi pillanatban érte utol a sorsdöntő hír. Gellért éppen egy nagy bevásárlás után lépett ki a Kaufland vagy Lidl ajtaján, kezében nehéz, élelemmel teli dobozzal, amikor megcsörrent a telefonja. A kijelzőn az egyik magyar producer neve villant fel. "Előbb bepakolok, aztán majd visszahívom" - gondolta magában, s csak miután a csomag a helyére került, reagált a hívásra. A vonal másik végén akkor hangzott el a mondat, amely örökre megváltoztatta az életét: övé Hunyadi János szerepe. A hír hallatán határtalan öröm töltötte el, ugyanakkor tudta, hogy ezzel új korszak kezdődik számára, immár nem csupán álmodhatott a szerepről, hanem konkrét terveket kellett szőnie, és át kellett szerveznie a mindennapjait, hogy be tudja fogadni az előtte álló feladat nagyságát.

A szerep súlyával együtt ó不可避免地 nehezedik Gellért vállára a hatalmas felelősség. Nem csupán Hunyadi János tekintélyt parancsoló és példamutató alakját kellett hitelesen megformálnia, hanem a rendezők, producerek és a környezete elvárásai is folyamatosan rányomultak - néha kimondatlanul, máskor pedig kíméletlenül. "Mindenki téged fog Hunyadinak hívni, te leszel Hunyadi. Ez hatalmas felelősség, hiszen példát kell mutatnod az embereknek" - ismételték nap mint nap. Ezek a szavak kezdetben hízelgőnek tűntek, de idővel egyre inkább terhet jelentettek számára, mert úgy érezte, hogy folyamatosan mások elvárásainak szükséges megfelelnie. Az önreflexió gyakorlása azonban megóvta attól, hogy a feladat súlya összeroppantsa. Rájött, hogy a külső elvárások helyett a saját belső szabadságát kell előtérbe helyeznie - nem a megfelelés, hanem az alkotás öröme, a játék szeretete az, ami igazán élteti a kamerák előtt. E felismerés nyomán a munka ismét felszabadítóvá, élvezetessé vált számára. "Számomra Hunyadi egy olyan személy, aki a saját korában kiemelkedett a társadalomból. Egyszerű családból származva a tehetségével és vakmerőségével hamarosan a magyar nemesség egyik legfigyelemreméltóbb alakjává vált, és gyorsan felkeltette a figyelmet. A legszebb az egészben, hogy valami olyanért küzdött, ami a közössége, népe jövőjéért volt. Hitt önmagában, a családjában és az embereiben, egyenlő félként tudott jelen lenni közöttük. Úgy vélem, ez ma is rendkívül fontos, hiszen most is valamilyen hierarchiában élünk. De eldönthetem, hogy dominálok valakit, vagy egyenlő félként létezem az emberek között" - osztotta meg gondolatait a színész.

Gellért emlékezetében a grandiózus csatajelenetek foglalják el a legkülönlegesebb helyet – nem csupán a forgatás izgalma, hanem az előkészületek és a helyszíni munka sajátos atmoszférája miatt is. Bár fizikailag felkészült volt a kihívásra – hiszen a saját testsúlyos edzés már hosszú ideje a mindennapjai része volt –, a szerep komoly próbának ígérkezett. "Emlékszem, a kaszkadőrök először azt hitték, egy vékony, nyámnyila színész érkezik. De amikor megláttak, azt mondták: na, ezzel már nem lesz annyi gond" – mesélte nevetve. A helyzet azonban nem volt ennyire egyszerű, hiszen bármennyit is fejlődött a kitartó gyakorlás révén, a tükörbe nézve sokáig csak önmagát látta, nem Hunyadit. Ekkor bizonyult kulcsfontosságúnak a stábtagok támogató jelenléte és a forgatások különleges hangulata. "Ilyenkor akár ötszáz-hatszáz, sőt néha ezer ember is körülötted volt: stábtagok, statiszták, kaszkadőrök és színészek. Amikor például a nándorfehérvári jeleneteket forgattuk Fóton, a rekonstruált várban, az egészen életszerűnek tűnt. Beléptél, és minden a középkor világát idézte: a szagok, a látvány, az érzések. Egy pillanat alatt elhitted, hogy valóban visszautaztál az időben, főleg, amikor megláttad a statiszták korhű jelmezeit" – mesélte lelkesen. Az élmény azonban igazán akkor teljesedett ki, amikor a középkori öltözetbe bújt statiszták szemében felcsillant a lelkesedés és a hit, hogy Hunyadi János valóban köztük van, és megérkezett – talán épp úgy, ahogyan az valaha a valóságban is megtörtént. Ekkor érezte a legerősebben, hogy nemcsak eljátssza a szerepet, hanem eggyé válik a legendás hadvezérrel.

A hit Gellért számára nem csupán a környezete által közvetített üzenetekből táplálkozik, hanem életének elválaszthatatlan, meghatározó elemévé vált. Ez a hit nem a hagyományos értelemben vett vallásos meggyőződés, hanem inkább egy belső erőbe vetett bizalom: az a belső tartás, amely akkor is támaszt nyújtott számára, amikor a külvilág nem kínált segítséget. Ilyenkor lépett működésbe az a bizonyos "belső motor", amely azóta is folyamatosan ösztönzi előrehaladásra. "Segít, ha a nap végén visszatekintek a történésekre. Felteszem magamnak a kérdéseket: Mi mindent tapasztaltam meg aznap? Hogyan éltam meg az adott pillanatokat? Volt-e valami, ami különösebben hatott rám, eltérően a megszokottól? És volt-e olyan esemény, ami kiváltott belőlem valamilyen reakciót - ha igen, miért? Ezzel a módszerrel gyakorlom az önreflexiót, ami számomra rendkívül fontos" - osztotta meg önsegítő rutinját a Hunyadit megformáló színész.

Ahogy a beszélgetés a végéhez közeledett, Gellért egy váratlan örömhírt osztott meg a Refo Udvar közönségével: új projektbe kezdtek. Ezúttal azonban nem a lovak, kardok és középkori páncélok világában fognak kalandozni, hanem sokkal inkább a konyha világába, ahol legfeljebb egy konyhakés lesz a szúrófegyver - tette hozzá mosolygósan, majd jókedvű nevetéssel fűszerezte meg szavait. A Még egy kívánság című produkció, amelyet Dobó Kata és Szilágyi Fanni rendez, egészen más színt visz Gellért színészi pályájába, hiszen a történet középpontjában ezúttal nem a hadvezéri erények, hanem egy gitár áll. Gellért úgy véli, hogy a Hunyadi-sorozat nemcsak itthon, hanem a nemzetközi színtéren is megállja a helyét, ezért célul tűzte ki, hogy Magyarországról kiindulva új távlatokat nyisson színészi karrierjében, bővítve a külföldi lehetőségeket.