Másfél évtizedes korlátok között: mi nyomasztja legjobban a magyar nőket?

A részmunkaidős foglalkoztatás aránya Magyarországon jelentősen elmarad az európai átlagtól. A 2023-as statisztikák alapján csupán a foglalkoztatottak 4,8 százaléka választotta ezt a munkavégzési formát, ami a KSH fenntartható fejlődés indikátorainak adataiból derül ki. Ez a szám aggasztóan alacsony, és rávilágít arra, hogy a részmunkaidős lehetőségek még mindig nem elérhetők vagy népszerűek hazánkban.

Az Európai Unió területén, a magyarországi statisztikákhoz viszonyítva, a részmunkaidős foglalkoztatás a leggyakoribb alternatív munkavégzési forma.

Hollandiában a munkavállalók több mint 40%-a részmunkaidőben végzi feladatait, míg Ausztriában ez az arány közel egyharmadra rúg. Franciaországban pedig szintén figyelemre méltó, hogy majdnem minden ötödik alkalmazott a rugalmasabb munkavégzési formát preferálja.

A hollandiai magas részmunkaidős foglalkoztatási arány mögött több tényező áll. Az országban erős a részmunkaidős munkavégzés kultúrája, különösen a nők körében. Történelmileg a nők később léptek be a munkaerőpiacra, és gyakran részmunkaidős állásokat vállaltak. Emellett a rugalmas munkaidő-beosztás és a gyermekgondozási lehetőségek is hozzájárulnak a részmunkaidős munkavégzés elterjedtségéhez.

Ausztriában a részmunkaidős foglalkoztatás szintén magas, különösen a nők körében. 2024 második negyedévében az osztrák nők 51,6 százaléka dolgozott részmunkaidőben, míg a férfiak esetében ez az arány 13,9 százalék volt. Ez a különbség részben a gyermekgondozási lehetőségek korlátozottságával és a munka-magánélet egyensúlyának keresésével magyarázható.

Magyarország ezen a területen sajnos nem tapasztalt jelentős előrelépést az elmúlt másfél évtized során sem. A részmunkaidőben dolgozók száma 2009 és 2023 között 210-270 ezer között ingadozott, a periódus átlagában pedig körülbelül 240 ezer főt tett ki. Az arányukat figyelembe véve, a 15-64 éves foglalkoztatottak között a részmunkaidősök aránya csupán 4-6,5 százalék között mozgott a vizsgált évek alatt.

A statisztikai adatok szerint a részmunkaidős foglalkoztatás az EU összes tagországban a nőkre jellemző inkább:

2000 és 2007 között a részmunkaidős foglalkoztatottak aránya a 15-74 éves korcsoportban szinte stagnált, jellemzően 4% körüli szinten mozgott, és jelenleg is hasonló adatokat mutat. A 2008-as globális gazdasági válság idején a munkaerőpiac reagált a kihívásokra, és ennek egyik következményeként számos teljes munkaidős állást részmunkaidőssé alakítottak át a nehézségekkel küzdő vállalatok.

Főként ennek hatására nőtt meg a részmunkaidőben dolgozók aránya, amely 2012-re már 7,1 százalékra emelkedett.

2013-tól a válság hatásainak enyhülésével párhuzamosan csökkent, 2017-re 4,8 százalékra mérséklődött. Ezt követően a részmunkaidős foglalkoztatás nem, vagy csak kismértékben nőtt egészen 2020-ig - ekkorra a mutató értéke 5,6 százalékra emelkedett. A magasabb arány hátterében a pandémia okozta gazdasági következmények álltak, amelyek hatására a munkáltatók - többnyire átmenetileg - a munkavállalók egy részét teljesből részmunkaidőssé minősítették át.

A járvány utáni időszakban a részmunkaidős foglalkoztatás aránya ismét csökkenni kezdett, és 2023-ra már 4,8%-kal alacsonyabb szintre süllyedt.

A nők körében a részmunkaidős foglalkoztatás iránti érdeklődés szinte kétszer akkora, mint a férfiak esetében. Ennek hátterében gyakran a gyermekgondozással és egyéb családi kötelezettségekkel járó kihívások állnak, amelyek miatt sok nő számára csak a részmunkaidős állások kínálják a lehetőséget a jövedelemszerzésre és a karrierjük építésére.

A részmunkaidős foglalkoztatás aránya nálunk jelentősen elmarad a nyugati országokban tapasztaltaktól. Ennek egyik fő oka, hogy míg Nyugat-Európában a nők többsége a gyermek születése után viszonylag hamar visszatér a munkába, addig hazánkban a gyermekgondozási ellátásoknak köszönhetően az anyák hosszabb időt tölthetnek otthon gyermekeikkel.

2008-ig, a válság kitöréséig a nők körében a részmunkaidősök aránya 6 százalék alatt maradt, 2012-re 9,8 százalékra emelkedett, majd 2017-ig fokozatosan mérséklődött. Ezt követően újra növekedésnek indult, majd a 2020-as 8,2 százalékos csúcs után fokozatosan csökkent. A ráta értéke 2023-ban 6,7 százalék volt.

Természetesen a részmunkaidős foglalkoztatásnak megvannak a maga árnyoldalai is. Például, akik nem nyolc órában dolgoznak, gyakran alacsonyabb jövedelemre számíthatnak, mint azok, akik teljes munkaidőben végzik a feladataikat.

- jelenti Antal Miklós, az MTA-ELTE Új vízió kutatócsoport szakértője a kutatásában.

A kisebb vállalatoknál sokszínűbbek a motivációk és a konkrét intézkedések: a kkv-k esetében gyakran előfordul, hogy a jó munkahelyi kapcsolatok kedvéért kínálnak részmunkaidős lehetőségeket.

Ezzel ellentétben a nagyobb vállalatok működése sokkal strukturáltabb, ami miatt a szoros személyes kapcsolatok hiánya következtében könnyebben előfordulhat, hogy olyan munkavállalók kerülnek a rendszerbe, akik a munkaadó szándékaival ellentétesen kihasználják a leépítési programok adta lehetőségeket.

További tapasztalat, hogy a nagyobb cégek kockázatkerülők: jellemzően csak olyan programokat vezetnek be, ahol nem kell tartani az egy főre jutó termelés érdemi csökkenésétől. Ennek oka vélhetően a tulajdonosi szerkezetben is keresendő, hisz a részvényesek a cég értékének növelésében érdekeltek, amit egy gazdaságilag ki nem fizetődő munkaidő-csökkentés veszélybe sodorhat. A kisebb cégek ezzel szemben vállalhatják, hogy csökken az egy főre jutó termelés, közölte a kutató.

Egy másik elemzés alapján az utolsó évszázadban a fejlettebb gazdaságokban a ledolgozott munkaórák száma jelentősen csökkent. Az évek előrehaladtával folyamatosan rövidül az átlagos munkahét, és a munkaidő is csökken. 2023-ban az Európai Unióban a ténylegesen ledolgozott heti munkaórák száma átlagosan 36,1 órát tett ki, ami közel 2 órás csökkenést jelent az unió munkavállalóinak számára a 15 évvel ezelőtti adatokhoz képest.