Kijózanító tény: az elektromos autók töltése költségesebb lehet, mint a hagyományos üzemanyaggal való tankolás.
Az elektromos autók támogatói gyakran hangoztatják az alacsony üzemeltetési költségeket, mint az egyik legfőbb érvet a választás mellett. Az állítás szerint az elektromos járművek töltése lényegesen olcsóbb, mint a hagyományos üzemanyagokkal való tankolás. Ezzel az érveléssel próbálják kompenzálni az elektromos autók általában magasabb vételárát a belső égésű motorral ellátott autókhoz képest. Azonban a valóság sok esetben eltér a várakozásoktól, ahogyan azt egy németországi kutatás is világosan demonstrálja.
A LichtBlick által publikált 2025-ös tanulmány rávilágít, hogy a nyilvános töltőállomásokon az elektromos járművek töltési költségei túllépik a hagyományos üzemanyagok árait. A kutatás alapja az a feltételezés, miszerint az elektromos autók átlagos energiafogyasztása 20 kilowattóra 100 kilométerre. Ezen számítások szerint a gépjárművezetők jelenleg a nyilvános AC (lassabb) töltőállomásokon körülbelül 10,45 eurót költenek, ami kilowattóránként 0,52 eurónak felel meg.
Amennyiben azonban az egyenáramú (DC) töltőállomást veszi igénybe, a költségei még magasabbak lesznek, 100 kilométerre 12,06 euróval számolhat, tehát 0,60 euróval kilowattóránként.
a helyzet aggasztó, mivel az elektromos járművek elterjedése szempontjából kulcsfontosságú a töltőállomások árainak versenyképessége. "Ha a hagyományos benzinkutak árainak emelkedése nem áll meg, a vásárlók elbizonytalanodhatnak az elektromos autók választásában, hiszen a fenntarthatóság mellett a gazdaságosság is fontos tényező" - tette hozzá Adam. Az E10-es benzin árának emelkedése tehát nem csupán a hagyományos autósok, hanem a zöld közlekedés iránt elkötelezett járműtulajdonosok számára is komoly kihívásokat jelenthet. A jövőbeli töltőállomás-hálózat fejlesztése és az árak stabilizálása elengedhetetlen a tiszta energia irányába tett lépések előmozdításában.
Nehéz elképzelni, hogy az elektromobilitás fenntartja vonzerejét, amikor az árak ilyen magasak. Ki lenne hajlandó drága elektromos járművet venni, ha az üzemeltetési költségei meghaladják a hagyományos autókét?
A töltőállomások magas költségeinek hátterében több tényező húzódik meg, de a legfontosabb a tulajdonosi struktúrák és a szabályozási keretek. A nyilvános töltőpontok többségét helyi energiaszolgáltatók üzemeltetik, akik egyben a villamosenergia-elosztó hálózatok irányítói is. Ezek az integrált energiaszolgáltatók monopolhelyzetben működnek saját régiójukban, ami azt jelenti, hogy nem motiváltak a versenytársak beengedésére, így nem tudják csökkenteni az árakat. Ennek következtében a független áramszolgáltatók és a töltőalkalmazásokat működtető cégek komoly versenyhátrányba kerülnek, hiszen nem tudnak úgy érvényesülni, mint a helyi monopolhelyzetben lévő szolgáltatók.
A tanulmány szerint az integrált szolgáltatók és a versenytársak közötti költségeltérések meglehetősen jelentősek. Azok a fogyasztók, akik harmadik fél szolgáltatóján keresztül töltik fel járműveiket, átlagosan 194 százalékkal magasabb díjat kénytelenek fizetni az üzemeltető ügyfeleihez viszonyítva. "A harmadik fél szolgáltatók nem tudják saját áramukat kínálni a töltőállomásokon; kénytelenek a roaming modellt alkalmazni, ami további kiadásokhoz vezet és csökkenti a versenyképességüket" - olvasható a tanulmányban.
A töltés körülményei is jelentős gyengeséget jelentenek a rendszerben. Az egész folyamat sokszor kiismerhetetlen, és az átlagos felhasználó számára szinte érthetetlen. Minden szolgáltató eltérő típusú alkalmazást, tarifát és fizetési megoldást kínál, ami csak tovább bonyolítja a helyzetet.
A fogyasztó gyakran nem is tudja, milyen árat fizet és a milyen típusú áramot tölt. A legelőnytelenebb a regisztráció vagy alkalmazás nélküli ún. ad-hoc töltés, mely azonban a tanulmány szerzői szerint a leggyakoribb választást jelenti az elektromos járművek tulajdonosai részéről. Az ilyen szolgáltatás ára sok esetben még magasabb, mint az átalánydíjas tarifa esetében.
A német monopóliumellenes bizottság szerint a többszolgáltatós területeken az ad-hoc árak kilowattóránként 20 centtel is magasabbak lehetnek. Erre a megállapításra válaszul a LichtBlick rendszerszintű megoldásként az ún. pass-through modellt javasolja, ami szavatolná, hogy a nyilvános töltőinfrastruktúra minden áramszolgáltató számára elérhető legyen.
A modell szerint a töltőállomás üzemeltetője továbbra is jogosult lenne díjat szedni az infrastruktúrájának használatáért, ugyanakkor nem árusítana saját áramot. A fogyasztók szabadon dönthetnének arról, hogy melyik szolgáltatótól vásárolják meg az áramot, így saját preferenciáik szerint választhatnának.
Az árakat tehát a piaci dinamika formálná, nem pedig egyetlen domináló szereplő befolyása.
A LichtBlick szerint a pass-through modell műszaki szempontból most is megvalósítható. A LichtBlick eMobility GmbH és a decarbon1ze társaságok már a gyakorlatban tesztelik ezt a megoldást. A fogyasztó számára ez azt jelentené, hogy azonos feltételek mellett bármely állomáson tölthetné járművét, egy számlát fizetne minden töltésért és összehasonlíthatná a különböző ajánlatokat az ár és áram eredete szempontjából.
Markus Adam határozottan hisz abban, hogy a helyzet javulása elengedhetetlenül szükséges reformok nélkül nem valósulhat meg. "Úgy gondoljuk, hogy a nyilvános töltőállomások árai továbbra is magasan fognak maradni, hacsak nem vezetjük be a pass-through modellt" – nyilatkozta. Ugyanakkor van okunk bízni a változásban, de ehhez elengedhetetlen a politikai szándék és a jogi keretek módosítása. Ha az árképzés igazságosabbá válik és a fogyasztók számára több választási lehetőség áll rendelkezésre, akkor az elektromobilitás vonzereje jelentősen növekedhet.
Az a pillanat, amikor a töltés költsége meghaladja a hagyományos üzemanyag árát – ami már meg is történt –, komoly kihívások elé állítja az egész fenntartható közlekedési elképzelést.
Nem is beszélve arról, hogy míg a járművek működése során a károsanyag-kibocsátás gyakorlatilag elérheti a nullát, addig az akkumulátorok előállítása és az ehhez szükséges nyersanyagok bányászata már korántsem ilyen kedvező helyzetet mutat. Ezen túlmenően a hulladékkezelés is számos kihívást jelenthet, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
