Lenyűgöző felfedezés történt Ausztriában, ahol a kutató áttörő eredményeket ért el!

A várva várt pillanat végre elérkezett: rábukkantunk az elrejtett kincsre a salabergi kastély gyönyörű kertjében! A felfedezés igazán szenzációs, hiszen a láda régóta titkokat rejtett, és most végre fény derülhet arra, mi lapul benne!

Május elején egy izgalmas és rendkívüli sikerrel kecsegtető utazás terveiről számoltunk be olvasóinknak, amikor hosszabb interjút készítettünk Szebenyi István hadszíntérkutatóval, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnökével. Ő az, aki hosszú ideje áldozatos munkával, jelentősebb támogatás nélkül tartja rendben a vármegye jónéhány katonatemetőjét, de ez csak egyike szerteágazó tevékenységének, amelynek csak egyik része a hagyományőrzés. A kutató társaival néhány nappal ezelőtt Ausztriába utazott azért, hogy közelebb kerüljön az 1. huszárhadosztály utolsó második világháborús napjainak feldolgozásához. Igyekezett végigjárni a huszárok egykori útvonalát, szálláshelyeit, hadifogságuk helyszíneit. Adatokat kívánt gyűjteni készülő új könyvéhez, és természetesen nem hagyta otthon a mágnest és az ásót sem.

Az 1. huszárhadosztály életben maradt egységei a szovjetek Bécs ellen, 1945. március 16-án indított nagy tavaszi előretörése elől Ausztria felé, harcolva hátráltak. Miután átlépték a határt, abban a reményben folytatták visszavonulásukat, hogy talán sikerülhet nekik az amerikai csapatok előtt letenni a fegyvert. Ezt a tervüket végül megvalósították. Szebenyi István korábbi kutatásai alapján tudta, hogy a salabergi kastély volt a hadosztály utolsó parancsnoksága, erről többféle visszaemlékezés is árulkodott. Bár sokan kételkedtek a vállalkozás eredményességében, ő az egykori huszárokhoz méltó, makacs kitartással nem adta fel az álmát, mert úgy érezte, nagy eséllyel megtalálhatja a hadosztály dokumentációját, naplóját tartalmazó, egykor elásott ládát.

Szebenyi István szombaton kora délután boldogan osztotta meg a hírt, hogy sikerült elérnie célját! Kb. másfél óra fáradságos ásás után rátalált a keresett ládára, amely tele volt a régóta vágyott iratokkal, mindez pedig egy hihetetlen felfedezéshez vezetett. István, aki életét a huszárság harcainak és hőstetteinek feltárásának szentelte, végre megkapta a megérdemelt jutalmát. Nem túlzás kijelenteni, hogy senki más nem érdemelte volna meg ennyire ezt a különleges eredményt; 80 év várakozása után éppen neki kellett rátalálnia erre a hadtörténeti kincsre. A magyar ételhordó katonaláda bádog belseje viszonylag jó állapotban őrizte meg az iratokat, amelyek most újra életre kelhetnek. A fejleményekről hamarosan bővebben beszámolunk, hiszen ez a lenyűgöző történet újabb izgalmas részletekkel folytatódik!