Pénzfeldobással is elnyerhető a Nobel-díj - persze nem a valódi, de a szórakozás kedvéért ez is megteszi!

Az Alfred Nobel nevével fémjelzett híres díj különleges változatát Marc Abrahams, egy amerikai szatirikus magazin főszerkesztője álmodta meg. Az Ig Nobel-díj olyan kutatóknak és felfedezőknek jár, akik olyan eredményekkel rukkoltak elő, amelyek először mosolyt csalnak az arcokra, majd mélyebb gondolkodásra inspirálják az embereket.

Persi Diaconis, a görög gyökerekkel rendelkező amerikai matematikus, és az általa vezetett tudósok csapata az Ig Nobel-díjat azzal érdemelte ki, hogy kidolgozták a pénzfeldobás valószínűségi képletét - számolt be róla az Iflscience. Konkrétan egy olyan matematikai egyenletet alkottak, amely lehetővé teszi, hogy meghatározzuk, milyen eséllyel fordul a feldobott pénzérme egyik vagy másik oldalára.

Nem tűnhetett bonyolult feladatnak – gondolhatnánk –, hiszen az érmék, mint tudjuk, mindkét oldalukra egyenlő eséllyel esnek. A valószínűség tehát látszólag 50:50. Ám ez a megállapítás nem teljesen helytálló. Egy ambiciózus kísérlet során 48 önkéntes vállalkozott arra, hogy érméket dobáljanak, és nyomon kövessék, hányszor landolnak az egyik, illetve a másik oldalon. Negyvenhat különböző érmét használtak, összesen 350 757 dobást végeztek, és az eredmények valóban meglepő következtetéseket sugalltak.

Az érmék dobásának eredményei alapján megfigyelhető, hogy az esetek közel 51 százalékában (konkrétan 50,8 százalék) az érmék felső oldala megegyezett azzal, amelyik a feldobás pillanatában volt.

A Diaconis-modell alapján a precesszió jelensége miatt a feldobott érme a levegőben hosszabb időt tölt azzal az oldalával felfelé, amelyik eredetileg is felül volt az elhajításkor. Ennek következtében a kutatók megfigyelték, hogy az érme valószínűsége nagyobb arra, hogy ugyanazzal az oldallal érkezzen a földre, mint amellyel elindult.

A kutatások során egy érdekes felfedezésre bukkantak: az érmefeldobások eredményeit alaposabban megvizsgálva kiderült, hogy a pénzdarab feldobásának módja is jelentős hatással van az eredményre. Egyes egyéneknél megfigyelhető, hogy a pénzérme sokkal gyakrabban landolt a feldobás pillanatában a "nyerő" oldalával felfelé, míg másoknál ez a jelenség ritkábban fordult elő. Ez arra utal, hogy a dobás technikája és a dobó személye nem elhanyagolható tényezők a véletlenszerűség látszólagos törvényszerűségeiben.

Lehet, hogy ez a százalékos eltérés nem tűnik soknak, de idővel mégis csak előnyhöz vezethet.

Ha valaki fej vagy írást játszik, és ezt a játékot ezer dobás során folytatja, akkor hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ha mindig a pénz feldobásánál a felső oldalra tesszük a fogadást, akkor jelentős előnyre tehetünk szert. Tegyük fel, hogy minden egyes fogadásunk tétje száz forint. Ezer dobás után a nyereségünk már 1900 forintra rúg, ami szembetűnő profitot jelent a kezdeti befektetéshez képest.

Tehát a pénzfeldobás korántsem olyan semleges módszer a döntések meghozatalában, mint ahogyan azt eddig hittük.

A kutatók ajánlása szerint, ha a döntés súlya vagy az írás jelentős, érdemes úgy feldobni az érmét, hogy a két oldal közül egyik se legyen látható.