Konténerbe zárt biztonság - ITBUSINESS A digitális világ folyamatosan fejlődik, és a vállalatok számára egyre fontosabbá válik, hogy megóvják adataikat a különböző fenyegetésektől. A konténerizáció mint innovatív megoldás nem csupán a szoftverek hatékony
A konténerizáció elterjedése forradalmi változást hozott az alkalmazásfejlesztési és üzemeltetési gyakorlatok terén. Azonban a gyorsan skálázható konténerek újfajta biztonsági kihívásokkal állítják szembe a szervezeteket. Mivel az alkalmazások nem egyetlen monolitikus szerveren futnak, hanem több konténer együtteséből épülnek fel, a hagyományos biztonsági megoldások, mint például a végpontvédelmi rendszerek vagy a klasszikus tűzfalak, már nem elegendőek a megfelelő védelem biztosításához.
Az egyik innovatív és elterjedt megoldás a konténerek védelmére az eBPF (extended Berkeley Packet Filter) technológia. Ez a Linux kernelre épülő rendszer lehetővé teszi, hogy közvetlenül a kernel szintjén futtassunk kódrészleteket, amelyeket biztonságos és hatékony módon kezelhetünk. Az eBPF révén lehetőség nyílik arra, hogy kernel szintű megfigyeléseket végezzünk anélkül, hogy a forráskódot módosítanunk kellene. Ez a megoldás folyamatosan figyelemmel kíséri a konténerek által végrehajtott rendszerhívásokat, a hálózati forgalmat és más tevékenységeket. Érdemes megjegyezni, hogy míg az agentless megoldások az API-kapcsolatok révén könnyítik meg a konténer környezet monitorozását, ezzel egyszerűsítve a telepítési és implementációs folyamatokat, addig az eBPF-alapú megoldások konfigurálása időigényesebb lehet.
Futtatás alatt is folyamatosan figyel.
A kernelszintű megfigyelés kiemelkedő előnye, hogy képes észlelni azokat a fejlett támadási technikákat, amelyek célja a hagyományos biztonsági rétegek megkerülése - ezeket kernel bypass módszereknek nevezzük. Például, amikor egy támadó közvetlenül rendszerhívásokat indít (például syscall-on keresztül), így megkerüli a magasabb szintű API-kat. Továbbá, a ptrace parancs használata is gyakori, amely lehetővé teszi folyamatokba való beszúrást (process injection), vagy akár a /proc fájlrendszer manipulációját az érzékeny információk eltulajdonítására. A névterek manipulálása (unshare, setns, clone) szintén tipikus módszerei a konténereket célzó támadásoknak.
Az ilyen próbálkozások az agentless megoldások számára láthatatlanok maradhatnak, hiszen nem történik API-hívás vagy klasszikus logolható esemény. Az eBPF viszont közvetlenül a kernelben figyeli ezeket a hívásokat és mintázatokat, így képes nemcsak detektálni, de meg is akadályozza ezek végrehajtását, mielőtt kárt okoznának a rendszerben.
Ellenben az agentless megoldások, mint például a Wiz, bár kiváló áttekintést nyújtanak az infrastruktúra és a konfigurációk állapotáról, a runtime környezetről csupán korlátozott információkat tudnak nyújtani. Az architektúrájukból adódóan nem befolyásolják a konténerek futás közbeni működését, ami azt jelenti, hogy nem képesek valós időben észlelni a gyanús aktivitásokat. Ennek következtében a rosszindulatú tevékenységek megelőzésére is csak korlátozott hatékonysággal képesek. Ez egy tudatos tervezési választás: a Wiz célja, hogy zökkenőmentesen integrálható legyen agent nélküli környezetekbe, cserébe azonban nem kínál aktív beavatkozási lehetőségeket a runtime szinten.
Amikor a támadó kiszabadul a konténer fogságából, egy új fejezet kezdődik a feszültséggel teli történetben. Az elzárt térből való kiszabadulás nem csupán fizikai, hanem pszichológiai hatásokkal is jár, hiszen a szabadság íze és a veszély közelsége egyaránt felerősíti az adrenalin szintet. A világ, amely várja, tele van lehetőségekkel, de ugyanakkor ismeretlen kihívásokkal is. Milyen döntéseket hoz majd? Mi lesz a következő lépése? A konténer falai mögött kialakult feszültség most szabadon árad, és a következmények kiszámíthatatlanok.
Mi a helyzet a konténerkörnyezetek biztonságával, különösen a container escape támadásokkal kapcsolatban? Vegyük például azt a szcenáriót, amikor egy támadó egy nyilvánosan elérhető, sebezhető konténerképet (például NGINX) használ, amely egy régi sudo verziót tartalmaz. A támadó kihasználja ezt a sebezhetőséget, és egy reverse shellt juttat be a rendszerbe. Ezzel a módszerrel sikerül kijutnia a konténerizoláció keretei közül, és így hozzáférést nyer a konténert futtató gép erőforrásaihoz. Az ilyen jellegű támadások komoly fenyegetést jelentenek, és hangsúlyozzák a folyamatos frissítések és a biztonsági intézkedések fontosságát a konténeres alkalmazások kezelése során.
Természetesen, itt van egy egyedibb változata a szövegnek: "Viszont van egy hatékony megoldás erre. A Prisma Cloud Defender, amely a Prisma Cloud ügynöke, képes blokkolni a CI/CD folyamat során a veszélyes képek telepítését. Ahhoz, hogy ez működjön, szükséges, hogy a magas vagy kritikus CVE-ket tartalmazó képeket megakadályozó szabályok aktívak legyenek. Az ügynökök emellett képesek észlelni, ha egy támadó a ptrace parancsot használja, vagy megpróbál hozzáférni a /proc fájlrendszer érzékeny területeihez."
Ebben az esetben a következő forgatókönyv lép életbe:
Amennyiben a támadó valamilyen módon sikerül kijutnia a konténer fogságából, a rendszer továbbra is megakadályozza a hálózati szkennelés lehetőségét, hiszen kizárólag az előre meghatározott hálózati kapcsolatok vannak engedélyezve.
Az MI is segít
Egy másik gyártó, a SentinelOne konténervédelmi megoldása más megközelítéssel, de hasonló eredményekkel akadályozza meg az ilyen jellegű támadásokat. A Prisma Cloud agentje szabályrendszer alapján cselekszik, a SentinelOne agentje viszont MI-alapú viselkedéselemző megoldással biztosítja a konténert.
Nézzük meg egy elképzelt, de konkrét példán keresztül, hogyan zajlik egy konténeres támadás! A támadó a namespace exploit alkalmazásával próbálja megkerülni a konténer korlátait. De mi történik ilyenkor? A hacker megpróbálja manipulálni a namespace beállításait, hogy hozzáférjen a gazdagörbe erőforrásaihoz. Azonban a rendszerben futó agent folyamatosan figyelemmel kíséri a rendszerhívásokat, és azonnal észleli, ha valaki setns, unshare, clone vagy hasonló hívásokat próbál végrehajtani. Ezek a rendszerhívások normális körülmények között is előfordulhatnak, de a SentinelOne agentje képes azonosítani azokat a mintázatokat, amelyek eltérnek a megszokott viselkedéstől. Mire érdemes figyelni? Ha egy konténeren belül futó, nem privilegizált folyamat hirtelen root jogosultságokat szerez, az már önmagában is gyanús. Még aggályosabb, ha ezt követően setns hívást indít. Ilyen esetben az agent azonnal közbeavatkozik, megszakítja a hívást, izolálja a konténert, és riasztást generál a konzolra, ahol részletes információkat kapunk a történtekről:
Ezután a rendszer egyesíti a támadási lánc elemeit, lehetővé téve a támadási útvonal azonnali megszakítását.
Az ügynökök révén jelentősen megnövelhető a biztonság.
Egy ilyen szintű védelmet egyik agentless megoldás sem tud nyújtani, hiszen nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy aktívan beavatkozzon a futási környezetbe. Mindig érdemes agent-alapú konténerbiztonsági megoldásokra koncentrálni, függetlenül attól, hogy hol futnak a konténereink. Elengedhetetlen, hogy tudatában legyünk annak, hogy az agent-alapú, kernelszintű védelem és az automatizált hálózati szegmentáció – mint amilyet a Prisma Cloud is kínál – jelentősen fokozhatja a környezetünk biztonságát. A kernel szintű védelem egyik legnagyobb előnye, hogy a támadók nem tudják megkerülni az agent által nyújtott védelmet.
A SentinelOne Singularity Cloud Security és a Palo Alto Prisma Cloud konténervédelmi megoldásai nem csak piacvezetők, hanem valóban emelnek a biztonsági szinten. Nem csak vizibilitást nyújtanak, hanem aktív közbelépést is lehetővé tesznek, kiemelve őket a többi konténervédelmi megoldás közül.
Werner Obring egy különleges figura a tudományos közéletben, aki munkásságával és innovatív gondolkodásmódjával sokakat inspirál. Az ő neve gyakran összefonódik a legújabb kutatási eredményekkel és az interdiszciplináris megközelítésekkel, amelyek új utakat nyitnak a tudományos felfedezések előtt. Obring nemcsak a saját területén, hanem a tudományos közösség egészében is jelentős hatást gyakorolt, hozzájárulva a tudás terjesztéséhez és a jövő generációinak mentorálásához. Képessége, hogy összekapcsolja a különböző tudományágakat, új perspektívákat kínál a komplex problémák megoldásában.
