Még soha nem volt ennyire valósághű a Szabadságpárt közelítése ahhoz, hogy ők tölthessék be Ausztria kancellári posztját.

Új fejezet nyílik Ausztriában, hiszen a Herbert Kickl által irányított Osztrák Szabadságpárt három hónapos tárgyalásokat követően végül megkapta a kormányalakítási megbízást Alexander Van der Bellen szövetségi elnöktől. De mi vezetett odáig, hogy ez a korábban politikai elszigeteltségbe szorult jobboldali párt újra a középpontba kerüljön? Ezt a folyamatot foglaltuk össze.

Az osztrák politikai élet legfrissebb fejleményeiről számolt be a hirado.hu, hiszen három hónappal ezelőtt, szeptember 29-én parlamenti választások zajlottak nyugati szomszédunknál. A választást Herbert Kickl pártja, az Osztrák Szabadság Párt (FPÖ) nyerte meg, elérve a szavazatok 28%-át. Az önmagát szintén jobboldalinak definiáló, de liberálisabb irányvonalat követő Néppárt (ÖVP) a második helyen végzett 26%-kal, míg a Szociáldemokrata Párt (SPÖ) a szavazatok 21%-át szerezte meg. Érdekes fordulatot hozott azonban a helyzet, hogy a szövetségi elnök, figyelmen kívül hagyva a szokásos protokollt, nem a győztes párt vezetőjét, Kicklt kérte fel a kormányalakításra, hanem a második helyezett Néppárt elnökét, Karl Nehammert.

A szövetségi elnök Karl Nehammert Európa-párti politikusnak tartja. Az Ausztriát addig kormányzó, ám a tavalyi voksolás során elbukott korábbi kancellár tavaly október elején rögvest meg is indította a koalíciós tárgyalásokat, azonban eredményt három hónap alatt sem tudott felmutatni.

Nem először fordul elő, hogy az Európai Unió magországainak számító nyugati régióban működő patrióta érzelmű jobboldali pártok – például Ausztriához hasonlóan – a győztes parlamenti választások után is szembesülnek a politikai izolációval, ami megakadályozza őket abban, hogy megvalósítsák programjukat. Hasonló esemény zajlott le Hollandiában, ahol 2023. július 7-én a kormánykoalíció összeomlott, mivel a kabinet tagjai képtelenek voltak közös nevezőre jutni a migrációs válság kezelésében. A korábbi miniszterelnök, a liberális Mark Rutte a kormányválságot követő parlamenti választásokon kudarcot vallott, míg a szavazatok közel negyedét megszerezve Geert Wilders vezetésével a jobboldali Szabadságpárt diadalmaskodott. Ennek ellenére Geert Wildersből nem lett miniszterelnök.

A február 23-ára kitűzött előrehozott választásokra készülő Németországban a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt politikai karanténba került, ezzel újfajta berlini falat építve. Jelenleg az AfD az ország második legnagyobb politikai ereje, ám a keleti tartományokban kiemelkedik, mint a legdominánsabb párt. Radikális nézetei miatt azonban még a kereszténydemokrata CDU-CSU szövetség is hajlamos lenne a politikai perifériára száműzni, mintha csak a pokol tűzvészes bugyraiba akarná taszítani.

Ausztriában, a másik német nyelvű országban, úgy tűnik, hogy a jobboldali Szabadság Párt áttörheti azt a politikai akadályt, amelyet az önmagukat "haladóknak", "európaiaknak" és "demokratáknak" nevező pártok állítottak fel a patrióta eszmék kizárása érdekében. Érdekes és elgondolkodtató, hogy a választások második és harmadik helyezettjeként végző Néppárt és Szociáldemokrata Párt vezető politikai szereplői a kampány során versengtek egymással abban, hogy mind gyakrabban hangoztatták: a Szabadság Párttal nem fognak koalícióra lépni.

Kickl már jelezte, hogy nyitott lenne a Néppárt küldöttségével való tárgyalásokra a lehetséges koalíciós kormányzás kapcsán, és partnere is hamarosan megerősítette, hogy nem zárkózik el az együttműködés lehetőségétől. Christian Stocker, a Néppárt megbízott vezetője, a tárgyalások előkészületei során hangsúlyozta, hogy kulcsfontosságú témák közé fog tartozni a média szabadsága, az Oroszországtól való függetlenség, valamint az európai együttműködés megerősítése. A politikai tájékozódás során Stocker azt is kiemelte, hogy Ausztriának jelenleg stabil kormányra van szüksége.

Nem mindenki osztja a véleményt a két jobboldali párt koalíciós együttműködésének elképzeléséről. A múlt heti csütörtökön Bécsben megrendezett tömeggyűlés során a protestálók kifejezték aggályaikat. A demonstrálók úgy vélik, hogy a Szabadság Párt vezetője, Kickl, a jövő Ausztriáját Orbán Viktor modellje alapján kívánja kialakítani, és ezt a lehetőséget határozottan elutasítják.

Az osztrák választások során a migrációs politika vált a középpontba, hiszen a két fő párt eltérő megközelítéseket képvisel. Miközben mindkettő törekvése a beáramlás ütemének csökkentése, a Szabadság Párt sokkal radikálisabb lépéseket javasol. Kickl, a párt vezetője, úgy véli, hogy Ausztria egy "zárt erődként" tudna virágozni, megállítva az illegális migrációt, ezzel összhangban Orbán Viktor magyar miniszterelnök nézeteivel. Ezzel szemben a Néppárt a nemzetközi együttműködés fontosságát hangsúlyozza, és a menekültügyi válság megoldását az uniós tagállamok közötti "fokozott szolidaritásban" látja, amely magában foglalja a már az EU területére érkezett migránsok elosztását. A két párt közötti különbségek azonban nemcsak a migrációs politikában, hanem a külpolitikai elképzelésekben is élesebbek: míg Kickl leállítaná Ukrajna katonai támogatását és ellenzi az unió szankciós intézkedéseit, a Néppárt továbbra is támogatja ezeket.

A fenti témák kapcsán jelentős eltérések figyelhetőek meg, ami arra enged következtetni, hogy a koalíciós tárgyalások a holland modellt követhetik. E modell szerint a választásokon győztes párt vezetője, Geert Wilders nélkül alakult meg egy négypárti kormány. Az is lehetséges, hogy a tárgyalások impasse-ba jutnak, ami Alexander Van der Bellen elnök számára új választások kiírását teheti szükségessé. A legfrissebb közvéleménykutatások alapján a Szabadság Párt népszerűsége 30 százalék fölé emelkedett, míg a többi politikai formáció esetében gyengülés tapasztalható.

A Politico, az uniós ügyekben mindig megbízható forrásnak számító brüsszeli lap, legutóbb figyelmeztető jeleket adott: cikkében arról írt, hogy a „szélsőjobboldali Ausztria” már az EU-tól érkező első büntetésekre készülhet, méghozzá a költségvetési szabályok megsértése miatt. Az osztrák hatóságok számára tehát érdemes komolyan venni a figyelmeztetéseket, hiszen a brüsszeli döntéshozók szeme rajtuk van.

A testület szóvivője közleményében hangsúlyozta, hogy a költségvetési csomagnak "megbízhatóan alátámasztott és alaposan kidolgozott" kell lennie.

Johannes Hahn az unió korábbi költségvetési biztosa sem maradt néma: szerinte nem kell attól tartani, hogy Herbert Kickl osztrák kancellárként "az Európai Unió peremére manőverezi Ausztriát, és Orbán Viktorral együtt akadályozza majd a közös döntéseket", mert az Európai Bizottság résen lesz. "Az első naptól megfigyelés alatt fogják tartani" - mondta a Die Presse nyomtatott kiadásában megjelent interjújában. Mint ismeretes, Johannes Hahn korábban azt hangoztatta: szó sem lehet arról, hogy Magyarország megkapja a neki járó uniós forrásokat, amíg az Európai Bizottság "nem értékeli pozitívan a jogállamiság helyreállítására vonatkozó intézkedéseket".