"Rámutattunk arra, hogy amikor egy pedofil pap lelepleződik, az egyház még mindig hajlandó fenntartani őt a szolgálatban" - beszélgetés Matt Carrollal, a Spotlight korábbi újságírójával.

Az utóbbi hónapok során a Kalocsa-Kecskeméti Főgyházmegyében több papot is súlyos vádak értek, amelyek kiskorúak molesztálására vonatkoznak. A kormány álláspontja szerint ezek csupán egyedi esetek, és máshol a gyermekek biztonságban vannak. Azonban az amerikai Boston Globe négy újságírójának 2002-es oknyomozó munkája rávilágított arra, hogy az egyház világszerte széles körben próbálja eltussolni a molesztálási ügyeket. A megdöbbentő cikkeik alapján írt könyv Pulitzer-díjat nyert, és a 2015-ben készült Spotlight című film, amely a történetüket meséli el, két Oscar-díjat is elnyert. Matt Carrollal, az oknyomozó csapat egyik tagjával beszélgettünk arról, hogy az elmúlt két évtizedben milyen változások történtek ezen a területen.

Természetesen! Az alábbiakban összefoglalom a történet lényegét és a kulcsfontosságú eseményeket azok számára, akik még nem ismerik a részleteket: A történet középpontjában egy különleges esemény áll, amely több szereplő életét is megváltoztatja. Az elején találkozunk a főszereplővel, aki egy jelentős döntés előtt áll. Ahogy haladunk előre, különböző kihívásokkal kell szembenéznie, amelyek próbára teszik az erejét és elkötelezettségét. A cselekmény fordulópontja általában egy váratlan esemény, amely új irányt ad a történetnek, és a karakterek közötti kapcsolatokra is hatással van. Ezt követően a szereplőknek szembe kell nézniük saját félelmeikkel és vágyakkal, miközben a háttérben egy nagyobb konfliktus is kibontakozik. A végkifejlet során a főszereplő megtalálja a helyét a világban, és a történet tanulságai révén a nézők is új perspektívát nyernek. A kulcspillanatok tehát nemcsak a cselekmény szempontjából fontosak, hanem a karakterek fejlődését is tükrözik.

Matt Carroll: 2001-ben az új főszerkesztőnk, Marty Baron első munkanapján arra utasította a Spotlight csapatot (a Boston Globe oknyomozó rovata), hogy nézzen utána egy bírósági ügynek, amely egy papról szólt, aki állítólag sok gyereket bántalmazott Bostonban és környékén. Azonban az iratok zárolva voltak, így nem olvashattunk bele. A főszerkesztő viszont nem adta fel, küzdeni akart a dokumentumok feloldásáért, és felszólított minket, hogy derítsük ki, mi folyik valójában.

HVG: Hallgattak a főszerkesztőre és végül ki is derítették.

Matt Carroll: Valóban, egy óriási botrány kezdett kibontakozni, amikor 2002-ben napvilágot láttak a cikkek. Kiderült, hogy a katolikus egyház évtizedeken át titkolta a szexuális bűncselekményeket elkövető papok ügyeit. Egyre több áldozat története került a felszínre, és ennek következtében a történet folyamatosan egyre nagyobb figyelmet kapott. A botrány kiterjedtségét jól mutatja, hogy még Magyarországról is érkeztek megkeresések, de ekkor már a világ minden tájáról kerestek fel minket.

HVG: Kijelenthetjük, hogy a cikkük volt a kiindulópont, amely világszerte ráébresztette az embereket arra, mi zajlik a katolikus egyházon belül, és elindította a rendszer reformját?

Matt Carroll: Valójában már az 1900-as évek elején is megjelentek írások a bántalmazó papokról, és a riportunkat megelőző évtizedekben is számos ilyen történet látott napvilágot, beleértve viszonylag friss eseteket az Egyesült Államokból. Az újdonságunk abban rejlik, hogy sikerült bizonyítékokkal alátámasztanunk: az egyház tudatosan eltussolta ezeket az eseteket, így már nem tudták megúszni a felelősségre vonást egy egyszerű bocsánatkéréssel. Nem hivatkozhattak többé arra, hogy ezek csupán elszigetelt esetek, hiszen sok megbízható és tisztességes pap is dolgozik közöttük.

A Spotlight munkájának különlegességét az adta, hogy nem csupán egy egyedi esetet elemeztek, hanem a teljes rendszer hiányosságaira és problémáira irányították a figyelmet.

Matt Carroll: Igen, sikerült felfednünk, hogy amikor egy pap pedofil viselkedése napvilágra kerül, az egyház gyakran továbbra is a szolgálatában tartja őt, lehetővé téve ezzel, hogy továbbra is ártatlan gyermekeket bántalmazzon. Ráadásul mindezt úgy hajtották végre, hogy az érintett papról már számos bejelentés érkezett. Lényegében felfedeztük, hogyan titkolja el az egyház a bűncselekményeket, és ez volt az a fontos új elem, amit a történetbe beemeltünk. Ezt követően világszerte más újságírók is elkezdtek nyomozni saját plébániáik és érsekségeik ügyében, és ugyanerre a sötét rendszerre bukkantak rá. Ami felfedeztünk, nem volt egyedi eset, mégis Boston vált a kiindulópontunkká.

A könyvben különös figyelmet kap John Geoghan ügye, aki valószínűleg az egyik legveszélyesebb molesztáló, akinek tettei napvilágra kerültek.

Matt Carroll: Ő volt az első jelentős ragadozó, akinek esetét mintaként használták. Kétségtelen, hogy a már jól ismert minta kirajzolódik: bántalmazott gyermekek, akiket az egyház kezelésre küldött, ám ez a beavatkozás teljesen eredménytelennek bizonyult. Ennek ellenére továbbra is gyakorolhatta tevékenységét, csupán egy másik plébániára került, ahol ismét fiatalokat molesztált, és így újra áthelyezték. Szívszorító volt látni, hogy az egyház eljárása következtében több mint száz gyermek szenvedett. Az ő története különösen mélyen megérintett, hiszen a filmben is megjelenik az a drámai pillanat, amikor a karakterem kétségbeesetten fut végig az utcán, ráébredve, hogy Geoghan atya mindössze két perc sétára lakott a gyerekeimtől.

A HVG szerint, ha jól rémlik, a film cselekménye egy rehabilitációs központ körül forog, amely az utca sarkán található, és ahol a papok gyógyulásán dolgoznak.

Matt Carroll: Igen, mert a rendező úgy véli, a nézők nehezen fogadták volna el, hogy az ügy egyik központi szereplője ennyire közel élt hozzám. Azt mondta, sokan valószínűleg azt feltételezték volna, hogy ez csupán egy hollywoodi trükk a feszültség növelésére.

A Spotlight című film hatására az egyházon belüli molesztálás témája újra a középpontba került, ami újabb áldozatok bátorságát ösztönözte a nyilvános megszólalásra. Az emberek hozzáállása 2015-ben jelentős mértékben eltért a 2002-es évtől. Míg 2002-ben a téma még tabunak számított, és sokan inkább hallgattak az esetről, addig 2015-re a társadalmi diskurzus már nyitottabbá vált. Az emberek egyre inkább elkezdtek felismerni a molesztálás súlyosságát, és a közvélemény is támogatóbb lett az áldozatokkal szemben. Ezen kívül a média szerepe is kulcsfontosságúvá vált, hiszen a Spotlight film révén széles körű figyelmet kapott a téma, ami hozzájárult a társadalmi érzékenyítéshez és a bántalmazás áldozatainak megszólításához.

Matt Carroll: Bizonyos szempontból az eredeti történet hatására az emberek sokkal tudatosabbak lettek a szexuális bántalmazás kérdésében. Az első hullámot nagyrészt azok a felháborodott anyák indították el, akiknek a gyerekeit veszélybe sodorta az egyház, ez gyorsan virális lett az egész országban 2002-ben. Majd 13 évvel később, 2015-ben megjelent a Spotlight. Akkor már más volt a helyzet, mert addigra nagyobb volt a tudatosság, a világ különböző pontjain több száz újságíró foglalkozott a témával, mégis a film újra fókuszba hozta az ügyet.

A HVG szerint majdnem két év elteltével indult el a me too mozgalom. Ezt a jelenséget nevezhetjük a harmadik hullámnak?

Matt Carroll: 2017-ben a me too mozgalom megjelenése az Egyesült Államokban egy új fejezetet nyitott a társadalmi diskurzusban, mintegy a történetünk nagyszülőjévé válva. Ekkor indult el egy hatalmas változási hullám, amely sokakat érintett. Pozitívum, hogy az emberek tudatosabbá váltak a kapcsolataikban, és egyre óvatosabban közelítették meg a hatalmi dinamikákat. Felemelő volt látni, ahogy a történet kibontakozik, és megérteni, hogy cikksorozatunk és filmünk milyen sok áldozatra gyakorolt hatást. Ugyanakkor megdöbbentő, hogy a papi molesztálás még mindig aktuális probléma húsz év elteltével, és a szexuális bántalmazás általánosságban is továbbra is súlyos társadalmi kihívást jelent.

HVG: Ami továbbra is probléma, hogy miként kezelik az intézmények a helyzetet. Magyarországon például a köztársasági elnök megkegyelmezett egy gyermekotthonban történt pedofilbotrány érintettjének. A püspökkari titkárnak pedig azért kellett lemondania, mert segített elegyengetni pedofilgyanús ügyeket. Önök milyen intézményi ellenállásba ütköztek a történet feltárása során?

Matt Carroll: Tíz évvel a cikkünk előtt volt egy másik botrány Bostonban: kiderült egy Porter nevű atyáról, hogy rengeteg gyereket molesztált. Sokat írtunk róla, de nagy ellenállásba ütköztünk, mert nem voltak dokumentumaink, amik bizonyították volna az áldozatok beszámolóit, így csak két egymásnak ellentmondó nyilatkozatunk volt. Idővel már nem hatotta meg annyira az embereket az eset és elkezdtek minket hibáztatni, hogy katolikus támogatottságú lapként hogyan járathatjuk le az egyházat. A helyzet odáig fajult, hogy az olvasóink lemondták az előfizetéseiket, fontos hirdetőket veszítettünk el és még a szerkesztőség előtt is tüntettek ellenünk. Ez hatalmas megosztottságot szült, az emberek ötven százaléka hitt az áldozatoknak, míg a másik felük a papnak adott igazat.

HVG: 2002-ben viszont sikerült dokumentumokkal is alátámasztani az írásukat.

Matt Carroll: Sikerült és szerencsére nagyon egyértelmű bizonyítékokat szereztünk meg, amiket maga a püspök vagy a bíboros írt alá. Ráadásul több irat vallomást is tartalmazott, például, hogy Smith atya zaklatott egy fiút, ezért áthelyezték egy másik plébániára, de nem árulták el az új plébánosnak, hogy mi történt az előző helyen, ami további molesztáláshoz vezetett. Azáltal, hogy az emberek a saját szemükkel láthatták az iratokon keresztül, hogy mi zajlik a színfalak mögött, teljesen más lett a szituáció: már a bostoniak 99 százaléka haragudott az egyházra és csupán egy százalék a Globe-ra, vagyis a hírnökre.

HVG: Tehát az egyház nem tett kísérletet arra, hogy elkerülje vagy megakadályozza az újság megjelenését?

Matt Carroll: Nem, mert igazából meg voltak zavarodva. Egy héten belül Law, a bíboros sajtótájékoztatót tartott, és bocsánatot kért a történtekért. De addigra már elindult a cunami, így egy szimpla bocsánatkérés nem volt elég.

A HVG cikkének megjelenését követően a törvényhozók és az amerikai katolikus egyház több konkrét intézkedést hozott. A törvényhozók különböző jogszabályokat dolgoztak ki, amelyek célja a katolikus egyházon belüli visszaélések átláthatóságának növelése és a sértettek jogainak védelme volt. Emellett különféle bizottságok alakultak, amelyek a visszaélések kivizsgálására és megelőzésére összpontosítottak. Az amerikai katolikus egyház is reagált: több püspökség közzétette a visszaélés áldozatainak támogatására irányuló programjait, valamint szigorította a belső szabályozásokat, hogy jobban védje a közösséget. A cikk hatására az egyház vezetése elkötelezte magát a nyílt párbeszéd mellett, és egyre több fórumon kezdték el a visszaélések megelőzésének fontosságáról beszélni.

Matt Carroll: Egyrészt az egyház megszabadult rengeteg bántalmazó paptól, ezen a mai napig dolgoznak. Másrészt sokkal szigorúbb szűrést alkalmaznak azokkal szemben, akik pappá akarnak válni. Illetve a jog terén is lényeges előrelépés történt: korábban mindössze 2-3 évük volt jelenteni a rendőrségen az áldozatoknak, hogy bántalmazták őket. Egy megtört 12 éves fiúnak, aki teljesen traumatizálódott, nincs ilyenhez lélekjelenléte. Néhányuk csak akkor tudott szembenézni az eseményekkel, amikor megjelent a cikkünk és már 40 évesek voltak. Ekkor megpróbáltak pert indítani, de a bíróság azt mondta, hogy már elévült az esetük. Azóta meghosszabbították azt az időszakot, amíg be lehet nyújtani a keresetet.

Ezen kívül az állami szintű intézkedések is jelentős hatással voltak rám. Például a gyerekekkel foglalkozó edzők számára kötelezővé tették, hogy ellátogassanak a helyi rendőrségre, ahol ujjlenyomatot vesznek tőlük, és ellenőrzik a bűnügyi nyilvántartásukat. Mivel baseball-edzéseket tartottam, nekem is részt kellett vennem ebben az eljárásban a cikkünk következményeként.

Az HVG cikke szerint az említett intézkedéseket abban az évben implementálták, amikor a cikk is napvilágot látott.

Matt Carroll: Nem vagyok biztos benne, hogy pontosan melyik évben zajlott, mivel egy hosszabb, több évig elhúzódó folyamat része volt. De nem sokkal azután, hogy a történetet nyilvánosságra hozták.

Ez különösen figyelemre méltó, hiszen Magyarországon csupán idén, több mint két évtizeddel később léptek életbe ehhez hasonló jogszabályok.

Matt Carroll szavai szerint úgy tűnik, hogy mi előrébb tartunk, de az Egyesült Államokban még mindig rengeteg megoldásra váró feladat áll előttünk. Tavaly például egy San Franciscói egyházmegye csődöt jelentett, mivel több mint 500, egyházi tisztviselők által elkövetett gyermekbántalmazással kapcsolatos per volt folyamatban ellenük. A jelenlegi jogszabályok értelmében a csőd miatt minden jogi eljárást megszüntetnek az érsekséggel szemben, így a bántalmazás áldozatai pereskedés nélkül juthatnak kártérítéshez. Megdöbbentő, hogy húsz év elteltével még mindig ilyen történetekről kell diskurálni.

HVG: Már többször szóba kerültek az áldozatok. A nyomozás során mit tapasztaltak, hogyan befolyásolta a gyermekkori bántalmazás az érintetteket?

Matt Carroll: Sajnos a öngyilkosságok száma aggasztóan magas. Különösen emlékezetes számunkra egy férfi, akit kiemelten bemutattunk a történeteink során. Körülbelül egy évvel az első cikk megjelenése után még aktívan részt vett sajtókonferenciákon, ám tragikus módon, mindössze harmincévesen véget vetett az életének. Ezzel szemben vannak olyan pozitív példák is, amelyek reményt adhatnak. Egy nyolcvanas éveiben járó áldozat felkeresett minket, és elmesélte, hogy 1928-ban a papja elvitte egy tóhoz, ahol molesztálta. Annyi idő elteltével is élénken emlékezett a levelek zizegésére és a napfény csillogására a vízen, mintha csak tegnap történt volna. Ő a szerencsések közé tartozik, hiszen teljes életet élt, házasságot kötött és családot alapított. Ez is mutatja, hogy a traumák hatása rendkívül változatos lehet: míg egyesek képesek voltak újjáépíteni az életüket, mások a drogok, alkohol és egyéb önpusztító viselkedések felé fordultak, hogy elviseljék a múltjukat.

HVG: A film is kitér az abúzus hatásaira és konkrét történeteket is említ, de a könyv még árnyaltabban mutatja be az eseményeket. Néhány történet hihetetlenül tragikus.

Matt Carroll: Egy alkalommal beszélgettem egy sikeres üzletemberrel, akinek gyermekkora nem volt éppen zökkenőmentes. Vallásos iskolájában egy rend tagjai molesztálták őt, és az évek múlásával sem tudta elfelejteni a történteket. Amikor értesült arról, hogy az egyik bántalmazója elhunyt, úgy döntött, részt vesz a temetésén. Az volt a célja, hogy saját szemével lássa a koporsóban fekvő férfit, és ezzel lezárja a múltját; meg akarta győződni arról, hogy többé senkit sem bántalmazhat. Később a férfi saját vállalkozást indított, hogy elkerülje a hatalmi visszaéléseket, és ezzel új, független életet kezdjen.

Bostonban néhány hónap alatt több száz visszaéléses esetet tárt fel a hatóság, ami rávilágít arra, hogy az ilyen jellegű problémák gyakran rendszerszintűek, és nem csupán egyedi incidensekről van szó. Az egyházmegyék, amikor szembesülnek a visszaélésekkel, hajlamosak arra, hogy azokat elszigetelt eseteknek tekintsék, mintha máshol nem történhetne hasonló. Jelenleg Kalocsán is ez a helyzet, ahol a hatóságok és az egyház próbálják elkerülni a probléma mélyebb vizsgálatát. Magyarország számára az amerikai tapasztalatok fontos tanulságokat hordoznak. Az egyik legfontosabb, hogy a hatalommal való visszaélés nemcsak egyes intézményekben, hanem szélesebb körben is előfordulhat, és hogy a problémák kezelése nem elegendő, ha csak a felszínt kapargatjuk. A nyitott és átlátható vizsgálatok, valamint a felelősségre vonás kulcsfontosságúak a bizalom helyreállításában. Ezen túlmenően Magyarországnak érdemes lenne olyan megelőző intézkedéseket bevezetnie, amelyek segítenek az ilyen visszaélések korai felismerésében és kezelésében. A közvélemény tájékoztatása, a támogató szolgáltatások elérhetősége, valamint a független vizsgálatok biztosítása mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a hasonló esetek ne ismétlődhessenek meg, és hogy a hatalommal való visszaélés ne maradjon büntetlenül.

Matt Carroll megfigyelése szerint a nyilvánosság szerepe rendkívül fontos. Elengedhetetlen, hogy felfedjük a történteket és hozzáférjünk a szükséges dokumentumokhoz. Ugyanakkor türelemre van szükség, mivel az egyház nem napokban vagy években, hanem évszázadokban gondolkodik. Hosszú múltra tekint vissza, számos kihívással kellett már szembenéznie, és megtanulta, hogy kivárja, amíg az emberek kedélyei megnyugszanak. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy jogi eszközökkel nyomást gyakoroljunk, támogassuk az embereket a törvény védelmében, és bevonjuk a médiát is. Csak így érezheti az egyház, hogy cselekvésre van szükség. Ha kitartóan küzdünk minden egyes lépésért, akkor van esély a valódi változásra.

A kérdés, amely 2002-ben talán nem kapott akkora figyelmet, mára jelentőségteljesebb lett. A pedofília, mint politikai fegyver, komoly kihívások elé állítja a társadalmat. Magyarországon már előfordultak olyan esetek, amikor kormánykritikus LMBTQ közösségi tagokat próbáltak lejáratni ezzel a súlyos vádaskodással. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a mesterséges intelligencia (MI) fejlődése lehetővé teszi a manipulált tartalmak készítését, amelyekkel könnyedén torzíthatják a valóságot. Ebben a kontextusban valóban nehezebb feltárni és megvitatni egy ilyen érzékeny témát? Az igazság keresése és a társadalmi diskurzus fenntartása ma már sokkal komplexebb kihívás, mint valaha.

Matt Carroll: Az MI világszerte hatalmas kérdőjelet jelent az újságírók, politikai döntéshozók és a közönség számára egyaránt, mivel rendkívül egyszerűvé teszi a félrevezető információk előállítását. Ez a jelenség jelentősen megnehezíti az eligibilitást az információk tengerében, még újságíróként is. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a fogyasztók egy része már átlát a trükkökön. Jó példa erre az internetes csalások világa, amelyeknek húsz évvel ezelőtt sokkal több áldozata volt. Bár ma is léteznek ügyes adathalászok, a fiatalok egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a gyanús üzenetek gyakran átverések. Remélhetőleg a közönség egyre inkább felismeri, hogy az MI által generált tartalmakkal is óvatosan kell bánni. Jelenleg azonban nem elképzelhetetlen, hogy egy politikusról készült hamis felvétel könnyedén elérje a közösségi média platformjait.

HVG: Történt már hasonló az Egyesült Államokban?

Matt Carroll: Bár konkrét politikai eset nem jut eszembe, de már most is találkozhatunk olyan helyzetekkel, ahol mesterséges intelligenciát használnak arra, hogy például Elon Musk hangját manipulálják, ezzel átverve embereket. Egy régi beszédét vették alapul, majd finomhangolták a szájmozgását, így az tűnik fel, mintha azt állítaná, hogy bárki, aki nála fektet be, három hét alatt megduplázhatja a vagyonát. Sajnos sokan bedőlnek ennek a csalásnak. Ez a jelenség nem befolyásolja a zaklatási ügyek felderítését, de jól mutatja, hogy időre van szükség ahhoz, hogy az emberek mélyebben megértsék a mesterséges intelligencia által generált tartalmak veszélyeit.