Romsics Ignác: Nyitottak vagyunk bármilyen szakmai értékelésre.

Romsics Ignác történész, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, a Magyar Nemzet 2025. május 20-i számában reagálva Lánczi András interjújában megfogalmazott állításokra, hangsúlyozza: "Ahogyan a korábbi cikkekben is, úgy Lánczi interjújának több kijelentése sem tükrözi a valóságot."

Az MTA hivatalos weboldalán közzétett válaszában Romsics határozottan megcáfolja Lánczi, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Politikai Filozófia Európai Központjának igazgatójának kijelentését, amely szerint a "Magyar Tudományos Akadémia alapjai utoljára 1949-ben kerültek lefektetésre, és azóta gyakorlatilag nem történt érdemi változás". A történész hangsúlyozza, hogy valójában számos jelentős átalakulás zajlott le az Akadémia életében, és ezeket nem is egyszer tapasztalhattuk meg.

A rendszerváltozás időszakában, 1994. március 28-án, egy új akadémiai törvény lépett életbe, mely alapvetően átalakította a tudományos köztestület jogi státuszát és működését. A törvény értelmében a Közgyűlés lett a döntéshozó szerv, amely már nemcsak a körülbelül 250 akadémikusból állt, hanem 200 nem akadémikus kutató képviselője is helyet kapott benne. A Közgyűlés felelt a költségvetés elfogadásáért, és háromévente választotta meg az új elnököt, aki a legfőbb irányító szerepet töltötte be, továbbá a főtitkárt, három alelnököt és egy főtitkárhelyettest. Az autonómia előmozdítása érdekében a törvény jelentős pénzügyi forrást biztosított az intézmény számára.

A teljes anyagi függetlenség ugyan nem jött létre, de az intézetek szakmai munkáját az igazgatók irányították, akiket az intézményhálózatot irányító Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa javaslata alapján az elnök nevezett ki legfeljebb öt évre. "Ez lett volna a "sztálinizmus" továbbélése, mint korábban Schmidt Mária fogalmazott, amit most Lánczi "precíz" minősítésnek nevezett?" - teszi fel a kérdést Romsics.

A történeti kutatások alapján a szakértő véleménye szerint...

Az 1990-es évek kezdetén felépített struktúra 2019-ben súlyos csapást szenvedett el, amikor az MTA teljes intézményrendszere új vezetés alá került. Ezt az átalakulást először Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak nevezték, majd 2023 szeptemberétől HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatként ismerték. A kormány szándéka ezzel az volt, hogy előmozdítsa a hazai kutatási rendszer hatékonyságának javítását. Jelenleg pedig egy újabb jelentős változás zajlik: az MTA 1994-ben kapott ingatlanvagyonának jelentős részének megvásárlása. Hol maradtak a régi alapok?

Romsics arra a vádra is kitér, hogy a rendszerváltás idején "nem volt meg az átvilágítás", az "elszámoltatás" az Akadémián. Mint írja, akkor ezt nem csak az az Országgyűlés, illetve az Alkotmánybíróság utasította el, hanem Kosáry Domokos is, "akit 1948-ban ütöttek el az akadémikusságtól, akit 1949 után minden szempontból a szakma perifériájára szorítottak, s aki 1956-os szerepléséért 1960-ig börtönben ült". A történeti kutatások alapján a szakértő véleménye szerint...

Harmincöt évvel a rendszerváltás után is folyamatosan felemlegetni a múltbeli elmaradásokat csupán demagógia. A ma 70-75 éves akadémikusok az 1950-es évek környékén látták meg a napvilágot, és 1956-ban vagy már éltek, vagy még nem. Tőlük a szocializmus bűnei miatt való felelősség számonkérése nem igazán indokolt. A nyolc történész akadémikus közül csupán Glatz Ferenc született 1945 előtt, de őt is csak a rendszerváltás után, 1993-ban választották levelező tagnak. A többiek, köztük én is, mind 2000 után nyerték el az akadémiai címet. Teljesítményük megkérdőjelezhetetlen, és úgy vélem, hogy mindannyiunk nevében kijelenthetem: nyitottak vagyunk bármiféle szakmai "átvilágításra".

Romsics megfogalmazása alapján "szoros bizonyítékok hiányában merő spekuláció Lánczi kijelentése, miszerint a baloldali politikai erők, a liberálisok, a CEU támogatásával, dominálják az Akadémiát és pozíciókat töltenek be az MTA vezetésében". Az MTA tagjai között egyaránt találunk istenhívőket és ateistákat, liberálisokat, konzervatívokat, sőt szocialistákat is, így a politikai paletta igen széles. Az állítás, miszerint a vezetés baloldali befolyás alatt állna, azonban kétségbe vonható. Vegyük például a legmagasabb szintű vezetőket, az elnököket, akiket a Közgyűlés választott titkos szavazással. A rendszerváltás óta hat elnök töltötte be ezt a pozíciót, mindannyian hat éven keresztül: Kosáry Domokos, Glatz Ferenc, Vizi E. Szilveszter, Pálinkás József, Lovász László és Freund Tamás. Kérdéses, hogy ezek közül ki sorolható a "politikai baloldal" táborába. Glatz Ferenc nyilvánvalóan, talán Kosáry Domokos is, de a többiek? Ha a többi vezetői pozíciót betöltő személyt is megvizsgálnánk, valószínű, hogy hasonló következtetésekre jutnánk.

Végül, ahogyan Romsics is hangsúlyozza, "szeretném kiemelni, hogy a Lánczi András és mások által gyakran használt 'nemzeti érdek' kifejezés egyáltalán nem önmagától értetődő. Ennek nem csupán a definíciója, hanem a körvonalazása is olyan társadalmi diskurzusokat igényelne, amelyeket már évek óta nem tapasztaltam. Pedig ezekre nagy szükség lenne. Minden területen."

* * *

Ezúttal egy különösen fontos és érzékeny témát tűztünk ki magunk elé: az immár 105 éve életünk része a trianoni béke, amelynek körülményeit, traumatikus hatásait, valamint a mai napig érezhető geo- és nemzetpolitikai következményeit, továbbá a modernizáció ellenállását fogjuk alaposan megvizsgálni. Csatlakozz hozzánk a júniusi, kizárólag a Qubit+ tagok számára szervezett exkluzív tudományos eseményen, a tizenegyedik Qubit Live-on!