A székelyek humorának különleges íze van: Pottyondy mesél a marosvásárhelyiek vicceiről Lázáron és Mészároson. A helyi poénok gyakran tükrözik a mindennapi életet, és a helyi szokásokat, ami még szórakoztatóbbá teszi őket. A nevetés nem csupán szórakozás,
Pottyondy Edina erdélyi turnéja előtt erőszakos üzenetekkel került szembe, ami miatt több rendezvényhelyszín bérlését is visszamondták a székelyföldi városokban. Ennek ellenére Marosvásárhelyen a fiatalok lelkes tapssal üdvözölték őt. Bár nem minden poén aratott nagy sikert, a közönség érdeklődése végig kitartott a Youtube-sztár mellett.
Pottyondy Edina marosvásárhelyi fellépése április 14-én teljesen más hangulatban zajlott, mint ahogy azt a korábbi botrányok sugallták. Sokan emlékezhetnek arra, hogy hetekkel a show előtt egy székelyföldi férfi fenyegetései, miszerint kiontja a beleit, és az interneten elindult gyűlölködő kommentáradat előrevetítette a feszültséget. Ennek ellenére Marosvásárhelyen a közönség végül egy vidám, felszabadult estét élt át, ahol a nevetés volt a főszereplő. A résztvevők élvezték a perceket, és egy pillanatra sem érezték a légkörben a feszültséget, amelyet a fellépést megelőző események okoztak.
Itt a bérelt helyszínt sem mondták vissza (noha Pottyondy arra panaszkodott, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön nem kapott megfelelő játszóhelyet), a közönség is meggyőző létszámban jött el. Az egyetemi kollégiumok szomszédságában lévő a Mihai Eminescu kulturális központban százötven, zömében diák, egyetemista jelent meg.
A huszonéves rajongók lelkesedését még a szegényes színpadkép sem tudta letörni: Pottyondy ugyanott és ugyanúgy lépett fel, ahol vallási rendezvények, például evangelizációs alkalmak is zajlanak különböző felekezetek keretein belül. A színpad két oldalán két jelképes zászló díszelgett: a bal oldalon egy átszúrt fejű medvés lobogó, ami Marosvásárhely címerét idézte, míg a jobb oldalon az európai uniós zászlók lengették magukat. Román trikolór viszont nem volt sehol.
Pottyondy, a fejbe szúrt medve, és az uniós csillagok fénye között, gyér fényben lépdelve, a szocreál kultúrotthon színpadán osztotta meg gondolatait a gyerekszülés rejtelmeiről, az anyaság sokszínűségéről és a női önállóság fontosságáról. Előadásában a humor és a mélység találkozott, miközben a közönség előtt feltárta, milyen kihívásokkal jár a gyermekvállalás, és hogyan formálja ez a női identitást. A medve szavain keresztül a hagyományos szerepek és a modern elvárások feszültségei is felszínre kerültek, bemutatva, hogy az anyaság nem csupán a felelősségről szól, hanem a szabadságról és az önmegvalósításról is.
Politikai poénok voltak, de csak módjával: a mobilok kikapcsolására a háttérben kifüggesztett hatalmas kivetítőről egy rajzfilmesített Kövér László szólította fel a nemzetieket és külön a libsiket. A tátogó Kövér videóüzenetére felharsant a röhögés. A nézők otthonosan mozogtak a Lázár János - Mészáros Lőrinc - Várkonyi Andrea viccuniverzumban is ("Ondi"-nál röhögés gombnyomásra).
A marosvásárhelyi diákok követik a magyar belpolitikát, vevők az ellenzéki poénokra, és többet érzékelnek abból, mi folyik Budapesten, mint amennyit Pottyondy tud a turné helyszíneiről - ez azonnal világossá vált. Azért olyanok a közállapotok, amilyenek - kacsintott ki reflexből - mert Magyarországon vagyunk, nem? A közönségnek hamarabb esett le a helyi érdekű poén, mint neki. Nem, nem vagyunk Magyarországon, a feledhetetlen Trianon visszainteget. Romániában más miatt elviselhetetlen a közélet, és a határon túli térben kicsit másképp működik a humor.
A feltűnően Orbán-barát Nicolas Vujicicról szóló, faékegyszerű poénok (a kéz és láb nélküli aktivistáról megtudtuk, hogy "törzsvendég") közepesen működtek. Úgy általában a vakokat célzó poénokat ugyan vették a fiatalok, de volt, aki tudta: Pottyondy Edina előadására Marosvásárhelyen jegyet vett egy nem látó ember is. Ez a Pottyondy-rajongó külön kísérettel és segítséggel találta meg a nézőtéri helyét (Braille-tájékoztatásnak, pláne magyar nyelvűnek nyoma sincs), aztán kitartóan meghallgatta a színpadon záporozó általános iskolai színvonalú, hogy néz Stevie Wonder-típusú vicceket.
Pottyondy ügyesen szórakoztatta közönségét, amikor arról mesélt, milyen is egy vak "néző" – a nevetés közepette azonban eszébe jutott, hogy a város szélén lévő élelmiszerboltban, ismertebb nevén a "magyar boltban", már régóta gyűjtik az aprópénzt. A kasszánál elhelyezett perselyen egy figyelemfelkeltő felirat hirdeti: "Száz éve várunk arra, hogy az erdélyi magyar vakoknak is legyen saját iskolája." A gondolat mélyen megérintette, hiszen a humor mellett a valóság is itt volt, csendben, de határozottan.
Itt nem helye a gyűlöletnek vagy a sértő vicceknek!
- nyugtázta Pottyondy az előadás közepén. Valóban, az erdélyi közönség reakciói felemás ritmusban érkeztek, mint egy zavaros dallam. A testszégyenítő poénok néha betaláltak, de a háttérben megjelenő Hitler és a horogkeresztes kellékek körüli tréfálkozás már nem keltett akkora derültséget. "Marosvásárhely nem Salgótarján, és pláne nem Miskolc" - vonta le a tanulságot, mintha ezzel megnyitotta volna a show egy új dimenzióját. Talán érdemes lett volna tovább boncolgatni, hogy miért reagálnak a helyi nézők másként a szélsőjobboldali poénokra, ha a stand-upos tisztában lenne azzal, hol is van, és kik előtt lép fel. Hiszen abban a városban, ahol a Jobbik (még a különös emlékű Szegedi Csanád) próbálkozott EP-iroda nyitásával, a civil tiltakozás olyan erővel tört ki, hogy a 15 évvel ezelőtti tiltakozók közül többen most ott ültek a nézőtéren.
Ezek a részletek talán elsikkadtak, de a női jogok védelméről szóló produkciók hatalmas népszerűségnek örvendtek - szemet szúróan sok fiatal lány volt kíváncsi Pottyondyra. A gyermeküket egyedül nevelő nők börleszkbe illő küzdelmeit egy csecsemőjét magával hozó anya is végigkísérte nevetve. Jól hallom, hogy itt van egy kisgyerek? - kérdezte az előadó, miközben két vicc között szusszantott egyet (néha halkan hallani lehetett a visszafogott gügyögést). A szituációs humor végül nem csapott át harsány nevetésbe, viszont a stand-up kedvelő anyuka jelezte, hogy a közönség soraiban ott ül a legfiatalabb generációt képviselő Vilmos. Pottyondy pedig visszakérdezett: van-e jegye a korhatáros besorolást megsértő kis látogatónak?
A genderpoénok derűs nevetése egy baráti, családias légkört teremtett a (tradicionális családmodell pokoljáról szóló) est zárásaként, ahol az idősebb marosvásárhelyi közönség is megjelent. Többen közülük valószínűleg Pottyondy politikai írásainak ismerőiként érkeztek, nem pedig azért, hogy a huszon- és harmincas korosztály pasizós-csajozós történeteit hallgassák.
Akadt egy idősebb néző, aki a pikáns, tréfás anekdoták közepette decens horkolásra adta a fejét, míg másik, szintén nem fiatal rajongó, a humor minden árnyalatát megélve, rózsás díszítésű ajándékcsomaggal fejezte ki háláját a művésznő színpadi teljesítménye iránt.
Minden ellenkező állítással szemben Pottyondy-t sokan várták és szerették Marosvásárhelyen. Bár az ellenzéki humor nem igazán virágzik ezen a környéken, mégis van rá igény, és sokan vágynak rá.
