Kezdetét vettek a véres összecsapások a határ menti területeken: az atomhatalom a háború szélére került.

Pakisztán október 9-én éjszaka váratlanul megkezdte a bombázásokat Afganisztán fővárosa ellen, ami sokak számára meglepetést okozott. Azóta a helyzet rendkívül feszültté vált, az összecsapások folyamatosan zajlanak, és mindkét fél súlyos ellenséges veszteségekről számol be. Jelenleg nem látszik, hogy mikor érhet véget a harcok sora. Az események hátterében azonban sokkal mélyebb okok húzódnak meg, és nem valószínű, hogy a közeljövőben tartós megoldást találjanak a két ország között fennálló ellentétekre.

Október 9-én, a sötét éjszaka óráiban, Kabul lakói robbanások hangjára ébredhettek, ami Afganisztán elmúlt évtizedeinek tükrében nem számít különösebben meglepőnek. Azonban ha az utóbbi időszakra tekintünk, egy egészen más kép bontakozik ki: a radikális iszlamista tálibok, miután 2021-ben az amerikai csapatok kivonultak, azonnal megragadták a hatalmat, és azóta annyira megszilárdították helyzetüket, hogy több ország - köztük Németország is - fontolóra vette a hivatalos elismerésüket. Ezzel párhuzamosan a keménykezű, diktatórikus módszerekkel irányító tálibok erősítették hatalmukat, és az egyik első lépésük az volt, hogy "rendet teremtenek" az országban. E stratégia nagyrészt bevált, hiszen ma már nem a merényletek és a zavargások hírei uralják a nemzetközi sajtót. A helyzet ugyan nem mondható idillinek, de a javulás kétségtelen, és éppen ezért volt sokkoló, hogy a kabuliak robbanásokra ébredtek.

Ezúttal nem egy terrortámadásról vagy öngyilkos merényletről hallunk, hanem a szomszédos Pakisztán vadászgépei indítottak légicsapásokat.

Ez a lépés - ahogy az várható volt - valóságos láncreakciót robbantott be, egymás után jöttek a hírek a megtorlásról, majd az erre adott viszontválaszról. Az iszlámábádi vezetés elmondása szerint eddig legalább 200 afgán fegyveressel végeztek, saját oldalukon a fegyveres erők összesen 23 emberének halálát ismerték el, őket "Pakisztán bátor fiainak" nevezték. A tálibok állítása szerint mintegy 58 ellenséges katonát "semlegesítettek" válaszul. Zabihullah Mudzsahid, a tálib kormány szóvivője még vasárnap jelentette be, hogy kemény megtorlásba kezdtek a határ mentén, rengeteg katonát megsebesítettek, és nagy mennyiségű fegyvert szereztek meg. Hozzátette, hogy Iszlámábád jelentősen túloz, amikor az általuk okozott veszteségekről beszél, de kilenc katona halálát elismerte a saját oldalukon is.

Az első csütörtöki légicsapást követően a harcok a határ menti területekre összpontosultak. Kabuli tálib politikai források szerint a Kunar és Helmand tartományok különböző helyszínein szárazföldi erők vonultak fel, és három pakisztáni határállomást is elfoglaltak. A szomszédos ország ezt a hírt nem ismerte el, sőt, 19 ellenséges ellenőrzőpont bevételéről számoltak be. Állításuk szerint az afgán katonák többsége elmenekült a területről, azonban az összecsapások során jelentős áldozatok is voltak az ellenséges oldalról. A Pakisztáni Televízió (PTV) olyan felvételeket sugárzott, amelyek tanúsága szerint több fegyveres megadta magát. Emellett hírt adtak arról is, hogy sikerült megsemmisíteni a tálibok manojbai tábori zászlóaljának főhadiszállását, valamint a jandusari őrhelyet, a türkmenzai tábort és a kharchari erődöt is. Az események következtében lezárult a két ország közötti hosszú határvonal, újabb feszültségeket generálva a régióban.

A térség eseményeit alaposan szemmel kísérők számára ez a helyzet nem ismeretlen, és nem véletlenül: 2024 tavaszán egy hasonló forgatókönyv bontakozott ki, amely sok szempontból párhuzamba állítható a mostanival.

Egy viszonylag rövid időn belül sikerült elérni valamilyen közös nevezőt, ám ez a megállapodás csupán másfél évig tartott. Ezt követően a történések szinte pontos másolataként újra megismétlődtek.

A két fellángolás között nem álltak meg a dolgok, Pakisztánban rendszeresek voltak a radikálisok támadásai, az elmúlt hónapokban új csúcsra ért a bűnözés, a helyi Pakisztáni Konfliktus- és Biztonságtudományi Intézet adatai szerint 2025 augusztusában legalább 194-en haltak meg a militáns erőszak terjedése miatt és 200-nál is többen megsebesültek. Várható volt, hogy ezt már nem fogja sokáig tűrni a világ egyik legnépesebb országa, és megpróbál odacsapni a radikális iszlamista elemeknek.

Az ismételten kirobbanó ütésváltás indokaként Iszlámábád újfent az Afganisztánban bujkáló, de Pakisztánban támadásokat végrehajtó iszlamista csoportok rejtegetését nevezte meg. A tényleges indokok háttere ennél valamelyest összetettebb:

A feszültség csökkentése érdekében Irán és Katar is hangot adott aggályainak, bár ennek a lépésnek nem valószínű, hogy jelentős hatása lenne a konfliktus rendezésére. Jelenleg mégis úgy tűnik, hogy a helyzet nem érik el azt a pontot, ahol a konfliktus eszkalálódna, és hagyományos értelemben vett, reguláris hadseregek bevonásával zajló, hosszan tartó háború robbanna ki a felek között. E mögött több tényező is áll:

A jelenlegi összecsapásoknak van egy figyelemre méltó mellékszála, amely Szaúd-Arábia szerepét emeli ki. Csaknem egy hónapja a gazdag monarchia védelmi megállapodást kötött a muszlim világ egyetlen atomhatalmával. A megállapodás részletei azonban a nyilvánosság számára nem teljesen világosak, és felmerülnek kérdések azzal kapcsolatban is, hogy a résztvevők mennyire tekintik ezt komoly elköteleződésnek. Valószínűleg Rijád sem számított arra, hogy ilyen gyorsan tesztelik majd az új szövetség erejét; ennek tükrében figyelemre méltó, hogy a szaúdi vezetés is a békés megoldás híveinek táborába állt.

A királyság arra ösztönöz, hogy fogadjuk el a mértéktartást, kerüljük el a feszültségek fokozódását, és helyezzük előtérbe a párbeszédet és a bölcsességet. E lépések célja a régió biztonságának és stabilitásának megőrzése, valamint a konfliktusok megelőzése.

- jelentette be a szaúdi külügyminisztérium.

A legújabb kiújuló konfliktus szorosan illeszkedik a korábbi események sorába, ahol a felek – vagy inkább Pakisztán – időről időre elérkezik a türelme végére a TTP tevékenysége miatt, és ennek következtében akár katonai akciókra is hajlandóak. Az idei események és a 2024 eleji helyzet között jelentős párhuzamok figyelhetők meg: mindkét esetben a légitámadásokkal indultak a harcok, célpontként Afganisztán területén található helyszínek szolgáltak. Kabul a szuverenitásának megsértésére hivatkozik válaszul, míg Iszlámábád a szomszédját a terroristák támogatásával vádolja, amit a tálibok határozottan cáfolnak. Ezt követően a határ mentén katonai erők vonulnak fel, és a konfliktus szárazföldi összecsapásokkal folytatódik.

Mindkét fél számottevő ellenséges veszteségekről számol be, majd néhány nap után berekesztik a tüzelést, majd a kommunikációs paneleket fenntartva lényegében győzelmet hirdetnek, attól függetlenül, hogy ki milyen harctéri eredményt tudott felmutatni.

Ekkor egy rövid időre elnémulnak a harci zajok, és minden visszanyeri korábbi nyugalmát.

Az idei év véressége mutatja azt is, hogy az eddigiek kevés eredményt hoztak, egyelőre nem látni, hogy lenne bármi, ami képes lenne az iszlamistákat megfékezni. Az al-Dzsazíra azt fejtegeti, hogy a mostani helyzet az iszlámábádi kormány hibája is, mivel megváltoztatta a hozzáállását a tálibokhoz. Korábban - a jelenleg börtönbüntetését töltő - Imran Khan miniszterelnök 2022-es bukásáig a tálibokkal karöltve próbált nyomást gyakorolni a nehezen ellenőrizhető határvidéken átszivárgó iszlamistákra. Úgy tűnik, hogy ez a megközelítés hatékonyabb volt, mivel azóta az új vezetés már inkább a terroristák cinkosát látja a tálibokban.

A felek közötti bizalmatlanság fokozódásával Kabul már nem tekintette prioritásnak a TTP helyi búvóhelyeinek felügyeletét. A helyzet ennél is összetettebb, hiszen a radikálisabb tálibok között jelentős támogatottságnak örvendenek a militáns csoportok. Ha Kabul komoly erőfeszítéseket tenne a felbukkanásuk megfékezésére, az közvetlen következményeket vonna maga után.

Fenyegetésként merülhet fel, hogy a térségben még szélsőségesebb csoportok, mint például az Iszlám Állam Horászán, erőre kaphatnak.

Ez mind arra utal, hogy hosszú időbe telhet, mire végre tartós megoldást találunk a problémára. Ennek következtében előfordulhat, hogy időről időre fegyveres összecsapásokra kerül sor, de valószínűtlen, hogy ezek súlyos, kiterjedt háborúhoz vezessenek Dél-Ázsiában. Közben a biztonsági helyzet egyre aggasztóbbá válik, ami végső soron egyik fél számára sem kedvező.