Popély Gyula: Az Egyedülálló Szellem Írása Popély Gyula nem csupán egy név, hanem egy igazi intézmény a maga nemében. Az ő története nem csupán a számok és tények világában bontakozik ki, hanem egy olyan különleges utazás, amely során a kreativitás és az

Dr. Popély Gyula, a neves történész és egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, kétségkívül ismert név az olvasók körében. Az elmúlt évtizedek során írt jelentős művei nemcsak hogy alapműveknek számítanak, de elengedhetetlen részei a magyar történeti kutatásoknak is. Munkásságának hatása messze túlmutat a tudományos közéleten, hiszen írásai széles körben elismertek és hivatkozott források a történettudomány területén.

Mégis sokan úgy érzik, hogy keveset tudnak róla, és ennek nem az az oka, hogy visszahúzódó személyiség lenne, aki kerüli a nyilvánosságot. Éppen ellenkezőleg, életének jelentős részét a közösség szolgálatának szentelte, és a rendszerváltást követő első évtizedben aktívan részt vett a felvidéki magyar politikai élet alakulásában. Az 1990-es évek elején Prágában parlamenti képviselőként tevékenykedett, és ő alapította a Magyar Néppártot, amely később, 1998-ban beolvadt az Együttélés politikai mozgalomba.

Ezután főként Magyarországon tevékenykedett, 2000-től a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen tanított, ahol először dékán-helyettesi, majd rektor-helyettesi pozíciót is betöltött. 2004-ben érte el az egyetemi tanári címet. Mielőtt részletesebben bemutatnánk tudományos munkásságát, érdemes megemlíteni néhány fontosabb életrajzi adatot.

Nyolc évtizeddel ezelőtt, 1945. június 8-án Abarán látta meg a napvilágot, és a korabeli körülmények kényszerítették arra, hogy szlovák iskolába járjon. A nagymihályi gimnáziumban érettségizett 1963-ban, majd a pozsonyi Comenius Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol magyar-történelem szakon szerezte meg tanári diplomáját. Tanári pályafutását négy éven át Szencen, majd a pozsonyi magyar gimnáziumban folytatta. 1972 és 1980 között a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében aspiráns volt, ahol megszerezte a történettudományok kandidátusi fokozatát. Ezt követően, 1981-től 1990-ig a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatójaként tevékenykedett, hozzájárulva a tudományos élet fejlődéséhez.

Még a kommunista diktatúra idején jelent meg az a figyelemfelkeltő mű, amelyet a hatalom gyorsan eltüntetett a könyvesboltokból. Ez a munka a két világháború között alapított csehszlovákiai magyar tudományos intézmény, a Masaryk Akadémia, más néven Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Irodalmi Társaság történetével foglalkozott.

A következő munkájában a pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület történetének összefoglalására vállalkozott. Ezen évek alatt különféle folyóiratokban számos tanulmányt publikált, és a rendszerváltás utáni időszakban is rendszeresen megjelentek történelmi cikkek és elemzések tőle. Szlovákiában és Magyarországon egyaránt tartott előadásokat, amelyek széleskörű érdeklődést keltettek. Az 1980-as években emellett részt vett az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkájában, ami abban a politikai klímában különösen kockázatos vállalkozásnak számított.

Popély Gyula tudományos pályafutása igazán a közép-európai rendszerváltások után kezdett igazán virágzásnak indulni. 1991-ben megjelent művében, a "Népfogyatkozás" című könyvben, a két háború közötti csehszlovákiai népszámlálások részletes elemzését végezte el, különös figyelmet fordítva a kisebbségeket érintő diszkrét jelenségekre és problémákra.

E kötetek sorának záróakkordjaként jelent meg 2006-ban a "Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a visszatért Felvidéken 1938-1945" című műve. Ezzel a kiadvánnyal is kifejezte, hogy az 1919 és 1945 közötti csehszlovákiai, valamint közép-európai összefüggések képezik kutatásainak középpontját.

A kiváló történész vitathatatlanul a legalaposabb ismerője azoknak az eseményeknek, amelyek a szlovákiai magyarsággal kapcsolatosak a két háború közötti és a második világháború alatti esztendőkben. Miután az 1918-1945 közötti időszak a Felvidéken sokáig elsősorban az irodalomtörténészek és a sajtótörténettel foglalkozó kutatók terepe volt, a politikatörténet pedig a kommunista diktatúrában, ha nem is számított tabutémának, a legtöbb Csehszlovákiában megjelent dolgozat, tanulmány vagy könyv a kommunista párt szemszögéből vizsgálta a kérdéskört, ezért egyoldalú, sőt nemritkán torz képet vetített az olvasók elé. Egy teljesebb vagy objektív összefoglaláshoz először is rendet kellett teremteni a hamis állításoktól vagy féligazságoktól hemzsegő információk dzsungelében, de elmondhatjuk azt is, hogy sok esetben tiszta lappal kellett indulni, mert a kutatók látszólag fontosabbnak tűnő összefüggésekre fókuszáltak. Popély erre a feladatra vállalkozott.

Popély munkásságának egyedi és döntő jellemzője a nézőpontja és alapállása, ahogyan a tényeket és eseményeket bemutatja. Nem csupán a nyilvánvaló cselekedeteket veszi szemügyre, hanem gyakran a kimondatlan vagy elhallgatott gondolatokat is a középpontba állítja, ezzel gazdagítva az események összefüggésrendszerét. Emellett felvidéki magyar és magyarországi kollégáival ellentétben szlovák nyelvtudása lehetővé tette számára, hogy olyan dokumentumokat tanulmányozzon, amelyekhez mások csupán közvetett információkon keresztül jutottak el. Ez a nyelvi előny lehetőséget teremtett számára, hogy mélyebb és árnyaltabb képet alkothasson a történelemről és a társadalmi folyamatokról.

A szöveg egyedivé téve: A kutatás során részletesen feltérképezte az 1914 és 1945 közötti időszak csehszlovákiai magyar vonatkozásait, amelyeket több monográfiában is közzétett. Érdemes megemlíteni néhány címét, mivel ezek a művek Szlovákiában sajnos csupán egy szűk körben ismertek. A sorozat címe „Felvidék”, minden kötetet két évszám határol, amelyek az adott időszakokat jelzik. Az első kötet az 1914-1920 közötti mozgalmas, ugyanakkor a magyarság számára különösen fájdalmas éveket dolgozza fel. A második kötet alcíme: „Az első évtized csehszlovák uralom alatt”, amely az 1918-1928 közötti események összegzését tartalmazza. A harmadik kötet a 1929-től 1939-ig terjedő időszakot elemzi, ez a második évtized csehszlovák uralom alatt. Az alcímek sokakban érzelmeket ébresztenek, ám valójában csupán ténybeli megjelölései annak a helyzetnek, amelyet a csehszlovákiai magyarság, létszámának fokozatos csökkenésével – az egymillióról 700 ezerre – kénytelen volt elviselni.

2019-ben napvilágot látott könyve a kissé szokatlanul hangzó Szövetségben az ellenséggel címet kapta, és ebben az első, Tiso-féle Szlovák Köztársaság és a Magyar Királyság közötti furcsa viszonyról ír, bőségesen dokumentálva a korabeli sajtóban megjelent cikkekkel. Lényegében egy újabb Esterházy János monográfiáról is beszélhetünk, hiszen "főszereplője" tulajdonképpen a Magyar Párt elnöke, aki az adott helyzetben igyekezett elfogadható bánásmódot kiharcolni az önálló szlovák államban maradt mintegy 70 ezer magyarnak. Nem rajta múlt, hogy ez az igyekezete csak kevés eredményt hozott.

Az eddigi kötetek egyfajta összegzéseként 2020-ban egy olyan könyvet is az asztalunkra tett, amelyet nemcsak a szakemberek, hanem a történelemtanárok és a diákok is haszonnal forgathatnak, sőt nagyon üdvös lenne, ha minél többen ismernék.

Cím: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1914-1945 A neves kutató mostanra befejezte legújabb művét, amely a 1938 és 1945 közötti időszakban az anyaországhoz visszakerült felvidéki magyarság eseményeit tárgyalja. Jelenleg a kézirat kiadóra vár, hogy az olvasók is megismerhessék e fontos történelmi fejezet részleteit.

Tavaly került a könyvesboltok polcaira Popély Gyula „A felvidéki politika forgatagában - 1989-2000” című műve, amely kiemelkedik az eddigi politikai írások közül. Ebben a kötetben az 1989-es rendszerváltás utáni felvidéki magyar politikában betöltött szerepéről oszt meg gondolatokat, személyes vallomásaival és önkritikájával gazdagítva a mondanivalóját. Míg más politikai szereplők igyekeztek saját tevékenységüket kedvezőbb színben feltüntetni, Popély Gyula bátor őszinteséggel mérlegelte nemcsak saját hibáit, hanem politikai kollégái teljesítményét is. Ez a kritikus megközelítés talán hozzájárult ahhoz, hogy 1998 után már nem kapott szerepet a felvidéki magyar politikai színtéren. Ezt követően a tanításra és a kutatásra összpontosított, és az alkotó munkája máig meghatározza mindennapjait. Isten éltesse a 80 éves Popély Gyulát!