Szele Tamás: A GRU árnyékháborúja - Bevezető rész A modern világban, ahol a hatalom gyakran a titkok mögött rejtőzik, a hírszerzés és az árnyékháborúk világa egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. A GRU, az orosz katonai hírszerzés, nem csupán info
Ahogy tegnap ígértem, ma az orosz titkosszolgálatok állapotát vizsgálom meg, miután az amerikaiak helyzete már szóba került. Holnap is folytatom a témát: a Dossier Center elemzése annyira terjedelmes, hogy érdemes két részre bontani. Ráadásul annyira gazdag információkban és részletekben, hogy kár lenne bármit is kihagyni belőle. Tehát ha érdekel a téma, ne felejtsd el elolvasni a holnapi folytatást sem!
Előre szeretném jelezni, hogy az alábbi írás, még ha két részre is tagolódik, viszonylag terjedelmes lesz. Akik nem kedvelik a hosszabb szövegeket, javaslom, hogy most tegyenek egy kis szünetet az olvasásban, mert az általam közölt tények, adatok és információk nem fognak rövidre sikeredni. A precizitás ebben a szakmában elengedhetetlen, így nem fogok engedni a részletekből. Ezenkívül fontos, hogy néhány alapfogalmat tisztázzunk, mielőtt belemerülnénk a témába. A fókuszban most a GRU (és részben az FSZB) tevékenységei állnak, ezért célszerű körvonalazni, hogy miként is épül fel az orosz titkosszolgálati rendszer.
A GRU, az Oroszországi Föderáció katonai hírszerző ügynöksége, más néven a Felderítő Főcsoportfőnökség, kulcsszerepet játszik az orosz hírszerzés világában. Ezzel szemben az FSZB, azaz a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, elvileg az elhárítás feladatait látja el, de valójában széles spektrumú tevékenységekkel foglalkozik, beleértve a határőrizetet, a terrorizmus elleni küzdelmet és a kábítószer-ügyeket. Ezen kívül a "közel-külföldön", azaz a volt Szovjetunió államaiban és Oroszország szomszédságában is aktív, ami néha ütközik az SZVR hatáskörével, amely a Külföldi Hírszerzési Szolgálat. Továbbá, létezik az FSZO, a Szövetségi Védelmi Szolgálat is, amely hivatalosan az állami vezetők védelmét hivatott biztosítani, de valójában hírszerzők is alkotják a sorait. Az orosz hírszerző rendszeren belül más szolgálatok is működnek, de ezek a legjelentősebbek és alapvetőek. A különböző ügynökségek közötti együttműködés, finoman szólva, nem mindig zökkenőmentes; nem ritka, hogy rivalizálás alakul ki közöttük. Hasonló helyzetek a magyar hírszerző szolgálatoknál is előfordultak, mint például a nem éppen zökkenőmentes Migration Aid-ügy kapcsán.
Most, hogy világosak az alapfogalmak, térjünk rá a GRU aktuális helyzetének és tevékenységének ismertetésére. Ehhez vissza kell lapoznunk a naptárat 2022 őszére.
A NATO-blokk valójában ellenünk harcol, hiszen tagjai modern nehézfegyverekkel, lőszerekkel és hírszerzési adatokkal támogatják a kijevi kormányt. Emellett katonai szakértőket képeznek, részt vesznek a hadműveletek tervezésében, és zsaroló taktikáikban tömegpusztító fegyverek alkalmazását is fontolóra veszik.
„Egyedivé kell tenni a szövegedet” – fogalmazott Nyikolaj Patrusev, a Biztonsági Tanács akkori vezetője 2022 októberében, körülbelül nyolc hónappal azután, hogy Oroszország megkezdte Ukrajna ellenállhatatlan invázióját. A Biztonsági Tanács 2022. február 21-i, szinte történelmi jelentőségű ülésének jegyzőkönyvében az „amerikaiak”, „Egyesült Államok” és „NATO” kifejezések több mint 80 alkalommal kerültek említésre, mindez közvetlenül Ukrajna kontextusában, amelyet a Kreml három nappal később megtámadott. Vlagyimir Putyin által elindított háború nem csupán Ukrajna ellen irányult, hanem a Nyugat egészét célozta, Ukrajna pedig csupán az egyik, a leghevesebb front volt a konfliktusban.
Miközben az orosz harckocsik Kijev felé törtek, a hírszerző ügynökségek azt fontolgatták, hogyan terjeszthetik ki a Kreml ellenőrzését más országok fölé. Az FSZB például, mint a Dossier Center kiderítette, komolyan mérlegelte Moldova elfoglalásának lehetőségét - ez a terv azonban meghiúsult, mert az orosz csapatoknak nem sikerült elfoglalniuk a mikolajivi és odesszai területeket. A GRU-t viszont az árnyékfront - a Vlagyimir Putyin által az USA-val és Európával vívott titkos hibrid háború - megerősítésével bízták meg.
2022 eleje óta a médiában sorra bukkannak fel a különféle incidensekről szóló hírek, kezdve a lengyelországi vasútvonalakon telepített videokamerák biztonságával, egészen a balti államok emlékműveit ért támadásokig, valamint a DHL raktáraiban történt robbantások megszervezéséig. A legtöbb eset nyomozása szigorúan titkos, de az európai hatóságok egyre inkább azt hangoztatják, hogy ez a jelenség egy összehangolt támadás része a Kreml részéről, amelyet gyakran katonai hírszerzési támogatással hajtanak végre.
A szakértők már 2014 óta figyelmeztetnek arra, hogy a Kreml hibrid háborúval próbálja destabilizálni Európát és az Egyesült Államokat. Az utóbbi évek során az orosz hírszerző szolgálatok tevékenysége a nemzetközi porondon egyre inkább agresszív és nyílt formát öltött. Rendszeresen indítanak kibertámadásokat kulcsfontosságú infrastruktúrák ellen, kísérleteznek más országok választási folyamataiba való beavatkozással, sőt, katonai puccskísérletek szervezésére is sor került.
Oroszország és Ukrajna közötti feszültség nem csupán 2022 februárjában kezdődött, hanem már korábban is gyökerezik; a legutóbbi háború azonban új dimenziókat nyitott meg, és átfogó operatív változtatásokat hozott. A GRU tisztjei már nem utaznak közvetlenül a helyszínekre, hanem rejtett, gyors haszonszerzésre törekvő ügynököket toboroznak. A műveletek során a megrendelők és a kivitelezők között több közvetítő réteg alakult ki, akik mind a költségvetésből részesednek. A szabotázs és a diverziós tevékenységek spektruma szélesedett: megjelentek célzott támadások az Ukrajnát támogató kulcspontok ellen, valamint olyan akciók, amelyek a nyugati feszültség fokozását célozzák. Az elkövetők köre nem csupán orosz állampolgárokra korlátozódik; ukránok és más, nem oroszul beszélő egyének is részt vehetnek a műveletekben. A titkosszolgálat nem törődik a békés áldozatokkal, és ez a megközelítés a Dossier Center, a Süddeutsche Zeitung és a WDR közös elemzése alapján világosan megjelenik, amely a GRU legújabb módszereit vizsgálja.
Persze, itt van egy egyedibb megfogalmazás: "Szabotázs vagy inkább eltérítés?"
A "szabotázs" és a "diverzió" fogalmai gyakran egymás szinonimájaként jelennek meg, de valójában nem azonos jelentéssel bírnak. Eredeti értelemben a szabotázs arra utal, hogy egy rendszer normális működését megakadályozzák, gyakran belső források révén. Például 1944-ben az amerikai hírszerzés kiadott egy átfogó szabotázs-kiadványt a német vállalatok munkavállalói számára, amely részletes útmutatót nyújtott arról, hogyan lehet zavarokat okozni anélkül, hogy törvénytelenséget követnének el. A Szovjetunió büntető törvénykönyvében szerepelt egy olyan cikkely, amely az "ellenforradalmi szabotázst" tárgyalta, és amelyet a bolsevikok a kulákok, volt gazdagok és más "osztályellenségek" tevékenységeivel hoztak összefüggésbe. A katonai hírszerzés szempontjából a szabotázs olyan cselekedeteket takar, amelyek célja az ellenséges erők logisztikai és katonai manővereinek megzavarása. Ezzel szemben a "diverzió" kifejezés elsősorban a figyelem elterelésére utal, amely lehetővé teszi, hogy a támadó rejtve tartsa a fő csapás irányát. Eredetileg a diverzió az ellenség zavarására és a támadási szándékok eltitkolására irányuló műveleteket jelentette, de később a fogalom kiterjedt minden olyan tevékenységre, amely az ellenség kulcsfontosságú létesítményeinek megbénítását célozta. Érdekes, hogy Huth Gergely főszerkesztő, aki engem "bolsevik diverzánsnak" titulált egy írásában, láthatóan nem ismeri a kifejezés valódi jelentését. A GRU európai akcióinak céljainak pontos ismerete híján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy szabotázsról vagy diverzióról van szó. Valószínű, hogy a Kreml által végrehajtott hibrid műveletek esetében a két fogalom keveredik, ezáltal egy bonyolult és sokrétű stratégiát alkotva.
A GRU lángra lobbantja Európát
A teljes körű háború kitörése után a GRU keretein belül megalakult egy új egység, amely kifejezetten a nyugati szabotázsok és akciók megszervezésére összpontosít. Ezt a különleges csoportot Andrej Averjanov vezérőrnagy irányítja, és SSD néven ismert. Feladatkörük rendkívül széleskörű, számos titkos műveletet és stratégiát magában foglalva.
Ezek közül néhány tevékenység kifejezetten a katonai műveletekhez kapcsolódik. A GRU folyamatosan figyelemmel kíséri, sőt, igyekszik megakadályozni az Ukrajnába irányuló fegyverszállítmányokat, továbbá az ukrán katonák képzését és rehabilitációját Európában. Emellett a céljaik között szerepel Európa védelmi potenciáljának gyengítése és a NATO-tagállamok közötti feszültségek szítása is.
Például 2024. május 3-án Berlinben több mint három napig égett a Diehl Group egyik gyára. A kombinát egy olyan védelmi konszern britokában állt, amelynek termékeit Ukrajnába szállítják. A helyi elhárítás úgy véli, hogy a gyárat Oroszország megbízásából gyújtották fel tapasztalt szakemberek. A cseh és a lengyel kormány pedig az ország vasútvonalain elkövetett szabotázzsal vádolta Moszkvát: a cél nyilvánvalóan az volt, hogy megakadályozzák az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat. Martin Kupka cseh közlekedési miniszter szerint a Kreml az elmúlt több mint két évben több ezer kísérletet tett arra, hogy megzavarja a vasúti szolgáltatásokat Európában.
A Kreml európai színtéren végzett agresszív tevékenysége mögött azonban sokkal szélesebb politikai ambíciók rejlenek. Darius Jauniškis, a litván hírszerzés, a DGB vezetője, a Suddeutsche Zeitungnak adott interjújában kifejtette, hogy Oroszország ezen támadások révén a célja a közvélemény és a politikai döntéshozatal befolyásolása. Ezzel igyekszik aláásni Ukrajna iránti társadalmi támogatottságot, valamint gyengíteni azokat a politikai szereplőket, akik segítséget kívánnak nyújtani Ukrajnának.
Ezek az akciók nem csupán szabotázsnak tekinthetők, hanem a terrorizmus formáit idézik, és eddig csupán a véletlennek volt köszönhető, hogy elkerülték a tömeges áldozatokkal járó tragédiát. Például 2024 áprilisában Varsóban egy üzletet gyújtottak fel, és a lengyel hatóságok őrizetbe vettek egy fehérorosz állampolgárt, akiről feltételezik, hogy orosz utasításokra cselekedett. 2024. május 9-én, Litvániában, egy tinédzsert, akit a GRU toborzott, megbízás alapján gyújtott fel egy helyi Ikeát. A nyomozás során kiderült, hogy 10 000 eurót és egy BMW-t ígértek neki az akció teljesítéséért. Ezután a fiatal Varsóba utazott, ahol a New York Times szerint részt vett egy pusztító gyújtogatásban a város legnagyobb bevásárlóközpontjában. Ezzel egy időben Csehországban is próbálkoztak egy gyújtogatási kísérlettel egy buszpályaudvaron, amelyhez az orosz titkosszolgálatok egy latin-amerikai embert sikeresen beszerveztek.
Ahogy az Associated Press 2025 márciusában megállapította, a teljes körű európai invázió kezdete óta összesen 59 olyan esemény történt, amelyeket a bűnüldöző hatóságok a Kreml provokációinak minősítettek. Ezek az incidensek nem csupán gyújtogatások, robbantások és vandalizmus formájában jelentkeztek, hanem kibertámadások, propaganda terjesztése és merényletek szervezésére tett kísérletek is fellelhetők közöttük.
Az egyik legmerészebb és legmegdöbbentőbb kísérlet Armin Papperger, a német Rheinmetall konszern vezetője ellen tervezett merénylet volt, amelyet lelepleztek. A CNN forrásai szerint azonban ez csupán egy a nyugati hadiipari vezetők ellen irányuló merényletkísérletek sorában. A GRU, Oroszország katonai hírszerző szolgálata, úgy tűnik, hogy egy meglehetősen hosszú "halállistát" tart nyilván. A bérgyilkosok toborzása során még az OCCRP újságíróinak is ajánlották a lehetőséget, akik kapcsolatba léptek a végrehajtókat kereső botokkal. A Dossier Center információi szerint a GRU aktívan nyomozza azoknak az újságíróknak a tartózkodási helyét, akik Oroszországot elhagyva számolnak be a Putyin-rezsim tevékenységeiről. Különösen egy lettországi orosz újságíró ellen többször is merényletet terveztek.
Az ukrán hadsereg álláspontja szerint a GRU provokációinak mögött egyértelmű, felforgató szándékok húzódhatnak meg.
A középkor színpada a piacon játszódott, ahol színészek és mutatványosok varázsoltak, miközben a zsebmetszők ügyesen fosztogatták a nézőket. Ez a dinamika a mai világban is megfigyelhető: míg a felforgató terrorista cselekményeket gyakran manipulatív, irányítható egyének hajtják végre, addig a háttérben bonyolult stratégiai játékok folynak. Itt a destabilizációra irányuló erőfeszítések, politikai korrupció és titkos hírszerzési akciók állnak a középpontban. A cél nem csupán a terrorista támadások megszervezése közvetítők segítségével, hanem a célország erőforrásainak kimerítése, egy ellenségkép megteremtése és a társadalom mélyebb destabilizálása. A káosz, amely e folyamatok része, figyelemelterelésként funkcionál, lehetővé téve, hogy a háttérben zajló műveletek észrevétlenül maradjanak.
A szabotázs másik szerepe Európában a biztonsági rendszerek átfogó tesztelése és a lehetőségek határvonalainak fokozatos feszítése. Vlagyimir Putyin a belpolitikai és nemzetközi színtéren is inkább óvatosan, lassú tűzön „főzi a békát”: nem hajt végre hirtelen mozdulatokat, hanem fokozatosan növeli az agresszió intenzitását. Ezzel a megközelítéssel a biztonsági szolgálatok elérhetik köztes céljaikat anélkül, hogy túlzott reakciókat provokálnának ki az európai államoktól. Az ő törekvésük, hogy feltárják a Nyugat biztonságának gyenge pontjait, beavatkoznak az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokba, és káoszt, szorongást generálnak a társadalomban, mindezt azonban úgy teszik, hogy elkerülik a nyílt támadás határvonalának átlépését, amely már katonai választ követelne Európa részéről. Ez a folyamat jelenleg még nem zárult le, és az eszkaláció továbbra is folytatódhat. Ahogy a korábban említett Darius Jauniškis megfogalmazta:
"Például beszivároghatnak egy NATO-országba. Valami nagyon rosszat tesznek, embereket ölnek vagy valami hasonló dolgot művelnek, és utána csak úgy hazamennek. A különleges szolgálatoknak és a rendőrségnek nagyon nehéz lenne bebizonyítani, hogy Oroszország áll az akció mögött. És a NATO-megállapodás ötödik cikkelyének (amely a kölcsönös védelemről szól a szövetség valamelyik tagja elleni támadás esetén) beindítása nagyon nehéz és veszélyes."
A hatalmi vertikum és a szervezet parancsnoki lánca
A GRU szabotázsműveleteinek irányítási struktúrája meglehetősen hasonló a Kreml más országok belpolitikájába való beavatkozását célzó projektjeihez. A hierarchia csúcsán Vlagyimir Putyin és a Biztonsági Tanács helyezkedik el, akik a stratégiai döntésekért felelnek. A legmagasabb rangú tisztviselők általában nem merülnek el a műveletek napi szintű részleteiben, ám ők határozzák meg a nagyobb kereteket és irányvonalakat, valamint feladatokat adnak az agresszió fokozására, vagy éppen ellenkezőleg, annak mérséklésére. Egy ilyen komoly ügyben nem lehet félvállról venni a döntéseket. A Dossier Center információi szerint a GRU mellett az FSZB is aktívan részt vesz a szabotázzsal kapcsolatos feladatok végrehajtásában.
Andrej Averjanov, a GRU Különleges Tevékenységek Szolgálatának vezetője közli a prioritásokat a beosztottjaival, ők pedig felvázolják azokat a legközelebbi ügynökeiknek. A szabotázsműveletekben általában 2-7 további köztes láncszem van a tisztek és a közvetlen végrehajtók között. Ez azért van így, hogy a műveletet nehezebb legyen nyomon követni.
Az ismert SSD-tisztek között, akik műveleteket vezetnek, szerepel Gyenyisz Szmoljanyinov ezredes, valamint kollégája, Vlagyimir Lipcsenko és Jurij Szizov, akinek személyazonosságát az ukrán biztonsági szolgálatok fedték fel, miután 2024-ben - május 9-én terrortámadásokat próbált szervezni Kijevben, valamint Litvániában és Lengyelországban.
A Szmoljanyinov dokumentumainak és a Dossier Center által feltárt egyéb eseteknek az elemzése alapján egy hírszerző tiszt általában 3-5 kulcsügynökkel dolgozik együtt, akikkel folyamatosan tartja a kapcsolatot – ezek az ügynöki koordinátorok. Minden egyes koordinátor a saját hálózatát irányítja, és a tagjaik között összeköttetéseket alakítanak ki, így építve fel a hírszerzői struktúrát. A tiszt saját maga is kezdeményezhet különféle műveleteket, és feladatokat delegálhat ügynökeinek, akik a parancsnoki lánc révén továbbítják azokat a végrehajtók felé. A Szmoljanyinov iratai például azt is dokumentálják, hogy különböző ügynökök egy időben hasonló javaslatokat tesznek. Valószínű, hogy a tiszt adja meg számukra az általános irányvonalat, míg az ügynökök konkrét terveket dolgoznak ki, amelyeket jóváhagyásra terjesztenek elő. Emellett előfordul, hogy a lelkes helyi ügynökök önállóan hajtanak végre bizonyos feladatokat, és csak később kérnek érte díjazást.
A Dossier által feltárt esetek alapján a koordinátor rendszerint olyan egyén, aki szoros kapcsolatban áll a biztonsági szolgálatokkal vagy a bűnüldöző hatóságokkal. Gyakran veterán vagy egy olyan társadalmi szervezet tagja, amely érintett a kérdéses területen. Feladata, hogy felfedezze és összekapcsolja azokat a vállalkozókat, akik a szükséges feladatok végrehajtására specializálódtak.
A szabotázs hátterében olyan személyek állhatnak, akik a bűnözői világ árnyékából érkeztek, vagy éppen ellenkezőleg, nyíltan a Kreml érdekeit képviselik. Ezek az egyének gyakran korábban Európában éltek, és ott kiépítették saját kapcsolati hálójukat. Az operátorok a közösségi médián és különböző üzenetküldő applikációkon keresztül is képesek új szabotőröket toborozni, ezzel tovább bővítve a befolyásukat és a tevékenységeik hatókörét.
A GRU tisztjei a kockázatok minimalizálása érdekében Oroszországból irányítják a műveleteiket. Korábban a szabotázsért felelős v/h 29155 csoport operatív tagjai rendszerint személyesen utaztak Európába, hogy végrehajtsák feladataikat. Ez a módszer azonban számos tiszt leleplezéséhez vezetett a személyzet soraiból. Ezen felül a Szkripal-ügy és a teljes körű invázió következtében a nyugati országok tömegesen kiutasították a "beépített" GRU ügynököket az orosz nagykövetségekről, ami a nyugati bűnüldöző szervek éberségét is jelentősen megnövelte. Emiatt a GRU most a távoli irányításra és a közvetítők bevonására összpontosít. A koordinátorok gyakran Oroszországban tartózkodnak, míg az operátorok időnként Európába utaznak, hogy a helyszínen irányítsák a közvetlen végrehajtókat.
A végrehajtók a rendszerben olyan személyek, akiket könnyen pótolhatónak tartanak, míg a koordinátorok és operátorok a legértékesebb erőforrások közé tartoznak. A GRU-n belül különböző frakciók, valamint a GRU és az FSZB között éles verseny zajlik az ilyen ügynökök megszerzéséért. Gyakran előfordul, hogy egy operátor kezdetben egy koordinátorral együtt dolgozik, majd később átugrik egy másikhoz, vagy akár több koordinátorral is párhuzamosan tevékenykedik. Ez a helyzet komoly kockázatot hordoz a hírszerzés számára, hiszen ha az operátor lebukik, akkor egyszerre több titkos műveletet is felfedhet.
A "kettős koordinátor" jelenség egyik figyelemre méltó példája Jan Marsalek, a titokzatos pénzember, aki csapatával együtt nemcsak a bírósági tárgyalások során, hanem a titkosszolgálati világban is hírnevet szerzett. Az FSZB és a GRU megbízásait teljesítve, Marsalek egyre inkább belemerült a sötét ügyletek tengerébe. Miután Németországban büntetőeljárás indult ellene, Oroszországba menekült, ahol felkérte Orlin Ruszevet, egy bolgár férfit, aki az Egyesült Királyságban élt. Marsalek ebben a rejtélyes hálózatban koordinátorként, míg Ruszev operátorként tevékenykedett. Ruszev Angliában egy kémkedő csapatot alakított, amely az orosz titkosszolgálatok érdekeit szolgálta. A csoport tagjai hamisított okmányokkal rendelkező bolgár állampolgárok voltak, akik Európa különböző pontjain követték a kijelölt célpontokat, adatokat gyűjtve és azokat Moszkvába továbbítva. Ruszev csapata tevékenységei során az Egyesült Királyságban, Németországban, Ausztriában és Spanyolországban végeztek kültéri megfigyeléseket, beleértve újságírók megfigyelését is. A nyomozás során, amikor házkutatásokat tartottak a kémeknél, több száz mobiltelefont, lehallgató berendezést és hamis dokumentumokat találtak. A nyomozók gyanúja szerint a csoport nem csupán hírszerzési feladatokat végzett, hanem "aktív intézkedések" előkészítésével is foglalkozott, amelyek a megfélemlítéstől egészen merényletkísérletekig terjedtek. A legtöbb ilyen tevékenység az FSZB megbízásából zajlott, de a Marsalek-Ruszev csoport jelentései többször is utaltak a GRU feladataira.
Eddig tartott az írás első fejezete; a végkövetkeztetést inkább holnapra tartogatom. Jelenleg talán elég annyi, hogy míg az amerikai gumitalpúak a kifejezetten gyenge vezetésük miatt küzdenek nehézségekkel, orosz kollégáik élete sem éppen rózsás. Ők ugyan még mindig organizáltak és működőképesek, de a módszereik jelentős átalakuláson mentek keresztül, és kérdéses, hogy ez valóban a javukat szolgálja-e.
Ha Stirlitz szeme elé kerülne ez a látvány, biztosan hevesen ingatná a fejét.
