Az angol eutanázia-vitából számos tanulságot vonhatunk le, amelyek mélyebb megértést nyújtanak az etikai, jogi és társadalmi kérdések terén. Először is, a vita rávilágít arra, hogy az élet vége, valamint a szenvedés enyhítése körüli döntések rendkívül öss

Az elmúlt másfél évben a hazai közbeszéd fontos témájává vált az eutanázia, vagyis a "kegyes halál", amelynek Karsai Dániel nevével fémjelzett eutanáziaper adott aktualitást. A heves érzelmeket kiváltó probléma nem politikai, azaz jobb- vagy baloldali kérdés, hanem inkább morális döntés, amelyhez elengedhetetlen az emberek világos tájékoztatása. A témáról Bakos Marcell, az Axioma Központ kutatója fejtette ki véleményét.

November 29-én a brit parlament alsóháza jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely lehetőséget biztosítana az orvosok számára, hogy halálos szereket írjanak fel súlyosan beteg pácienseiknek, lehetővé téve ezzel számukra az életük végérvényes befejezését. E lépéssel Anglia közelebb került ahhoz a radikális nézőponthoz az öngyilkosság és az orvos-páciens kapcsolat terén, amelyet csupán néhány állam fogadott el eddig. Bár a javaslat támogatói a sikeres előrehaladásról beszélnek, a tervezetnek még egy további szavazáson át kell esnie, és több képviselő is kifejezte, hogy nem biztos a javaslat melletti végső álláspontjában.

Az utóbbi másfél év során Magyarországon egyre inkább előtérbe került az eutanázia témája, amit a strasbourgi bíróság is megvizsgált, sőt, a népszavazás lehetősége is felmerült. Éppen ezért fontos, hogy figyelemmel kísérjük a brit fejleményeket, hiszen nem lehet kizárni, hogy a jövőben mi is hasonló dilemmákkal nézünk szembe.

Elsődlegesen fontos megértenünk, hogy az eutanázia problémája nem csupán politikai spektrumokhoz kötődik, legyen szó akár jobboldali, akár baloldali nézőpontokról.

Ha megvizsgáljuk az angol szavazást, a következőt látjuk: a konzervatívok 19%-a, a munkáspárt 58%-a, a reform párt 60%-a, a liberális demokraták 85%-a és a zöldek 100%-a voksolt igennel. Sőt, a jelenlegi szocialista kormány egészségügy minisztere és igazságügy minisztere is kifejezte, hogy nem támogatja a törvényt. Előállt továbbá az a különös helyzet is, hogy míg a baloldali Jeremy Corbyn nem szavazta meg a javaslatot, addig a magát konzervatívnak valló Rishi Sunak, igen. J.K. Rowling liberális létére nem ért egyet a javaslattal, míg a névleg konzervatív David Cameron igen. Magyarországon is hasonlóra következtethetünk, ugyanis egy felmérés szerint a magyarok 91%-a támogatja az aktív eutanáziát, és egészen biztos, hogy a magyaroknak nem csak 9%-a vallja magát konzervatívnak.

Ebből két fontos következtetést vonhatunk le. Először is, az eutanázia ellen irányuló küzdelem során nyitott ajtót találhatunk liberális vagy szocialista nézeteket valló egyének részéről is, amennyiben sikerül meggyőzni őket arról, hogy az eutanázia nem a közszolgáltatások színvonalát emeli, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenti azt. Ez a gyakorlat nem fejleszti, hanem éppen megszünteti a végstádiumban lévő betegek ellátását. Másodsorban, a konzervatívok számára elengedhetetlen, hogy olyan bioetikai érvekkel rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik számukra az emberi méltóság védelmét. Ehhez azonban elengedhetetlen a keresztény közösség aktív részvétele, hiszen a bioetika valódi és koherens alapja a kinyilatkoztatás tanítása.

Fontos észben tartanunk, hogy az eutanáziát támogató érvek gyakran érzelmi síkon mozognak, és ezzel jelentős hatást gyakorolnak a közvéleményre. Ezen csoport tagjai különleges figyelmet fordítanak a szóhasználatukra: olyan kifejezéseket alkalmaznak, mint a "halálba segítés", "asszisztált öngyilkosság" vagy David Cameron szavaival élve "halál megrövidítése". E fogalmakat a könyörületesség és az emberi méltóság kereteibe helyezik, ezáltal manipulálva a közönség érzéseit. Továbbá, az üzeneteik erősítésére gyakran tragikus személyes történeteket használnak fel, amelyekkel könnyen megérinthetik az embereket: ilyen például Sue Rodriguez Kanadában (ALS), Brittany Maynard az Egyesült Államokban (rák), vagy Karsai Dániel Magyarországon (ALS). Ha valaki nem mélyed el az eutanázia összetett kérdéskörében, akkor még a legjobb szándékkal is – sokszor valóban őszinte empátiából fakadóan – könnyen a támogatók táborába kerülhet.

A különböző érzékeny témákhoz hasonlóan az eutanázia ügyét is körültekintően kell kezelni, és elengedhetetlen a közvélemény megfelelő tájékoztatása. Dr. Calum Miller, az oxfordi kutató-orvos arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi tervezet csupán azok számára tenné lehetővé az asszisztált öngyilkosságot, akik halálos betegségben szenvednek, és várhatóan hat hónapon belül elhunytak. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szabályozás idővel valószínűleg bővülni fog. Ha a szenvedés enyhítésére a halál egy vonzó alternatívaként jelenik meg, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy miért ne nyitnánk meg ezt a lehetőséget azok előtt is, akik potenciálisan éveken át szenvedhetnek? A tervezet logikája éppen ezt sugallja. Előfordulhat, hogy a bíróságok ezt a bővítést támogató döntéseket hoznak, mint ahogyan azt Kanadában is láthattuk, ahol a szabályozás diszkriminatívnak bizonyult. A fokozatos kiterjesztés pedig a legsebezhetőbb csoportokat sodorhatja veszélybe. Oregon például, amelynek szabályozását az angol javaslat kidolgozásakor alapul vették, lehetővé teszi az anorexiával küzdők számára is az eutanázia igénylését. Ráadásul a törvényi keretek, amelyek a kérelmek elbírálására szolgálnak, nem tűnnek meggyőzőnek: noha két orvosnak kell egyetértenie a kérvény jóváhagyásával, az első orvos szabadon választhatja meg a másodikat.

Bár az eutanázia témája rendkívül intenzív érzelmeket generál, még mindig van esély arra, hogy Anglia megőrzi a természet és a keresztény emberi értékek alapjait. Ezt a Lordok Háza 1992-es határozata is tükrözi, amely világosan kifejezi ezt a hozzáállást.

"Nincs elegendő ok arra, hogy a társadalom gyengítse a szándékos emberölés tilalmát, amely a jog és a társadalmi kapcsolatok sarokköve. Az egyedi esetek nem alapozhatnak meg észszerűen egy olyan politikát, amelynek ilyen súlyos és széles körű következményei lennének. Az eutanázia kérdése olyan kérdés, amelyben az egyén érdekei nem választhatók el a társadalom egészének érdekeitől."

Bakos Marcell, az Axioma Központ kutatójának jegyzete