Szomorú húsvétot élt meg egy pécsi nagymama: itt vannak az ajándékaid, most te következel, játssz velük bátran!
Az idei húsvét varázslatosan kezdődött, ahogy az csak lenni szokott: a játszótér vidám zsongása, a Tettyén való barangolás a gyerekekkel, az ínycsiklandó sonkára való várakozás – mindezek együtt megteremtették a tökéletes ünnepi hangulatot. Igazán felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk!
Egy váratlan pillanatban egy asszony lépett hozzánk, szavait dicséretként zengve a gyerekekről. Megjegyezte, milyen szépek és illemtudók, majd hirtelen zavarba jött, és szabadkozásba kezdett. Azt mondta, nem szeretné, ha feltartana minket, csupán egy apróságot szeretne átadni.
Nem is maradt időnk a meglepetésre, ahogy a fiúk kezébe nyomott egy apró kisautót.
Az unokám visszahozta az összes ajándékát, amit tőlem kapott. Azt mondta, már nincs rájuk szüksége, inkább én játsszak velük. "Ez most már a tiéd!" - mondta, majd egy gyors mozdulattal megfordult, és el is tűnt.
A gyerekek mozdulatlanul álltak, szívükben egyfajta nyugtalanságot éreztek; tudták, hogy a "nagyival" valami szörnyű dolog történt.
