Meddig fokozódhat az újabb izraeli-iráni konfliktus?

Pillanatok alatt a világlapok címlapjára került az a légicsapás, amit Izrael mért Iránra hajnalban, és súlyos károkat okozott a perzsa állam nukleáris létesítményeiben, valamint katonai infrastruktúrájában. Nem sokkal a támadás után kiderült, az izraelieknek sikerült likvidálniuk Hosszein Szalami tábornokot, vagyis az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) főparancsnokát is, aki a teokratikus rezsim egyik legerősebb tagja volt. A tábornok a katonai eliten belül a leginkább keményvonalasok közé tartozott, aki 2019 óta irányította a nagy politikai és gazdasági befolyással rendelkező katonai szervezetet. Mellette az izraeliek más katonai vezetőket is kiiktattak, ami óriási veszteség az iszlám köztársaságnak.

De miért támadtak most az izraeliek? Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, érdemes felidézni, hogy a zsidó állam tavaly két hasonló katonai műveletet is indított, amelyek után az irániak - korlátozott eszközökkel - visszavágtak. Lényeges különbség azonban, hogy a mostani csapások nemcsak az iráni rakétabázisok megsemmisítését célozta, hanem a kulcsfontosságú katonai vezetők likvidálását is, ami erősen emlékeztet arra, hogyan bánt el Izrael a libanoni Hezbollahhal. Emlékeztetőül: a Hezbollah vezetőinek levadászása pusztító következményekkel járt a síita pártra és fegyveres szervezetre nézvést, mivel az jelentősen meggyengült, s nem volt képes szervezett ellenállásra. Vélhetően éppen a Hezbollah elleni stratégia sikere vihette arra az izraeli vezetést, hogy ezúttal a katonai vezetést is kiiktassa. A végeredmény: Irán területén Izraelnek még sosem sikerült likvidálnia olyan fontos katonai személyt, mint Szalami tábornokot, ami már önmagában is óriási presztízsveszteség Teheránnak. Jelenleg minden jel arra utal, hogy Izrael nem tervezte Ali Khamenei ajatollah megölését, mert ez beláthatatlan következményekkel járhatott volna. Ráadásul a katonai vezetők, a nukleáris létesítmények és tudósok elleni támadással Irán már most olyan veszteségeket szenvedett, amelynek kiheveréséhez még sok-sok évre lesz szükség

Ezzel pedig el is érkeztünk odáig, hogy miért is indított támadást Irán ellen a zsidó állam. A múlt évi két csörte Irán és Izrael között - pontosabban a nagyon korlátozott iráni válaszok - megmutatták Benjamin Netanjahu kormányának, hogy Teherán nem érdekelt egy kiterjedt konfliktusban. Ehelyett inkább az iráni lakosságnak kívánták demonstrálni, hogy a rezsim nem hátrál meg. Vélhetően éppen a múlt évi tapasztalatok miatt maradt nyugodt most az iráni lakosság, amely - mint arról lapunknak egy teheráni forrásunk beszámolt - délelőtt már úgy igyekezett munkába, mint a hét bármely napján. De az időzítés sem volt véletlen. Mint ismert, Washington és Teherán között (ománi közvetítéssel) már hónapok óta tartanak az egyeztetések az iráni atomprogramról, amivel kapcsolatban Donald Trump május végén jelezte: haladást sikerült elérni a találkozókon, sőt az amerikai elnök azt is belengette, hogy az elkövetkező napokban "valami jó hírrel fogok szolgálni", mert "komoly előrelépések" történtek. Egy amerikai-iráni megegyezést azonban óriási gyanakvással fogadtak az izraeliek, amit ez a mai csapás jó időre el fog lehetetleníteni.

Meddig eszkalálódhat a konfliktus? Miután Irán még a délelőtt folyamán 100, pilóta nélküli repülőgépet indított Izrael ellen, délután egy újabb hullámot indított a perzsa állam. Az iráni drónok döntő többségét azonban az izraeli légvédelem már az országhatár elérése előtt lelőtte. Hogy Irán meddig megy el a visszavágásban, azt ugyan egyelőre nem lehet tudni, azt viszont már igen, méghozzá régóta, hogy az izraeli légvédelem kizárólag akkor törhető át, ha a támadók túlterhelik az izraeli védelmet (erre láthattunk példát 2023. október 8-án a Hamász részéről). A mostani 100 támadó drón természetesen meg sem közelíti ezt a kritikus tömeget. Az viszont kétségtelen, hogy Teheránnal elvileg ezúttal jóval komolyabb választ kell adnia, mint korábban, hiszen a veszteségei is összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint a múlt évi izraeli támadások alkalmával. Ez pedig azt valószínűsíti, hogy Irán tovább fokozhatja a dróntámadásait, amelyek akár hetekig is eltarthatnak. Ám az is kétségtelen, hogy a perzsa állam továbbra is el akarja kerülni a súlyosabb összeütközést Izraellel, mert annak végkimenetele az egész rezsim bukását okozhatja. Így az elkövetkező napokban bizonyosan számíthatunk arra, hogy a két fél alaposan próbára teszi egymás légvédelmi képességeit.

Ez a helyzet pedig meglehetősen rossz hír a világgazdaságnak, amely rendkívül kiszolgáltatott a közel-keleti helyzetnek. A mostani konfliktus egyben az Egyesült Államoknak is rosszul jön, hiszen egy amerikai-iráni alku a Trump-adminisztráció első diplomáciai sikere lehetett volna. Most ez a megegyezés is a délibábbá vált.