Lemodellezték: így néz ki, amikor a Bennu 2182-ben találkozik a Földdel.

Habár az esélye ennek az eseménynek elenyésző, a következmények rendkívül súlyosak lehetnek.

A tudósok modellezték a Bennu aszteroida becsapódását a Földre 2182 szeptemberében, és az eredmények aggodalomra adnak okot. Bár az ütközés esélye mindössze 0,04%, a dél-koreai Puszan Nemzeti Egyetem kutatói szimulációt készítettek arról, mi történne, ha az 500 méter széles égitest mégis bolygónknak ütközne. A következmények távol állnak a derűstől.

"A szimulációink szerint a becsapódás akár 400 millió tonna port is a sztratoszférába juttathat, ami jelentős hatással lenne az éghajlatra, a légköri kémiára és a globális fotoszintézisre"

Lan Dai és Axel Timmermann részletesen kifejtik...

A szimuláció alapján a globális hőmérséklet akár 4°C-kal is csökkenhet, míg a csapadékmennyiség 15%-kal eshet vissza. Emellett az ózonréteg 32%-kal vékonyodna el, ami súlyos következményekkel járhatna a növényzetre. Az úgynevezett "becsapódási tél" a fotoszintézis drasztikus, 20-30%-os visszaesését eredményezheti, ami komoly veszélyt jelentene a globális élelmiszer-ellátásra. Bár a Bennu lényegesen kisebb, mint a Chicxulub - az a 10-15 kilométer átmérőjű aszteroida, amely 66 millió éve a dinoszauruszok kihalásához vezetett -, még egy kisebb becsapódás is hosszú évekre megváltoztathatná a Föld klímáját. A légkörbe kerülő por és törmelék elzárná a napfényt, lehűtené a bolygót és csökkentené a mezőgazdasági termelékenységet.

A szó szerint borús kilátások ellenére a kutatók egy váratlan pozitív hatást is felfedeztek: az algák a vízi ökoszisztémákban gyorsabban regenerálódhatnának, mint a szárazföldi növényzet. Bizonyos tengeri kovamoszatok - amelyek egyébként kulcsszerepet játszanak az óceáni táplálékláncban - kifejezetten jól alkalmazkodhatnak a vasban gazdag aszteroidaporhoz, ami akár még a növekedésüket is elősegítheti. Ez egy korlátozott, de lehetséges "pufferhatást" nyújthatna a tengerben tapasztalható élelmiszerhiány ellen.

A Föld története során számos aszteroida-becsapódás történt, de az erózió és a geológiai folyamatok sok krátert eltüntettek. Timmermann szerint a közepes méretű aszteroidák ütközése nagyjából 100 000-200 000 évente esedékes, vagyis jó eséllyel a korai emberi ősök is átélhettek hasonló kataklizmákat, amelyek befolyásolták evolúciójukat és túlélési esélyeiket.

Bár az emberiség talán képes lenne túlélni egy ilyen eseményt, az élet, ahogyan jelenleg ismerjük, drasztikusan megváltozna. A Science Advances folyóiratban megjelent kutatás éppen ezért hangsúlyozza, mennyire fontos folyamatosan nyomon követni az aszteroidákat, valamint kidolgozni és fejleszteni az eltérítési stratégiákat.