A mesterséges intelligencia révén új megközelítések születtek a holt-tengeri tekercsek tanulmányozásában.
A holt-tengeri tekercsek egy részét 1947-ben egy beduin pásztor találta meg Kumrán egyik barlangjában, eddig összesen körülbelül 900 tekercs került elő a Holt-tenger közelében lévő barlangokból. A papirusz- és pergamentekercseken döntő többségében héber nyelvű szövegek szerepelnek, de előfordulnak arámi és görög nyelvűek is. A tekercsek, amelyek a korábbi vizsgálatok szerint időszámításunk előtti harmadik és az első évszázad között keletkezhettek, tartalmazzák a teljes Ótestamentumot, de apokrif szövegek is kerültek rájuk, írja a Telex.
A kutatás élén álló Mladen Popović megállapította, hogy bizonyos tekercsek valószínűleg abban az időszakban készültek, amikor a szerzőjük élt, tehát nem csupán évszázadokkal később keletkezett másolatokról van szó. Bár nem állítják, hogy ezek a tekercsek a szerzők eredeti kéziratai lennének, elképzelhető, hogy olyan másolatokról van szó, amelyek még az életük alatt készültek. Popović úgy véli, hogy az újonnan szerzett ismeretek fényében érdemes lehet újraértékelni mindazt, amit eddig az ókori Júdea írásbeliségéről tudtunk. Valószínű, hogy a írásos hagyomány már a Júdea függetlensége előtt megjelent, amikor a területért különböző birodalmak harcoltak.
A kutatók először 27 különböző tekercsből származó kézirat kormeghatározását végezték el radiokarbonos módszerrel. Ezt követően egy mesterséges intelligencia rendszert fejlesztettek ki, amely a különféle kézírási stílusokat összekapcsolta 24 tekercs dátumaival. A fennmaradó három kézirat datálásához ezt a rendszert használták, és megállapították, hogy a kapott eredmények összhangban állnak a radiokarbonos kormeghatározás által megadott időpontokkal, körülbelül 30 év pontossággal tudták megbecsülni a dátumokat.
