Orbán Viktorék nem kerülhetnének a szerencsejátékok közelébe.

Főszerkesztői jegyzet: A kormány gazdasági előrejelzései mindig is vitatott kérdéskörnek számítottak. Évről évre, a tervezett növekedési ütemek gyakran messze elmaradnak a valóságtól, és a kérdés, hogy miért pont most sikerülne a célzott gazdasági fejlődés, egyre égetőbbé válik. 2024-re vonatkozóan számos tényezőt érdemes mérlegelni. A globális gazdasági helyzet, a nemzetközi piaci hullámzások, a belpolitikai döntések és a váratlan események mind-mind befolyásolják a gazdasági növekedést. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nehéz elképzelni, hogy a kormány ezúttal pontosan eltalálja a növekedési ütemet. A kérdés azonban nem csupán az előrejelzések pontosságáról szól, hanem arról is, hogy milyen stratégiákat alkalmaz a kormány a gazdasági stabilitás és növekedés érdekében. A következő évben a fenntartható fejlődés, az innováció és a digitalizáció kulcsszerepet játszhatnak. Ha a kormány képes lesz megfelelő intézkedéseket hozni és a gazdasági környezetet támogatóan alakítani, talán valóban sikerülhet a kitűzött célokat elérni. Összességében a 2024-es év sok kihívást és lehetőséget tartogat. Kérdés, hogy a kormány tanul-e az előző évek hibáiból, és képes lesz-e a gazdaságot egy új irányba terelni? Az eredményekből idén is tanulhatunk, és bízunk benne, hogy a jövőbeli előrejelzések pontosabbak lesznek, mint valaha.

A politikusok világa gyakran nem a valóság tükre, hanem inkább egyfajta színpad, ahol a meggyőző érvek és a populáris narratívák dominálnak. Az emberek előtt nem mindig a tények, hanem a meggyőzés ereje áll, és ez nem mentesíti őket az igazmondás felelőssége alól. Még ha néha a szavak játékával próbálják is elterelni a figyelmet, a valóság kegyetlenül visszaüthet, ha a távolság túl nagy a szavak és a tények között. Azok a bizonyos "szörnyű tények" pedig mindig ott leselkednek a háttérben, készen arra, hogy leleplezzék a túlzott ábrándozást.

7 százalék. Emlékezhetünk Matolcsy György 2009 áprilisában elhíresült gazdasági növekedési prognózisára. Az akkor (még) ellenzékben lévő Fidesz közgazdasági tótumfaktuma 2013-14-re tartotta elérhetőnek ezt az éves ütemet. Ám a két évben együttesen nem jött ki ekkora szám, a 2013-as 2 százalékot 2014-ben 4,3 követte.

Egészen 2021-ig kellett várnunk arra, hogy a bruttó hazai termék (GDP) éves növekedése hetes számjeggyel kezdődjön. Ez az esemény 1995 óta nem fordult elő, és az eddigi legmagasabb érték, 5,6 százalék, 2018-ra datálódik. Fontos azonban megemlíteni, hogy ehhez a kedvező eredményhez egy alacsony bázis is hozzájárult, amelyet a Covid-világjárvány 2020 márciusában bekövetkezett robbanása teremtett meg. Ennek következtében abban az évben a gazdaság 4,3 százalékkal zsugorodott, így a két év alatt összesen mindössze 2,8 százalékos növekedésről beszélhetünk.

Úgy tűnik, a 7-es a fideszesek kedvenc száma (ha már a 8-as nem lehet - például azt Matolcsy balszerencsésnek tartja, olyannyira, hogy amikor 2013-ban a Magyar Nemzeti Bank elnöke lett, még az addig két számjegyből álló lakcíméből is kivette, így azóta a jegybank már csak a budapesti V. kerületi Szabadság tér 9. alatt székel).

Az újabb hetest Orbán Viktor friss közgazdasági tanácsadója, Nagy Márton javasolta 2021 elején, mint 2022-re vonatkozó előrejelzést. Ez az előrejelzés már sokkal reálisabbnak tűnt, mivel nem egy negatív kiindulási pontra épült. Gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha a 2021-es 7,1 százalékos növekedés után újabb 7 százalékos bővülés következett volna be a GDP terén... Valószínűleg komoly lépéseket tehettünk volna a nyugat-európai országokkal szembeni lemaradásunk csökkentésére.

De nem így történt. Legyünk azonban igazságosak: az orosz-ukrán háború kitörését nem lehetett előrelátni (legfeljebb csak tartani tőle). Nem csoda, hogy az egy csapásra szertefoszlatta a nagyobb növekedési álmokat. Ehhez képest még meg is süvegelendő a plusz 4,3 százalékos végeredmény.

Bár a tavalyelőtti negyedévek során folyamatosan csökkenő számokat tapasztalhattunk (a 2022. január-márciusi 8%-os növekedéssel szemben az október-decemberi időszakban már csupán 0,4%-os emelkedést mértünk), ezek a tendenciák már korábban is jelezték a közelgő nehézségeket.

Mindezek fényében Nagy Márton 1,5 százalékos 2023-as prognózisa meglehetősen optimistának tűnt. Különösen, hogy a 2022. tavaszi országgyűlési választások megnyerése érdekében az embereknek kiszórt mintegy 2000 milliárd forint nagy része elköltődött, aminek döntő szerepe volt az infláció európai uniós rekordszintre (25,7 százalék!) ugrásában. Az emberek fogyasztási muníciója tehát leapadt, miközben a másik fő növekedési tényező, a beruházások szintje is zuhant, miután részben a visszaesett piaci kereslet, részben a kormányzati projektek visszafogása miatt jóval kevesebb megrendelés futott be a termelővállalatokhoz.

Megérkezett a gazdaságok rémálma, a recesszió. A várva várt 1,5 százalékos növekedés helyett a hazai GDP a tavalyi évet 0,9 százalékos csökkenéssel zárta.

Na de majd 2024-ben! Míg 2023 a magas bázis miatt az infláció csökkentésének éve volt (ami nem éppen óriási teljesítmény!), addig az idei esztendőt Orbán Viktor a gazdasági növekedés újraélesztésének évévé nyilvánította.

Gazdaságfejlesztésiből immár nemzetgazdaságivá avanzsált minisztere, Nagy pedig számszerűsítette is a célokat: 4 százalék. Amiből aztán az idő előrehaladtával és az adatok nyilvánosságra kerülésével lett 2,5, majd 2, végül 1,5, de már lehetett hallani a "csak kerüljük el a recessziót" kijelentést is. Nem sikerült, a GDP egymást követő két negyedévben, a másodikban és a harmadikban is csökkent.

Orbán Viktorék azonban láthatóan nem tanulnak a tapasztalatokból. „Ha tavaly nem sikerült elérned a kitűzött növekedési célokat, akkor idén tedd meg!” - hangoztatta a miniszterelnök magabiztosan, alig három nappal karácsony előtt, a megszokott nemzetközi sajtótájékoztatóján.

Az előző időszakokhoz viszonyítva most egy lényeges változás történt. A kormány nem csupán egy konkrét számot, hanem egy szélesebb sávot (3-6 százalék) határozott meg a gazdasági növekedési célkitűzésként. Ez a szokatlanul tág tartomány azt sugallja, hogy talán Orbánék körében is felsejlik egyfajta bizonytalanság a jövővel kapcsolatban, amely nem is tűnik elhanyagolhatónak.

Egy dologban azonban semmi újdonság nem rejlik a napfény alatt. A magyar kormányon kívül sehol máshol a világban nem található olyan szereplő, aki akár a 3-6%-os sáv alsó határához közelítő GDP-növekedést prognosztizálna. Még a legbátrabb optimisták is legfeljebb 2,5%-os bővülést tartanak reálisnak.

A politikai figura gyakran nem a valósággal, hanem a meggyőzés művészetével operál, hogy hatást gyakoroljon a közvéleményre. Azonban az utóbbi időszakban, különösen Magyar Péter üstökösszerű megjelenése óta, a Fidesz számára a légből kapott állításoknak új, eddig nem tapasztalt súlya lehet.