Azt hallottam, hogy Önök mégis úgy vélik, hogy engem hülyének néznek?
"Ahogy megígértem, együtt étkezem a kórházak vezetőivel, pontosan ugyanazt az ételt fogyasztva, amit a betegek kapnak!" - ezzel a szlogennel jelentette be nemrég Alexandru Rogobete egészségügyi miniszter, hogy kórházi látogatásai során együtt ebédel az intézményvezetőkkel, és állítása szerint pontosan azt az ételt fogyasztja, amit a páciensek kapnak nap mint nap. A tárcavezető július 11-én a Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Klinikai Kórházban járt. Bocsánat, nem: egy Michelin-csillagos étteremben, amely kórházként fungál.
A miniszter nem csupán szavakkal, de fotókkal is illusztrálta az üzenetét: gondosan tálalt, színes, étvágygerjesztő fogások, többek között sült lazac zöldségágyon, friss salátával és ropogós kenyérrel. A menzára aligha emlékeztető fogások alapján egy Michelin-csillagos konyhát is sejthetnénk a háttérben - nem pedig egy állami fenntartású kórház kifáradt konyháját. Megjegyzem: alig egy hónapja feküdtem az említett kórházban, azóta Gordon Ramsay főz a konyhán?
Tisztelt Miniszter Úr! A helyzet valójában eltér attól, ahogyan azt sokan látják. Sőt, mondhatni, hogy merőben más.
Számos beteg - köztük e cikk szerzője is - fotókkal tudja bizonyítani, hogy a kórházi menü sokszor kimerül egy vizes, ízetlen főzelékben, megkérdőjelezhető állagú, húsnak nevezett valamikben, száraz kenyérben vagy épp hideg, zsíros levesekben. A miniszter "azonos menüje" még csak köszönőviszonyban sincs azzal, amit az egyszerű betegnek nap mint nap el kell fogyasztania. A látogatási menü természetesen más... Hát nem egyszerű beteg érkezett... mosogatólevet nem fognak Önnek tálalni, ezt ugye tudja? Ön megenné, amit az alábbi fotókon lát, tisztelt Miniszter Úr? Én kénytelen voltam elfogyasztani. Elfogyott a hal az érkezésemre.
A Rogobete által közzétett fényképek és nyilatkozatok egyaránt felháborítóak és cinikusak. A miniszter kommunikációs stratégiája, miszerint „ugyanazt eszi, mint a betegek”, szinte személyes ígéretet jelent a kórházi ellátás színvonalára nézve - miközben jól tudja (vagy tudnia kellene), hogy az átlagos beteg tapasztalatai ég és föld távolságra vannak attól, amit ő bemutat. Nem az a probléma, hogy Alexandru Rogobete lazacot fogyaszt a Michelin-csillagos kórházunk éttermében. Sőt, valószínűleg a hétköznapi emberek számára a lazac látványa csak egy akváriumban valósulhat meg, hiszen a legtöbben nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Az igazi gond az, hogy milliók élnek napi 20 lej körüli jövedelemből, amelyből az egész napos kórházi étkezésüket kellene fedezniük - reggelitől vacsoráig. Ha a lazac valóban minden beteg számára elérhető lenne, akkor talán nem lenne luxus. De így csupán egy szépített kirakatkép, amely éles ellentétben áll a valósággal, amellyel sokan szembesülnek.
"Ahol az igazgatás elkötelezetten dolgozik, és a betegek iránti tisztelet áll a középpontban, ott a folyamatok gördülékenyen zajlanak" - fogalmaz Rogobete. Tisztelt Miniszter Úr... Kérem...
A tárcavezető talán őszintén hiszi, hogy a látogatása előtt előkészített reprezentációs menüből származó falatok valódi képet tükröznek a helyzet valóságáról? A délibáb nem költözik át Marosvásárhelyre a Hortobágyról. Vagy lehet, hogy éppen ellenkezőleg: tisztában van vele, hogy mindez csupán egy színjáték, ahol a cél nem más, mint a közvélemény megnyugtatása - miközben a rendszer dolgozói és a gyógyulásra vágyó betegek nap mint nap szenvednek az alulfinanszírozottság és a közöny következményeitől?
Ha valóban változást akarunk, akkor nem szimbolikus lazacokat kell enni kamerák előtt, hanem valódi reformokat véghezvinni - konyhákon, beszállítói rendszerekben és mindenekelőtt a hozzáállásban.
Miniszter Úr! Jó étvágyat a többi kórházban, de kérem, Facebook-oldalán hagyja jóvá a hozzászólásban a fotók csatolását. De ha nem teheti meg, csodálja a saját fotóimat újságunk hasábjain. Jó egészséget!
