Skunk: A pusztulás szele – Belga erőszakos alkotás Ez a cím hívogatóan sejteti, hogy egy sötét és provokatív világba léphetünk be, ahol a valóság és a fikció határvonalai elmosódnak. A belga filmipar merész és sokszor megdöbbentő témákat boncolgat, és a
Már egy órája figyelem a filmet, és mostanra alig több mint a felénél tartok, de nem vagyok benne biztos, hogy végig tudom nézni. A film egyedi módon talán nem is annyira rossz, csupán nem igazán értem, mit is próbál közvetíteni. Eddig nem tudtam kizárni azt a gondolatot, hogy lehet, hogy nincs mögötte egy komoly, átgondolt koncepció.
Liam egy undorító, bántalmazó, teljesen diszfunkcionális és minden szempontból problémás "családba" születik, ahol állandóan alázzák, péppé verik, apa egy állat, anya egy szajha, akit az asztalon rak meg a haveri társaság a gyerek szeme láttára. Mindenhol csikkek, piafoltok, véraláfutás, szemét, ordítozás, a lerobbant szoba-konyha oldalában rácsos kennel, amiben egy harapós kutya dekkol bezárva. Nem csoda, hogy szerencsétlen totálisan lelki sérült, és az elsődleges megküzdési technikája az erőszak.
A fiú életének e nehéz szakasza a nevelőintézet falai között folytatódik, ahol hasonló sorsú társakkal találkozik, és a kálváriája nem ér véget, hiszen itt is folytatódik a bántalmazás. Időnként bepillantást nyerünk Liam szüleinek életébe, és néha visszautazunk a múltba. Az anyját megformáló Sarah Vandeursen játéka vegyes színvonalú, de a film dokumentarista stílusának köszönhetően a gyengébb pillanatok is elviselhetőek. Natali Broods, aki a nevelő-gondozó szerepét játssza, kicsivel jobban teljesít, de nem sokkal. Az egész történetnek van egy olyan jellege, mintha egy pszichológiai ismeretterjesztő film dramatizált szegmenseit látnánk, ami furcsa távolságot teremt a néző és a karakterek között.
Az olyan filmek, amelyekben az elkeseredett emberek egymás életét és saját magukét is tovább rombolják, gyakran kapnak különleges figyelmet. Ennek ellenére úgy érzem, hogy sok esetben ezek a művek túlságosan is fel vannak értékelve. A történetek végkimenetele gyakran kiszámítható, és nem látom, hogy valami igazán értékes vagy megváltó dolog születne a végén. 6/10.
