Köves Slomó bejelentette, hogy szeptemberben megnyitja Magyarországon az új jesivát.

Az EMIH vezető rabbija, Köves Slomó a Jewish News Syndicate-nek adott interjúban jelentette be, hogy szeptembertől Magyarországon jesiva, azaz ortodox zsidó vallási felsőoktatási intézmény nyílik. Az interjút változtatás nélkül közöljük.

A CPAC Hungary ezen a héten, május 29-30-án kerül megrendezésre Budapest szívében. A rendezvény résztvevői rendkívül erőteljes Izrael-barát állásfoglalásokat fogalmaztak meg. Mi lehet az oka annak, hogy Izrael ennyire központi szerepet kapott a konzervatív mozgalom diskurzusában?

Két fő tényező határozza meg a helyzetet: egy pragmatikus és egy ideológiai. Izrael sok konzervatív számára nem csupán egy állam, hanem egy eszmény is, amelyet követni szeretnének. Ez a nemzet erős gyökerekkel bír, mégis modern és sikeres, így hiteles példát nyújt a hagyományok és a haladás harmonikus egyesítésére. Továbbá, Izrael szoros kapcsolatban áll a zsidó-keresztény értékekkel és történelmi örökséggel, ami még inkább megerősíti ideológiai vonzerejét. Ahogy Izrael egyre inkább a nacionalizmus és a konzervativizmus irányába mozdul el, úgy számos konzervatív számára egyre fontosabbá válik, hogy ezt a modellt kövessék és támogassák.

A pragmatikus megfontolások is jelentős szerepet játszanak, és ezek országonként változóak. Például az Egyesült Államokban körülbelül 40 millió keresztény szavazó él, akik a konzervatív mozgalom kulcsfontosságú részét alkotják. Magyarországon pedig Izrael támogatása sokak számára a helyi establishment ellenállásának szimbóluma. Az Európai Unió, valamint a második világháború utáni liberális berendezkedés – mondhatni a 1990-es évek után – gyakran akadályozza Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Donald Trump amerikai elnök törekvéseit, amelyeket Izrael szempontjából is hátráltatónak tartanak.

Vannak-e egyedi kihívások, amelyekkel a magyar zsidó közösség szembesül?

Ma Magyarországon egy különleges és emlékezetes időszakot tapasztalunk - a magyar zsidóság második aranykorát. Az első aranykor az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés nyomán bontakozott ki, amikor a zsidó közösség számára egyenlő jogok nyíltak meg, egészen az első világháború kitöréséig.

Ha körülnézünk Európában, nincs más olyan jelentős zsidó közösség, amely ilyen támogatással, ilyen biztonságban és ilyen sok erőforrással rendelkezne. Soha nem hittem volna, hogy ez lehetséges.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor 30 évvel ezelőtt rátaláltam a hitre. Magyarországon akkoriban komoly kihívásokkal kellett szembenéznünk az antiszemitizmus miatt. Amikor kipával a fejemen járkáltam az utcán, sokan meglepetten vagy éppen ellenkezőleg, ellenségesen reagáltak. Volt, aki úgy nézett rám, mintha valami furcsa dolgot tennék, míg mások hangosan kiabáltak velem, megkérdőjelezve a választásomat.

Ma Magyarország a legbarátságosabb hely a zsidók számára Európában, mind a helyi zsidók, mind az izraeliek számára.

Naponta nyolc járat indul Izraelből, és a jövőbeli becslések alapján 2025-re várhatóan 500 000 izraeli turista fog érkezni. A közéletben az antiszemitizmus szinte teljesen hiányzik, és a mindennapi életben is ritkán tapasztalható, különösen nem fizikai erőszak formájában. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen napjainkban Berlinben, Londonban, Párizsban és Amszterdamban rendszeresen zajlanak zavargások, amelyeket antiszemita, muszlim vagy szélsőbaloldali demonstrálók szerveznek.

Hogyan lehet egyesíteni azt az ellentmondást, hogy Orbán Viktor alatt biztonságban érzi magát az ember, miközben a nemzetközi sajtó gyakran szélsőjobboldali autoritárius vezetőként tünteti fel őt?

A második világháború és 1990 után a liberális vagy baloldali politikusok és pártok azzal vádolták jobboldali ellenfeleiket, hogy fasiszták és antiszemiták. És ebben volt igazság.

Ha valaki konzervatív egy olyan országban, mint Magyarország, és példaképet keres az 1920-as és 1930-as évekből, akkor nem fog túl sok olyan konzervatívot találni, aki nem volt antiszemita. Más országokban is hasonló a helyzet.

Azonban ez a történelmi nézőpont mostanában már jóval kisebb jelentőséggel bír.

Bár Orbán Viktort az elmúlt 15-20 évben fasizmus és antiszemitizmus vádjával illették, az utóbbi időben már nem hallani a második vádat. Még a leghevesebb ellenzői is inkább azt hangoztatják, hogy Orbán nem demokratikus, illiberális stb., de már nem hallani, hogy antiszemita lenne. Nekik [a baloldalnak] sokkal nagyobb problémájuk van az antiszemitizmussal.

Van-e olyan intézkedés vagy lépés, amit Orbán Viktor a zsidó közösség javára tett?

Emlékszem, amikor 2005-ben találkoztam Orbánnal. Fiatal rabbi voltam, és számomra forradalmi volt, hogy találkozhattam a miniszterelnökkel. A közösség tagjai nagyon haragudtak rám. Azt mondták: "Ő antiszemita. Te tisztára mosod, stb." Akkoriban ellenzékben volt. Nagyon érdekes beszélgetésünk volt. Amikor a jobboldali Magyarország történelmi hátteréről beszéltünk, azt mondta, elszántan törekszik arra, hogy politikai táborát eltávolítsa antiszemita múltjától. Így fogalmazott nekem:

"Ha okos politikai vezető vagy, két lépést előre és egy lépést hátra kell tenned, mert különben előre rohansz, és azt látod, hogy nincsenek már mögötted."

Nem is sejtettem, hogy ennyire sikeres lesz a folyamat. Kérdés, hogy ő maga is így látja-e ezt. A politikai tájat nemcsak a hatalmi játszmák, hanem a társadalmi kohézió szempontjából is figyelembe kell venni, hiszen mindkét területen észlelhetőek a változások. A legfrissebb közvélemény-kutatásunk eredményei azt jelzik, hogy a baloldalon sajnálatos módon magasabb az antiszemitizmus előfordulása, mint a jobboldalon. Ez mindenképpen jelentős átalakulást mutat. A folyamat fokozatosan, átgondolt lépésekkel haladt előre, legyen szó akár Izrael melletti kiállásról, akár a polgári és büntetőjogi törvények módosításáról, amelyek célja az antiszemita támadások szigorú büntetése.

Hogyan jellemezné a zsidókról kialakult közvéleményt Magyarországon?

Gyermekkoromban a hagyományos magyar falusi emberek szemében a zsidók és a kommunisták szoros kapcsolatban álltak egymással: a zsidók voltak a kommunisták, a kommunisták pedig zsidók. Ez a nézet a 1920-as évektől kezdve, egészen a második világháború utáni sztálini uralomig tartott, amelyet egy magyar zsidó, Rákosi [Mátyás] irányított.

Ez azt tükrözte, hogy a jobboldali vagy magyar nacionalista nézetekkel rendelkező egyének alapvetően negatívan viszonyultak a zsidósághoz. Az idő múlásával azonban ez a felfogás átalakult, és ma a zsidókat sokkal inkább vallási hovatartozásuk és Izraelhez fűződő kapcsolataik alapján kategorizálják.

Úgy vélem, hogy ezáltal sokkal árnyaltabb és egészségesebb perspektívát kapunk a zsidókról alkotott képünkben.

Van még egy dolog, amit szeretnék megemlíteni, és az az, hogy mi fog történni, ha Orbán elveszíti a hatalmát. Orbán az elmúlt 15 évben először áll valódi kihívás előtt. A semmiből megjelent egy új párt, egy ellenzéki párt, a Tisza, amelynek vezetője egy korábbi fideszes. Néhány felmérés szerint az ellenzék vezet, és nem csak néhány ponttal. Nem tudom, mi fog történni. Természetesen ezt a folyamatot is zsidó szemszögből nézem, és az elmúlt 35 évben az a különleges, hogy ez az első alkalom, amikor a nagy pártok közötti versenyben a zsidók és az antiszemitizmus nem politikai kérdés.

Magyarországon, ha jól emlékszem, az 1990-es első szabad választások óta négyévente folyamatosan napirenden volt a kérdés, hogy ki mutat antiszemita hajlamokat, és milyen a zsidó közösség helyzete, függetlenül attól, hogy jobboldali vagy baloldali politikai körökben. Ez a diskurzus táplálta az antiszemitizmus terjedését és a zsidó közösség körüli bizonytalanságot. Most azonban először tapasztalhatjuk, hogy nem ez a középponti téma, ami rendkívül pozitív fejleménynek számít.

Növekszik a magyarországi zsidó közösség?

Határozottan. A COVID-19 világjárvány után egy kis időbe telt, mire az emberek újra elkezdtek találkozni és részt venni az eseményeken. Azonban az elmúlt évben ez a folyamat valóban felgyorsult, és a közösségi interakciók újraéledtek.

Szeptemberben megnyitjuk Magyarországon az új jesivát, amely egy különleges együttműködés keretében jött létre az osztrák közösséggel.

Az osztrák Chábád közösség négy évvel ezelőtt alapította meg saját jesiváját, ám másfél éve megkerestek minket azzal a szándékkal, hogy Magyarországra kívánják költöztetni tevékenységüket. Az ausztriai környezetben tapasztalt antiszemitizmus, valamint a megfelelő finanszírozás hiánya komoly kihívások elé állította őket, ami miatt a jesiva és az ahhoz szükséges infrastruktúra fenntartása egyre nehezebbé vált.

Az utóbbi másfél év során rendkívül aktívan foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Örömmel értesítünk, hogy sikerült elérnünk a felsőoktatási törvény módosítását. Ennek eredményeként a jesiva diákjai már a középiskola befejezése előtt részt vehetnek egyetemi szintű, akkreditált zsidó tanulmányok programunkban. Ez lehetőséget ad arra, hogy kormányzati támogatást nyújtsunk számukra.

Felfedeztünk egy varázslatos helyszínt Magyarország és Ausztria határán; egy nyolc hektáros területet, amelynek négy vagy öt épülete áll. 25 évvel ezelőtt még szállodaként működött, de mostanra már évek óta elhagyatottan áll. Bécstől mindössze egy órára, Budapesttől pedig szintén ennyire található. Úgy érzem, hogy az Osztrák-Magyar Jesiva nevet fogja viselni.

A közösség fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy elérjük és megszólítsuk azokat a szekuláris magyar zsidókat, akik felfedezőútra indulnak a zsidó hagyományok világában.

Fő célközönségünk mindenképpen a magyar zsidók, akik 95%-ban szekulárisak. És igen, látom, hogy egyre többen térnek vissza. Nyilvánvaló, hogy ez hosszú időt vesz igénybe - az embereknek meg kell változtatniuk szokásaikat, értékeiket, életmódjukat és prioritásaikat.

De hogy egy példát mondjak: megnyitottam a zsinagógámat Óbudán - korábban tévéstúdió volt, és 15 évvel ezelőtt visszaalakítottuk zsinagógává. Aztán 12 évvel ezelőtt elkezdtem minden reggel 6:30-kor minjant tartani, és akkor még nevettek rajtam. Azt mondták: 'Ki jönne Óbudára egy 6:30-as imára?'.

Ma pedig, hála az Örökkévalónak, minden reggel összegyűlik a minjánunk, és örömmel tapasztaljuk, hogy 10-15 ember rendszeresen csatlakozik hozzánk.

Problémát jelent, hogy a fiatalabb magyar zsidók máshova mennek munkalehetőségeket keresni?

Úgy vélem, hogy tíz évvel ezelőtt, 2010 és 2015 között, Magyarországon igazi kihívásokkal kellett szembenéznünk a gazdaság terén. Akkoriban a munkalehetőségek hiánya sok fiatal számára jelentett komoly problémát. Azonban ez a helyzet mára gyökeresen megváltozott. A középiskolánkban és a közösségünkben is egyre inkább azt tapasztalom, hogy sokkal kevesebb diák dönt úgy, hogy külföldön folytatja tanulmányait. Sőt, azok, akik mégis elmennek, gyakran arról beszélnek, hogy szeretnének visszatérni.

A JNS legutóbb 2023-ban látogatott el hozzánk, amikor a tizedik budapesti zsinagóga, az Ohel Eszter Imaház ünnepélyes újranyitására került sor. Azóta nyílt esetleg más zsinagóga is a fővárosban?

Azóta nem indítottunk új projektet, de most éppen két másik zsinagóga fejlesztésén fáradozunk.

Bízom benne, hogy néhány éven belül megnyithatjuk a XV. kerületi zsinagógát. Ez a gyönyörű épület Budapest külvárosában található, és az 1920-as években épült. Az épületet később államosították, majd a Nemzeti Könyvtár vette birtokba, ahol raktárként funkcionált. Sikerült megállapodnunk a könyvtárral, és jelentős összeget biztosítanunk a kiköltözésükhöz. Jelenleg a kormány egy új törvénytervezetet fogad el, amely lehetővé teszi, hogy a zsinagóga tulajdonjoga a miénk legyen. Emellett hasonló kezdeményezésünk van a XVIII. kerületben is, ahol egy második világháború előtti zsinagóga várja a felújítást.

Budapesten a munkafolyamataink fordított logikán alapulnak. Először felépítjük a zsinagógát, és csak ezután formáljuk meg a közösséget körülötte. Az Ohel Eszter már rendelkezik saját, élő közösségével.

Nem ütközik bennem ellentétbe az, hogy egy antiszemita múltú országban élek?

Ez egy rendkívül összetett és izgalmas identitás. A feleségem izraeli, de az ő gyökerei is sokszínűek: édesanyja Jemeni, míg az apja Lengyelországból származik. A gyerekeim otthon héberül kommunikálnak, így az identitásuk elsődlegesen izraeli és zsidó. Számomra azonban rendkívül fontos, hogy magyar gyökereim is vannak, és zsidó identitásom is hangsúlyos. Gyakran beszélgetünk a gyerekekkel erről a témáról, mivel ez egy bonyolult belső feszültségekkel terhelt identitás. Az ország, ahol élünk, nemcsak a zsidó szenvedéstörténet egyik központi helyszíne, hanem egy olyan tér is, ahol a zsidóság jelentős szerepet játszott a modern társadalom kialakításában, különösen a 19. század folyamán.

A zsidó közösség jelentős szerepet játszott Magyarország történetében, miközben Magyarország is kulcsszereplő volt a zsidók életében és kultúrájában.

A 20-as és 30-as évek, valamint a holokauszt sötét árnyakat vetnek a történelem lapjaira, mint egy súlyos szégyenfolt. Ez egy árulás története, amely mély sebeket ejtett a közösségek lelkében. Ugyanakkor örömmel tapasztalom, hogy az utóbbi években a zsidó és magyar kapcsolatokban egyfajta megbékélés kezd körvonalazódni.

Mi, zsidók, több mint háromezer éve íródó történetünk folyamán ráébredtünk arra, hogy soha nem érezzük magunkat igazán otthon, ha nem Izrael földjén tartózkodunk. Még mélyebb lelki értelemben kifejezve: amikor nem a Tóra és a jiddiskeit, vagyis a zsidóság szellemi és kulturális örökségének "birodalmában" élünk, akkor mindig is hiányt érzünk.

Milyen álmok és vágyak kavarognak a magyarországi zsidó közösség jövőjével kapcsolatban? Milyen remények fűzik őket a közösség megújulásához és megerősödéséhez? A jövőbe vetett hit, a kulturális örökség megőrzése és a generációk közötti összekapcsolódás mind fontos szerepet játszanak abban, hogy a közösség ne csak fennmaradjon, hanem virágozzon is. Milyen kihívásokkal néznek szembe, és hogyan tervezik, hogy ezeket közösen leküzdjék? A jövő építése során a közös értékek, tradíciók és a nyitott párbeszéd kulcsszerepet kapnak, hogy a közösség tagjai egy erősebb, összetartóbb jövő felé léphessenek.

A végső, teljes megváltás - ez a zsidóság világszerte megélt reménye és hite. De természetesen ez nem csupán a mi erőfeszítéseinktől függ. Bízom benne, hogy a magyar zsidó közösség még erősebbé válik, és továbbra is biztonságban élhet, tele élettel, boldogsággal és pozitív energiával. Az igazi vágyam az, hogy tanúi legyünk azoknak a második és harmadik generációknak, akik most térnek vissza gyökereikhez, és akik már a zsidó identitásukkal születnek, számukra a zsidóság természetes része lesz mindennapjaiknak.