Szabó Magda szellemi öröksége továbbra is élénken hat: Bánfalvy Ágnes és Háy János nyerték el az idei Szabó Magda-díjat.
Van, akinek az írás a lélegzetvétel. Szabó Magda ilyen alkotó volt - szavai ma is köztünk járnak, megérintenek, útmutatást adnak. Az immár harmadik alkalommal megrendezett Szabó Magda-nap nem csupán megidézte a 20. század egyik legnagyobb hatású magyar írónőjét, hanem megmutatta, mennyire élő és érvényes ma is az ő gondolkodása a női sorsról, a hitről és a szeretetről.
A program október 11-én a XII. kerületben, Szabó Magda egykori irodalmi otthonában valósult meg - abban a közegben, ahol az írónő az Újhold köréhez tartozó barátaival és írótársaival együtt formálta a magyar szellemi életet. Most, ezen az őszi délutánon, mintha valóban "hazatért" volna az írónő.
A nap szakmai szervezője, Juhász Anna irodalmár, a Nők Lapja kulturális nagykövete és a Nők Lapja Irodalmi Díj egyik zsűritagja így foglalta össze az esemény üzenetét:
Szabó Magda életműve egyedülálló módon ötvözi a női tapasztalatokat az egyetemes emberi érzésekkel, miközben személyes élmények és irodalomtörténeti jelentőség is fellelhető benne. Még napjainkban is inspiráló figura, hiszen ereje abban rejlik, hogy a legnehezebb pillanatokban is a tiszta kifejezés és az őszinte emberi kapcsolatok nyújthatják a válaszokat kérdéseinkre. Az ő univerzuma nem zárult le: tovább él, és üzenetei a mai olvasókhoz is eljutnak, folytatva a párbeszédet a múlt és a jelen között.
A nap fénypontjában történt meg a Szabó Magda-díj ünnepélyes átadása, amelyet idén a neves színművész, Bánfalvy Ágnes és a kiváló író, Háy János vehetett át. A díjat Tasi Géza, Szabó Magda jogörököse alapította 2023-ban, azzal a nemes céllal, hogy elismerje azokat a tehetségeket, akik az írónő gazdag örökségét új megvilágításban, a mai kor hangján képesek továbbörökíteni.
"A díj számomra azt a különleges pillanatot hozza el, amikor a világ megáll, és tiszteleghetünk annak az embernek az emléke előtt, aki a díjat elnevezte. Ahogy már annyiszor, most is inspirációt és bátorságot nyújt számunkra, hogy örömmel éljük meg a mindennapokat" - nyilatkozta Bánfalvy Ágnes, aki felejthetetlen teljesítményt nyújtott az Abigél filmváltozatában.
Háy János szavai egyszerre tükröztek személyes élményeket és az emberi lét mélységeit: "Az ember néha azt hiszi, hogy léteznek örökéletű lények - mint például az édesanyja, vagy Szabó Magda. Aztán váratlanul rádöbben, hogy ők is a halandók sorát gyarapítják. De ami igazán megmarad, az örök érvényűvé válik:"
"Anyukám érintése nyomot hagy az arcomon, akárcsak Szabó Magda lenyomata a magyar irodalom szövetén."
A délután felolvasószínházi előadással kezdődött: a színész-házaspár, Pindroch Csaba és Verebes Linda idézték meg az Szabó Magda és Szobotka Tibor szerelmi történetét naplók, versek, regényrészletek által - igazán személyes aspektusból. Szobotka Tibor nehéz gyermekkora, majd szerkesztői, írói élete épp annyira elénk tárult, mint Szabó Magda ókútja - "Hajdani házunk udvarán, közvetlenül ott, ahol az udvarba léptünk a kapubolt alól, számtalan apró kavics csillogott egy sarokban.
Amikor esett, a csatornából áradó víz tisztára lemosta, majd játékosan meg-megmozgatta a csillogó, kerek köveket. Bár tilos volt játszanom velük, ezt nehezen viseltem el, hiszen minden egyes kavics, minden pocsolya iránt mély vonzalmat éreztem...
Az udvar egy elrejtett sarkában, ahol a színes kövecskék szőnyege terül el, egykoron kút állt, egy régi, titokzatos ókút, amelyet már régóta betemettek. De az ókutak mindig is ravaszak voltak; a föld alattuk bármikor besüppedhet, akár meg is nyílhat a lábam alatt, és akkor nem lesz menekvés. Ha egy ókút egyszer összeroskad, magába szippantja azt, aki rajta áll.
A közönség ezt követően filmrészleteken és beszélgetéseken keresztül pillanthatott be az Abigél világába, ahol Bánfalvy Ágnes, Kovács István és Perla Erzsébet osztották meg személyes emlékeiket és gondolataikat.
Az est zárásaként Háy János és Wirth Imre irodalmi párbeszéde adott újabb réteget a nap üzenetéhez, zenével kísérve Juhász Gábor és Szalai Péter előadásában.
Egy nap, amikor az írás művészete újra felfedte előttem azt az igazságot, amit Szabó Magda már régóta hirdetett: a szavak varázslatos ereje képes gyógyítani, hidakat építeni és otthont adni - mindannyiunk lelkében.
